Mit csináljak, ha egyszerűen nem szeretem a valóságot?
Szinte egy álomvilágban élek, ahol minden hófehér és tökéletes. A szobámban is szó szerint minden csak e színben pompázik, habár nem hiszek a mennyországban. Alig várom, hogy hazaérhessek, és annyiból állnak a délutánjaim, hogy berakom a Hattyúk tavát vagy a Diótörőt, becsukom a szemem, és balettozom, bár igazából sosem tanultam, csak rengeteg felvételt nézek és előadásokra járok. Szóval egy idő után azon kapom magam, hogy fájnak a karjaim, hogy eltelt egy óra, és nem tudom, hogy mi történt, mert csak lassan táncoltam, és közben elmélkedtem. Arra rádöbbenni, hogy abba kell hagynom az olvasást mert leragadnak a szemeim még rosszabb.
A tavalyi nyárról emlékeim szinte alig vannak! Annyit tudok, hogy azok voltak a legszebb pillanatok, amikor borús volt az idő, és kimehettem fehérneműbe és egy balettcipőbe táncolni, és nem látott senki, és úgy éreztem, hogy élek.
De minden reggelem egy katasztrófa, mármint visszatérni az emberek közé.
Félek, hogy mi lesz, ha felnövök. Nem csinálhatom ezt örökké, esetleg az éhhalálba fogom magam táncolni, mert nincs semmi tervem, legszívesebben egy titkos kertben lennék egész nap, amit hatalmas átmászhatatlan sövény vesz körül, talán az ajtót is benőtte, a kulcsot elnyelte a fű - a madarak a kedvenc szonettjeimet dúdolják, és nem kell többet törődnöm semmivel.(annyiszor lerajzoltam már ezt...:)
Mi lesz velem ha felnövök?
Jó az anyag, mi?
Mellesleg ez egy önismereti kérdés.
De drága vagy! :)
Szerintem, ha felnősz, író leszel vagy balett-táncos...
Olvasd el Szabó Magdától az Ókutat. A gyerekkorát írja le, s olyan jó látni, hogy a gyerekkori kis ábrándozásai, játékai mennyire előkészítették azt, hogy írónő lett...
Utólag, évtizedes távolságból derül ki, hogy semmi nem volt hiábavalóság, hanem erre készítette őt fel...
Hány éves vagy?
Igen, néha én is ettől rettegek, hogy lévén az addiktológia és a pszichológia a kedvenc tudományágam, 23 évesen megrémülök és az LSD-vel visszautazok a felhőtlen gyermekkoromba...
Feliza köszönöm az ajánlást, tényleg! Szabó Magdát nagyon szeretem, az Abigélért oda voltam.
14 éves vagyok.
14 évesen már tudsz az addiktológiáról?? Akkor mégsem élsz annyira a valóságtól távol... :)
TE hogyan képzeled el, milyen felnőtt leszel?
14 évesen ilyeneket írsz; ilyeneken elmélkedsz és ilyen problémákkal foglalkozol mint pl. az öregedés?
Érdekes személyiség lehetsz!
És attól nem félsz, hogy amíg te az öregedéstől félsz és rohanó időtől elmegy melletted a fiatalság a tinédzser kor és ott állsz öregen, úgy hogy nem is éltél igazán. Mert csak elmélkedtél és töprengtél?
"Mi lesz velem ha felnövök?"
Sorozatgyilkos leszel.
Szia.
Szerintem nincs semmi baj azzal amit leírtál de ha tényleg ennyire foglalkoztat a jövő, javaslom, hogy kezdj el balettozni. Úgy értem tanulni balettozni. Hátha ott hasonló emberekkel találkoznál, és ki tudja, lehet, hogy később hivatásos balett táncos lesz belőled. Akkor valóban azt csinálhatod egész nap, nem néznek furán az emberek.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!