Berögzült az egyszerű dolgok felnagyítása, addig ameddig nem tapasztalom az ellenkezőjét addig balf. Szkodom, éreztetek már hasonlót?

18 éves koromra megérett bennem az, hogy igenis vállalnom kell magam, és bármi amitől féltem eddig, egyszer le kell győznöm ezt a félelmet ezért "belemegyek", az utóbbi fél évben számtalan tettet követtem el annak érdekében hogy túllépjek a félelmeimen

amiken már túlléptem királynak érzem magam, de mégis ha jön még egy újjab probléma/kihívás akkor szinte ugyanolyan erő kell ahhoz hogy legyőzzem

egy egyszerű példa: viszem be a gitáromat suliba mert hogy próbálni fogunk egy évfolyamtársammal, és előre lezajlik bennem a jelenet hogy kb 20an megkérdezik, hogy "te gitározol"- fura fejjel vegyítve... én meg annak ellenére hogy egész jól tolom. valahogy mindig gondot okoz az ilyen kérdésekre válaszolnom, pedig elvileg semmi rossz szándék nincs bennük mikor megkérdezik, de túl sokat agyalok azon, hogy jújj most ha megkérdezik akkor hogyan fejezzem ki magam ahhoz hogy komolyan vegyenek.mert nekem ez komoly gondolkodást igényel, előadásmódomra ráférne egy kis edzés

és mióta elkezdtem "legyűrni" a félelmeimet, valamelyest jobban megy leszarni mások gondolatait, de vannak napok mikor egyedül maradok és senki nem beszél velem, olyankor előjön hogy most mit cseszek el, miért nem vagyok olyan mint ők, miért kell nekem ehhez ekkora tudatosság hogy leszarjam a gondolataikat, miért spilázom ennyire túl a dolgokat?!

18f