Hogy fogadjam el hogy értelmetlen az életem? Vagy mit csináljak?
Nem akarok olyat hallani, hogy keressek neki értelmet. Alapból meg vagyok gátolva értelemkeresés ügyében.
Hogy miért? Mert iszonyatosan ronda vagyok. Nem, nem túlzok. Dagadt vagyok, ronda a fejem és a hajam, görbe lábam van, aránytalan a testem, és még egyéb dolgok amiket nem igazán szeretnék leírni, de ez a lényeg.
És egyszerűen mindenki gyűlöl. És gondolom undorodnak is tőlem. Soha nem szeretett senki, és nem is fog. Azóta belülről is visszataszító lettem, egy önző, számító kis senki, pedig nem voltam ilyen. Azt hiszem a külsőm belülről is megnyomorított, de legalább így már illik a belsőmhöz - ronda-ronda.
Nem vagyok tehetséges vagy okos, nem értek semmihez, csórók vagyunk, nincsen semmim. Nem is érdekel semmi, utálom a sportokat, utálok kirándulni, utálok kimozdulni, egész nap csak a gép előtt unatkozok a sötét szobámban (és nem kockulok, csak úgy mondom).
Én már lemondtam az életemről. Egy kicsit mégis félnék megölni magam - bár nem azt mondom hogy semmiképpen nem merném. Nem, valószínűleg meg fogom tenni, egy éven belül maximum. De talán azért keresek ilyen elkeseredetten pl. barátokat vagy reményt, mert még nem adtam fel. Mert talán mégis van olyan ember, aki olyan mint én, aki szeret.
Na, de ez már más téma. A kérdés adott - amit fent leírtam. Úgyis mindig magyarázatot kértek, hát most meg nem is lesz olyan aki elolvassa. De végül is úgyse érdemlem meg.
Neem, én téged nyugtattalak meg, hogy távol vagy tőlem, hozzá akartam tenni hogy úgyse fogsz velem találkozni. Azt hittem TE reméled hogy távol vagy tőlem, és ezért esett rosszul.
szeretek segíteni másokon. miért? kicsit jól esik, amikor megköszönik, amikor látom hogy boldogok. ugyanakkor gyűlölöm őket, a halálukat kívánom, és még minden elképzelhető szörnyűség amikre csak az igazi 'gonoszok' képesek.
de ha nem lenne ott az a tényező, a külsőm, a helyzetünk, akkor talán nem vakítana el az irigység, és tényleg, valójában tudnám élvezni a mások boldogságát. és talán én is boldog lehetnék.
de nem. vannak bizonyos alapdolgok amik egy ember számára KELLENEK, hogy mással is tudjon törődni. van erről valami piramis-ábra, de nem konkrétan arra gondolok. lehet hogy mindenkinek megvan a saját piramisa - és amíg az alsó szint hiányzik, addig nem lesz meg a felső se. nálam a legalapvetőbb szint pont a külső lenne. nem másokért, kizárólag magamért, hogy érezzem magam VALAKINEK, csakis ezért.
de.. talán én nem akarok sokkolni. én szeretném ugyanazt a jóindulatot visszakapni mindenkitől, amilyennel én viszonyulok hozzájuk - mert akár hiszed akár nem, mindenkivel udvarias és kedves vagyok. de őket nem érdekli más, ők addig látnak el, hogy - és ha már úgyis kérdezted, mi bajom a külsőmmel - dagadt vagyok, deszka, görbe a lábam, aránytalan az alakom, csúnya az arcom és a hajam meg nem hordok márkás ruhákat. és kész, emiatt nem is akar megismerni senki. "külső megfog, belső megtart", de mi van, ha nincs ami megfogjon? hogy várhatnám el hogy bárki is egyáltalán csak közeledjen hozzám, amíg így nézek ki?
éppen ezért nincs esélyem a szeretetre. nem, ezt már feladtam. habár.. ahogy mondtam, elszántan keresek valakit mégis, aki megdönti az előbbi elméletemet. és ezért keresem az interneten, mert - bár nagyon kevés rá az esély - talán ha megismer előbb valaki, akkor el tudja fogadni a külsőmet.
