Hogy fogadjam el hogy értelmetlen az életem? Vagy mit csináljak?
Nem akarok olyat hallani, hogy keressek neki értelmet. Alapból meg vagyok gátolva értelemkeresés ügyében.
Hogy miért? Mert iszonyatosan ronda vagyok. Nem, nem túlzok. Dagadt vagyok, ronda a fejem és a hajam, görbe lábam van, aránytalan a testem, és még egyéb dolgok amiket nem igazán szeretnék leírni, de ez a lényeg.
És egyszerűen mindenki gyűlöl. És gondolom undorodnak is tőlem. Soha nem szeretett senki, és nem is fog. Azóta belülről is visszataszító lettem, egy önző, számító kis senki, pedig nem voltam ilyen. Azt hiszem a külsőm belülről is megnyomorított, de legalább így már illik a belsőmhöz - ronda-ronda.
Nem vagyok tehetséges vagy okos, nem értek semmihez, csórók vagyunk, nincsen semmim. Nem is érdekel semmi, utálom a sportokat, utálok kirándulni, utálok kimozdulni, egész nap csak a gép előtt unatkozok a sötét szobámban (és nem kockulok, csak úgy mondom).
Én már lemondtam az életemről. Egy kicsit mégis félnék megölni magam - bár nem azt mondom hogy semmiképpen nem merném. Nem, valószínűleg meg fogom tenni, egy éven belül maximum. De talán azért keresek ilyen elkeseredetten pl. barátokat vagy reményt, mert még nem adtam fel. Mert talán mégis van olyan ember, aki olyan mint én, aki szeret.
Na, de ez már más téma. A kérdés adott - amit fent leírtam. Úgyis mindig magyarázatot kértek, hát most meg nem is lesz olyan aki elolvassa. De végül is úgyse érdemlem meg.
Én is teljesen értelmetlennek érzem az életemet. Az egész eddig életem rossz mederben folyt, hagytam, hogy mások irányítsanak és így szép lassan sikerült odáig jutni, hogy minden valaha is volt álmomat szépen a kukába dobhattam.
Most kb. ott tartok, mint te: nem szeretem magamat, nem szeretem az életemet, nincsenenek barátaim. Kilátástalan az egész. Tele lettem mindenféle gátlásokkal, meg problémákkal; pszichológushoz mégsem merek elmenni, hiába tanácsolja mindenki, főleg, mert nagyon drága, és nem akarom erre költeni az így is kevés pénzt.
Öngyilkosságra én is gondoltam, de még valahol bizakodom. Hátha még léteznek csodák és történik valami jó is... Csak lehet, sokat kell rá várni...
Én úgy próbálok kilábalni ebből a helyzetből, hogy kitűztem egy (mások számára valószínű röhejes és értelmetlen) célt. Ha elérném, talán kicsit helyreállnék megint, talán még barátokat is szerezhetnék. Most azért küzdök, hogy elérjem, de elég nehéz rávenni magam bármire is... :)
(Főleg, hogy bennem van a félelem, hogy lehet megint pofára esek, de hát, ez van...)
Remélem, tudta segíteni valamit a saját tapasztalataimmal... Esetleg ha van kedved, írhatsz privit. Én is eléggé magányos farkas vagyok. :)
22/L
Mondom hogy nincs.. Szerinted túloztam??? Nem érdekel semmi. A többiek közül már ígyis kitűnök a külsőmmel, és utálom. Olyan akarok lenni mint ők, mert őket szeretik és mert ők szépek.
Nincs munkám, tanuló vagyok.
Figy, a soraidból azt olvasom ki, h nincs veszve semmi. Az, hogy kívülről, hogy nézel ki, hogy mennyi pénz van a zsebedben, mind sokadlagos ahhoz képest, hogy mi van a szívedben. Azt írod: "Mert talán mégis van olyan ember, aki olyan mint én, aki szeret." Ez így van, biztosan találsz barátokat, és biztosan megtalálod majd a nagy őt is, aki úgy szeret, ahogy vagy! Várj türelemmel!
Egy a fontos: ne engedj ennek a negatív hangulatnak, ne engedd, hogy ahogy írod belülről is megnyomorodj!
Ha szeretnéd, írj magadról, akár privátban is, szívesen beszélgetek veled.
De.. de, ezek a legfontosabbak. A legnagyobb vágyam mindig is az volt, hogy szép legyek. Nem is biztos hogy csak mások miatt.. de inkább magam miatt. Tetszeni akarok magamnak. Aztán jöhetnek mások. És aztán jöhet a belsőm, de azt már nem nehéz megszeretni ha szép vagyok. És ezért van minden veszve, mert semmi esély rá hogy szép legyek.
Persze nem azt mondom hogy milliárdos akarok lenni (akarnék, de mindegy). csak szeretném ha tudnánk fűteni és meg tudnánk venni azt az ételt amit enni szeretnénk.
Ok, van egy javaslatom: fordítsd meg az értékrended! Legyen fontosabb, h belül mi van, és aztán dolgozz a többin.
A külső és a bankszámla múlandó. Persze, lehetsz Medveczki Ilona, de kicsi az esély, h 80 évesen is bombázó leszel, viszont ha elviszi egy betegség a lábad/kezed, már értéktelen vagy? Viszont a bensőd meghatároz mindent, kapcsolatok, kisugárzás, stb.
Hm?
képtelen lennék rá. még hogyha nem is bombázó, de azért szép szeretnék lenni. és nem megy a 'jóság' se, mert akárhányszor egy tökéletes lányt látok, elönt a gyűlölet, irigység, keserűség, stb.
nem tudom magam nőnek nevezni. mert egy nő szép, én nem vagyok. de én szeretnék nő lenni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!