Éreztétek már azt hogy nem JÓL éleitek az életet? Hogy nem biztos hogy jó döntéseket hoztok egyáltalán?

Az égvilágon semmit. Anyagi, családi, egzisztenciális "fejlődésem" úgy 35 éves koromban kezdődött. Előtte rengeteg kudarc, fájdalom, zűrzavar, s mindig úgy éreztem, lemaradok valamiről. Ismerős?

Sokszor eszembe jutott, hogy valahogy kilépjek "ebből", "világgá menni", mint gyermek koromban, de nem volt hová.

megfordult fejemben az a megoldás, ami oly sokaknak, de túl büszke voltam. Magammal szemben támasztott követelményeim mindig arcomba ordították: egyszer élsz, hát élj vele. Szerintem sikerült. Nem a fényes karrier, hanem némi anyagi biztonság, szerető család, apró örömök, hobbik. Rájöttem, a legfontosabb az életben, hogy legalább egy embert boldoggá tegyek, s hogy "örömeim" elérése közben minél kevesebb fájdalmat okozzak másoknak.

szerintem a legnagyobb baj az, hogy az életet versenynek látod. kinek akarsz bizonyítani? és ha valaki elért valamit te meg nem? vagy fordítva? mire mész majd vele halálod pillanatában? semmire. az igazi boldogságot az adja, ha megelégszel magaddal, és nem csak akkor vagy boldog ha valami jó történik. meg kell tanulnod örülni azoknak is, amik elsőre rossznak látszanak, mert minden esemény új lehetőségeket rejt, néha nem is tudod, mennyire szerencsés vagy hogy az történt veled. a barátok, párkapcsolat tényleg fontos, de nagyon kevés tart egy életen át.

szerintem mindenki volt már bizonytalan a döntéseivel kapcsolatban, de miről maradnál le? ez csak a kor propagandája, hogy élj a mának. van élet 20-30 de 60 fölött is, csak rajtad is múlik, hogy mit teszel ezért.