De igazából, tudod mit? én nem azt akarom, hogy elfogadjanak. talán lenne valaki aki elfogad, de attól még undorodna tőlem külsőleg, és én ezt nem akarom. én azt akarom, hogy egyszer valaki úgy mondhassa, hogy neki én vagyok a legszebb, hogy én is el tudom hinni, mert habár a legszebb nem leszek, emberként - nőként - fogok kinézni.
ennyit szeretnék. és fáj, hogy közben olyan sokan nem becsülik meg amijük van, és annyi miatt felkötik magukat, hogy elhagyta a barátjuk akit kb. egy hete ismertek.
de mindegy, eltértem a témától, igazából már elég késő van szóval lehet hogy kihagytam valamit, sőt, biztos nem válaszoltam az összes dologra amit felsoroltál.. ha valami hiányzik, kérdezz rá, feltéve hogy érdekel egyáltalán amit mondok.
"Nem lehetne...?"
micsodát?
Utálod, ha valaki nyavalyog? miért pazarolod az időd arra hogy elolvasd? vagy arra hogy válaszolj?
képzeld el, hogy sokat olvasok. és képzeld el, hogy nem érdekel a tudás, legalább is az olyan féle, amit 'műveltségnek' neveznek.
és mégegyszer elmondom, DE, van olyan hogy nem érdekel semmi. nem tudom miért nem lehet ezt felfogni..
azt meg könnyű mondani, hogy tornázzak, szerinted nem próbáltam? képzeld el hogy fél évig (igen ez nálam sok időnek számít) eljártam táncra, és tudod mi lett a vége? nem akarok nyavalyogni, mert a világért se akarom hogy felhúzd magad rajta (bár még mindig nem értem minek vagy itt akkor), a lényeg hogy nem lett jó vége.
járjak közösségbe? mit csináljak, menjek ki az utcára? jah és tanuló vagyok, szóval bizonyos értelemben egész nap közösségben vagyok. diákmunkát meg nem olyan könnyű találni, felnőtt embereknek nincs munkájuk, de nekem biztos lenne..
az oldalajánlást köszi, meg fogom nézni. elkezdenék változtatni? hát végül is koplalhatnék, de az evés az egyetlen dolog amit még élvezek, elnézést hogy nem adom fel csak úgy.
ez az utolsó mondatod 'betett'. nincs hasznom?? tudom. igazából egyáltalán nem tudom mit feleljek erre. az hogy nincs hasznom - mármint más 'szájából'... hát most őszintén nem tudom, mit kezdjek ezzel, csak jól megríkattál ennyi. azért, mert azt mondod, hogy változtassak, még nem lesz jobb semmi, nem tudok változtatni. köszi szépen. igazad van, de attól ez még nagyon rosszul esett.
válasza:Miért így van valami "hasznod"? Komolyan azt hiszem, hogy sajnáltatni akarod csak magad. Most gondolj bele.
Tanuláson kívül csak vagy. Nem érdekel semmi, nem is akarod, hogy érdekeljen, csak költöd a pénzt és nem keresed. (Egyébként ha utánanézel, lehet diákmunkát találni. Jó oké, ha eldugott kis faluban laksz, ahonnan bejárni is nehéz, akkor azt mondom ok, de akkor is tudnák hasznodat venni) Nem azt mondom, hogy váltsd meg a világot, viszont nagyon sokat tehetnél a környezetben.
Próbálj kedvesen fordulni az emberekhez és könyörgöm ne érdekeljen amit mondanak! Hiszen kik ők? Nem tudom hány éves vagy, de ideje lenne már elfogadnod magad, és magadból a legtöbbet kihoznod, barátokat keresni és élvezni az életet!!
(És nem egyből vagdalkozni mikor más segíteni akar. Néha azért nézek fel az önismereti kérdések körébe, hogy ilyen embereket kicsit elgondolkodtassak, na meg azért mert nem tudok aludni :D)
válasza:
válasza:"Nem lehetne...?"
micsodát?
-> dagadt vagyok, deszka, görbe a lábam, aránytalan az alakom, csúnya az arcom és a hajam meg nem hordok márkás ruhákat. és kész, emiatt nem is akar megismerni senki
Beérem ennyivel. Megtisztelő lenne fényképen meggyőződni erről valamikor, persze értem, hogy korai. Azt mondod sosem fogunk találkozni, szerintem elgondolkodtató... És mi lesz, ha egy gyenge pillanatban küldesz fényképet, mert úgysem találkozunk, és mi lesz, ha IGAZÁN kiröhöglek, hogy ezzel a csajjal semmi baj, az én lógó csöcsű dagadt csajom feje sokkal ijesztőbb? Vége lesz a jöl felépített kis hazugság-világodnak, az lesz.
