Hogyan tudnám kimutatni hogy mit érzek? Miért az ellenkezőjét olvassák le az arcomról, mint ami a valóság?

Nem rég egy egész napos programom volt azzal a fiúval aki nagyon tetszik. Jól éreztem vele magam, mert vele MINDIG jól érzem magam. Akkor is amikor nem csinálunk semmit, csak ülünk egy kopott padon vagy akármilyen másnak unalmas dolgot csinálunk, nekem az nem unalmas ha vele lehetek. Ehhez képest állandóan azt kérdezte hogy unatkozok-e, vagy mit csináljunk h ne unatkozzak? Nem azt látta rajtam amit érzek...és hiába mondtam neki hogy minden jó úgy ahogy van, sztem nem hitte el... És magát hibáztatja, hogy nem tud elszórakoztatni. A másik pedig az hogy nem tudok beszélni... Tőmondataim vannak ami borzasztóan zavar de nem tudok ellene tenni! A srác is mondta már hogy nagyon megnehezítem a dolgát ezzel...És ez már tart egy ideje, hogy álltalában próbál rávenni hogy beszéljek magamtól vagy hogy ne tünjek kedvetlennek amikor vele vagyok. Nem tudom mi a baj velem. Miért nem tudom kimutatni, hogy imádom azt az eltöltött időt amit vele tölthetek? Mit csináljak, vagy mondjak h elhiggye? A baj az, hogy sztem lassan ráhagyja az egészet, akármennyire is tetszem neki vagy szeret (nekem is mondta már és mástól is tudom), úgy van vele hogy nem foglalkozik velem többet ha nem tud boldoggá tenni(legalább is ő ezt hiszi)? Nem akarom hogy úgy legyen vége hogy el se kezdödött igazán, miattam, mert ennyire béna vagyok.