"külső megfog, belső megtart"
Minek dédelgetsz suta féligazságokat törvényként? Képes a külső túlságosan is megfogni, és képes a belső sok rettentő beteg kapcsolatot is alkotni és fenntartani mindkét fél kárára. Minden azt mutatja, hogy dönthetsz, döntésedet vállalnod kell, ha rossz is, és kezdeni ugyanezt elölről sokszor, minden új döntéshelyzetben. A szabad ember kevés döntéshelyzetet szalaszt el. A valódi döntés egyetlen tulajdonsága, hogy teljesen biztosan képes lennél másképp is dönteni, vállalva azt az utat. Ha nem kérdés, mi a helyes, akkor nem beszélünk döntésről: az mindig a kétség feloldása, nem a bizonyosságé. Ezért kell érvényes legyen bármelyik lehetséges út. Mellébeszélésnek tűnik, de ez a pár mondat világos törvény, míg egy-egy szólásmondás inkább csak útmutató bizonyos gyakran előforduló helyzetekre.
> éppen ezért nincs esélyem a szeretetre
Ha azt mondom, egyvalaki mindünket, beleértve a legmegátalkodottabbat is, szereti, és ez megmásíthatatlan, akkor azt mondod, megint ez a szenteskedés. Pedig ha nem így lenne, már rég nem lenne semmi. Ja, hogy nincs is Isten? Senki se találta még meg a külvilágban, ez igaz.
Ha azt mondom, én szeretlek, mit kapok a fejemre? :) Hazug vagyok, vagy álszent? :) Talán tagadjam le? :)
> nem azt akarom, hogy elfogadjanak. talán lenne valaki aki elfogad, de attól még undorodna tőlem külsőleg, és én ezt nem akarom.
Nekem úgy tűnik, hogy "Ő" nem kapott lehetőséget, hogy ezt eldöntse, ellenben te már eldöntötted, mit gondol, hogy tekint rád elméletben... Oké, nem vitatom, kár is lenne... De genyó vagyok, ne már :) Persze hogy baromság!
> én azt akarom, hogy egyszer valaki úgy mondhassa, hogy neki én vagyok a legszebb, hogy én is el tudom hinni, mert habár a legszebb nem leszek, emberként - nőként - fogok kinézni.
Tudom, hogy sokat bízok a logikára, de vizsgáljuk át a szavakat. Nem hiszem, hogy véletlenül lett pont ez a mondatod, ezért is javaslom ezt. Szóval "én is el tudjam hinni" mint következménye annak, hogy 'valaki ÚGY mondja, hogy neki te vagy a legszebb'. Úgy tűnik, a hitedé a végső szó. Aztán "legszebb nem leszek" <-> "nőként fogok KINÉZNI". Én úgy érzem elkaptad a Streisandos fonalat...
> szeretek segíteni másokon. miért? kicsit jól esik, amikor megköszönik, amikor látom hogy boldogok. ugyanakkor gyűlölöm őket, a halálukat kívánom, és még minden elképzelhető szörnyűség amikre csak az igazi 'gonoszok' képesek.
Akkor melyik jelmez, melyik valóság? Pontosan tudod, és mégse biztos. Talán csak nem egy újabb halasztott döntés, egy vissza-visszatérő döntéshelyzet?
> de ha nem lenne ott az a tényező, a külsőm, a helyzetünk, akkor talán nem vakítana el az irigység, és tényleg, valójában tudnám élvezni a mások boldogságát. és talán én is boldog lehetnék.
A boldogtalanságod a valódi ok. A boldogtalanságnak pedig nem lehet igazi oka, nincsenek feltételei, ahogy a boldogságnak se lehetnek feltételei. Hú, hát persze. Pedig ez van. Csak duma-duma-duma, hogy ekkor és ekkor boldog lennék... Tévhit. Ha fellángol az ambíció, megoldod, kifizeted, átszabatod, tudomisén, akkor... Akkor is ugyanaz leszel. A jelmez más, az igények maradtak.
Kimondott boldogtalanság ellen a legnagyobb javulást a pórias gyógymód jelenti: rendszeres, változatos étrend, bőséges folyadékbevitel, pici bor vagy pálinka (egyetlen egy), rendszeres munka (türelmes, megpihenős, de erőteljes), levegőn töltött jó adag idő, sok-sok napfény, amikor van, és sok-sok pihenés, amikor lehet. Ahol csak lehetséges, ott rendszeresség, mértékletesség, sokszínűség, természetközeliség... Közhely közhely hátán. De mik is a közhelyek? :)
Aztán hogy az alapproblámára megoldást találni és véghezvinni mekkora adag meló, mennyit érdemel szerinted az ügy, és mennyire tartod fenn a tévedés jogát az egésszel kapcsolatban, az más kérdés...
Visszatérve erre a "jól esik, amikor megköszönik, amikor látom hogy boldogok. ugyanakkor gyűlölöm őket, a halálukat kívánom" stb részre... Én ezt ismét nem vagyok köteles elhinni, de kivételt teszek, belesétálok, pedig érzem, hogy baromság. Állj! A "gonosz" leánykori neve, hogy "ostobaság", a többi emberi túlfogalmazás. A fő kérdés a régi: tévelyegni szeretsz, vagy sajnos szolgálni, de azt boldogan? Sarkítottam, nem kettő közt választ az ember, ill. csak a boldog széle igazán "szent", a többi pedig iskola, legalábbis a régiek így mesélik. "Normális ember" (aki mint említettem többé-kevésbé elmebeteg, tehát valamennyire mindig) nem szent, tehát valahol a bölcs-ostoba skálán elhelyezkedve eldönti, hogy ROSSZ dolgok ellen harcolva szeretne boldogulni (szerető és szeretett lenni, ha egyszerűsíthetem ennyire), vagy JÓ dolgok mellett.
Persze van ám egy rövid út is, csak elég nehéz ott belül rálépni. A ROSSZ és JÓ relatív természetének felismerése az egyik belépési pont... Nagyon sok esetben az ember gondolkodásmódjától függ, mi jó az ő fogalmai szerint, az ő egyszemélyes világában. És tudtán kívül is fenn van tartva neki a tévedés joga. A legnagyobb tévedés, hogy szenvedni rossz, és örülni jó. Kellemetlen rossz, kellemes jó. Ökörség. Az értelmetlen szenvedés tényleg rossz lenne, kérdés, hogy létezik-e igazán olyan, vagy csak emberszemmel lehet találni ilyet? Sok régi könyv szerint nincs hiba a rendszerben, és csak az ember túl kicsi, és ítéleteiben elég sokszor téved. A kellemes is rossz minimum azért, mert addig abbamarad a kellemetlenség munkája: az emberfaragás :)
Elvágom itt, jó éjt :) Legközelebb...:)
válasza:"Hogy fogadjam el hogy értelmetlen az életem?"
Mindenkié "értelmetlen", mert nem szolgál semmilyen további célt. Kivéve a rabszolgákat, az ő életüknek ugyanis használati értéke van, ez az "értelme". Szabad ember életének nincs értelme.
"Nem akarok olyat hallani, hogy keressek neki értelmet."
Nem kell keresni neki értelmet, szabadok vagyunk.
"Dagadt vagyok, ronda a fejem és a hajam, görbe lábam van, aránytalan a testem"
Ha dagadt vagy, lefogyhatsz. A fej és a haj ritkán ronda, ha mégis rosszul néz ki, akkor általában arról van szó, hogy nem sikerült az adottságoknak megfelelő stílust találni. Kifejezetten ronda csak betegség vagy születési/fejlődési rendellenesség miatti torzulások miatt szokott lenni egy fiatal nő arca. Az arc szépsége ráadásul a kifejezésétől is függ. Több mosoly + nyugodt arckifejezés eredménye szebbnek látszó arc. A görbe láb önmagában még nem dönti el, hogy egy nő elfogadható-e a férfiaknak. Az aránytalan test is javítható azzal, ha mondjuk edzett.
"Én már lemondtam az életemről. "
Nem mondtál, le, különben nem tetted volna fel a kérdést. És ez helyes is.
Több esélyed lenne arra, hogy társat találsz, ha pozitívabb lenne a szemléleted. Ehhez egyrészt a fent leírt megfontolások vezetnének, másrészt annak a felismerése, hogy az élet nem kizárólag abból az egyetlen dologból áll, hogy valaki szép-e vagy sem, és nem is a párkapcsolat az egyetlen dolog, amiért érdemes élni. Ha túl tudnál látni ezeken és élvezni tudnád az életet, az javítana a kisugárzásodon is.
Pszichológushoz kellene járnod, emellett pedig lefogyni, mozogni, tornázni, esetleg stylist tanácsait kikérni, kísérletezni a stílusokkal, továbbá keresni magadnak olyan dolgokat, amik érdekelnek és élvezhetőek. Ha semmi sem bír érdekelni vagy gyönyörködtetni, akkor egyértelműen a pszichiáter a megoldás.
válasza:A "nincsen hasznod" válaszoló vagyok :)
Azt elfelejtettem, az is haszonnak minősül, ha értéket közvetítesz. Amiről egyelőre szerintem (bár nem ismerlek) nem lehet beszélni.
oké. nemsokára mennem kell iskolába, ezért a többi válaszra majd utána reagálok. de hamár te úgyis ittvagy, "nincshasznod" válaszoló, akkor:
igen, nincs hasznom. tudom. szerintem túltárgyaltuk. ja, és nem is akarok hasznos lenni az embereknek. ha valamit akarnék, akkor az az élet élvezése, és az nem csak haszonnal lehet egybekötött. egyszer (ha megélem) én is dolgozni fogok, és akkor 'hasznos' leszek. ja, egyébként meg már dolgoztam diákmunkát, de az nincs mindig.
"Komolyan azt hiszem, hogy sajnáltatni akarod csak magad."
elnézést ha úgy tűnt. rohadtul nem érdekel más emberek sajnálata, hidd el. önsajnálat az van bennem, de az nem kell hogy mások is sajnáljanak, gondolom ezért tűnt úgy hogy sajnáltatni akarom magam. szóval NEM, nem akarom.
" ideje lenne már elfogadnod magad, és magadból a legtöbbet kihoznod, barátokat keresni és élvezni az életet!! "
Te jó ég, mondani a legkönnyebb... én is oda tudom vágni bárki képébe, hogy változz meg.. szerinted attól meg tud változni? vagy szerinted ez ösztönzi egyáltalán? szerinted ha ez így menne, kellenének pl. pszichológusok??
légyszives ne szájhősködj itt ha csak ezt tudod hajtogatni, mert NEM, NEM KÖNNYŰ és ettől mégcsak jobban se érzem magam, és nem, elgondolkodni sem fogok csak sz@rul fogom magam érezni. vagy ez a célod? mert akkor sikerült és nem kell tovább erőlködnöd.
szóval légyszives.. én segítséget kértem és nem szitkozódást, mégegyszer mondom, igazad van, haszontalan vagyok, rajtam kívül még van egy csomó haszontalan ember, keresd fel inkább őket és vágd nekik a képükbe hogy azok, nekem már megtetted, és nem kérek belőle többet.
válasza:Na jó azt hiszem, itt feleslegesen magyarázok. Hozzátenném még, hogy nem vagyok szájhős és igen, az volt a célom, hogy szarul érezd magad, hátha tanulsz belőle, de nem, te "erre sem vagy képes". Eddig amit megtudtam rólad: makacs vagy és lusta. Lusta vagy bármit is tenni és a csodát várod. Mindent meg lehet magyarázni, vagyis meg lehet próbálni. (Neked ez nem sikerült). DE senki nem fog helyetted lefogyni, senki nem fog helyetted boldog lenni. Azt várod, hogy a többi ember forduljon kedvesen hozzád mikor te jóformán semmit nem teszel. Mindenért mást hibáztatsz. Saját (lelki) nyomorodat kinek köszönheted? Nem, nem nekik. SAJÁT MAGADNAK!!!!
Nincs benned semmi kitartás és a hajlam arra, hogy jobb emberré akarj válni...És nem, senki nem mondta, hogy könnyű lesz megváltozni, viszont ha így állsz a dolgokhoz SOHA nem lesz más az életed.
Még egyszer mondom, hogy ha nincs pénzed pszichológusra, akkor kezdj el neten olvasni önfejlesztő, önismereti könyveket. Hasznodra fog válni! Ja igen a pszichológusok. Az ilyen emberekből élnek meg mint te. Tőlük sem kell csodát várni, a változást magad okozod, nem ők.
Tehát fogd azt az állítólag hájas seggedet, és töltsd meg az életedet tartalommal (írtam már példákat)! Keresd meg ami boldoggá tesz! Ami boldoggá tesz, az érdekel. Nem kell ezt túlbonyolítani!
Ja igen, választhatod az egyszerűbb utat is. Reggelente felkelsz, Jabbaként elmászol az iskoláig és délután mikor hazatérsz bezárkózol a sötét szobába és tömöd tovább magad, önsajnálatba burkolózva. Ez aztán az élet!!! Gratulálok!!!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!