Hogy fogadjam el hogy értelmetlen az életem? Vagy mit csináljak?
Nem akarok olyat hallani, hogy keressek neki értelmet. Alapból meg vagyok gátolva értelemkeresés ügyében.
Hogy miért? Mert iszonyatosan ronda vagyok. Nem, nem túlzok. Dagadt vagyok, ronda a fejem és a hajam, görbe lábam van, aránytalan a testem, és még egyéb dolgok amiket nem igazán szeretnék leírni, de ez a lényeg.
És egyszerűen mindenki gyűlöl. És gondolom undorodnak is tőlem. Soha nem szeretett senki, és nem is fog. Azóta belülről is visszataszító lettem, egy önző, számító kis senki, pedig nem voltam ilyen. Azt hiszem a külsőm belülről is megnyomorított, de legalább így már illik a belsőmhöz - ronda-ronda.
Nem vagyok tehetséges vagy okos, nem értek semmihez, csórók vagyunk, nincsen semmim. Nem is érdekel semmi, utálom a sportokat, utálok kirándulni, utálok kimozdulni, egész nap csak a gép előtt unatkozok a sötét szobámban (és nem kockulok, csak úgy mondom).
Én már lemondtam az életemről. Egy kicsit mégis félnék megölni magam - bár nem azt mondom hogy semmiképpen nem merném. Nem, valószínűleg meg fogom tenni, egy éven belül maximum. De talán azért keresek ilyen elkeseredetten pl. barátokat vagy reményt, mert még nem adtam fel. Mert talán mégis van olyan ember, aki olyan mint én, aki szeret.
Na, de ez már más téma. A kérdés adott - amit fent leírtam. Úgyis mindig magyarázatot kértek, hát most meg nem is lesz olyan aki elolvassa. De végül is úgyse érdemlem meg.
válasza:Lány vagyok:)
Igen, mondhatni, az egésznek semmi értelme. Én úgy hiszem, hogyha csak egy értelme van az életnek, akkor az az, hogy élvezzük. De hogy lehetne élvezni, ha visszataszító az ember?
Én már filmeket sem tudok nézni, szörnyen érzem magam, mert mindenki szép és okos és tökéletes, de én nem.
"Mindenütt boldogságot látok, s ebből csak én vagyok visszavonhatatlanul kirekesztve." valahogy így érzem.
Azt meg leírtam hogy TÉNYLEG nem érdekel semmi, biztos nehéz elhinni, de TÉNYLEG így van. SEMMI. és ez magába foglalja a MINDENT.
ezért a halál az egyetlen megoldás.
válasza:"Mindenütt boldogságot látok, s ebből csak én vagyok visszavonhatatlanul kirekesztve." valahogy így érzem.
- hol élsz Te? a Marson?
Ha én mindenütt boldogságot látnék:
HIHETETLENÜL BOLDOG LENNÉK!!!!
válasza:köpködést? tessék??
mondom hogy nem a gondolkodásommal van baj. és ha elolvastad a szöveget, akkor észrevehetted, hogy előtte nem voltam ilyen. csak amikor a külsőm megváltozott. nem igaz, hogy még itt is cseszegetni kell (előbbi válaszoló).. igen, tisztában vagyok vele hogy nem vagyok 'jó', nem is akarok az lenni, de őszintén minek érdekeljen engem más boldogsága?? engem lesz@r mindenki k*rvanagy ívben, de én játsszam a szentet és foglalkozzak mással?? amikor van épp elég kib@szott bajom nekem is??
mégegyszer mondom. nem a gondolkodásom a lényeg. azt meg tudnám változtatni, ha normális, emberi szemnek való külsőm lenne!
és a kedves MODERÁTOROK töröljék a hozzászólásokat amiket bejelentettem, mert ha én nem találom hasznosnak a saját kérdésemre, akkor nem az! elegem van már, az egy dolog hogy nem tudsz megérteni, de akkor mi a f@szért válaszolsz? húzzál innen a tökéletes kis életeddel és ne onnan fentről adogass tanácsokat, hanem gyere le, próbáld ki milyen és majd akkor beszélhetsz oké?? kösz.
gondolom te még hírből sem ismered milyen az ha az ember ocsmány. vagy te is azok közé tartozol akik nevetnek az ilyeneken és kiközösítik őket. szóval nem igazán érdekel a véleményed, játszd a szentet máshol! leírtam hogy egy önző kis senki lettem, nem?? de addig egyszerűen nincs JOGOD nekem osztani az észt, amíg nem láttál a dolgok mögé! a külső megnyomoríthatja a belsőt! és fordítva nem!
jah és nem is ismersz teljesen. csak ennyit látsz belőlem, ezt a kérdést. azt már nem tudod hogy az ellenkezője is tudok lenni. vagy hogy mindent fel tudnék áldozni azért akit szeretek. légyszives hagyjál békén mert éppen elég sz@rul vagyok nélküled is.
na tessék, máris..
oké. szóval nem tudom hogy egyáltalán elolvasod-e amiket írtam, de elnézést kérek. csak volt egy kis dührohamom, szánalmas tudom. de tényleg sz@rul esett amit írtál és csak azért fogalmaztam úgy ahogy.
de nem számít mi? a következő kommentedben biztos le fogsz hordani mindennek, talán igazad is lesz, de semmi nem fog változni. remélem egyszer kapok egy új esélyt, emberi külsővel és akkor jóváteszek mindent.
válasza:> köpködést? tessék??
Ott a legelején, reméled minél távolabb vagy tőlem. Szerinted minek kérdeztem? Ennyire besérültél azon, hogy ki merem feketén-fehéren jelenteni a tényt, hogy ezt te csinálod magaddal? Hadd kérdezzem én is: nincs elég bajod, még ezt is kell művelned magaddal? Mit nem lehet érteni, védekező mechanizmuskám?
> mondom hogy nem a gondolkodásommal van baj. és ha elolvastad a szöveget, akkor észrevehetted, hogy előtte nem voltam ilyen. csak amikor a külsőm megváltozott.
Ez nevetséges mesebeszéd. Te döntöd el, te döntötted el, hogy így gondolkodsz. Látod hova vezetett. Mi nem tiszta?
> nem igaz, hogy még itt is cseszegetni kell (előbbi válaszoló)..
Csak feltűnt végre! "Mindenütt ezek a hülyék!" :\
> tisztában vagyok vele hogy nem vagyok 'jó', nem is akarok az lenni
Nem is kötelező, de jó dolog. Benne van a nevében is. Nem jópofizásról beszélek, hanem szeretetről, és érzékenységről mások szenvedései iránt. Mielőtt azzal jönnél, hogy épp most rugdosom azt a bizonyára nagyon ronda valagadat, vésd az eszedbe, hogy ez semmi ahhoz képest, amit magad ellen követsz el egész álló nap. Neked fordított helyzetben nem lenne fontos egy idegen figyelmét felhívni ilyesmire, nekem viszont jelent valamit, ha jól-rosszul közreműködhettem abban, hogy találj termékenyebb irányt magadnak.
> minek érdekeljen engem más boldogsága?
Nem kell, engem se kéne érdekeljen a tied. De én így döntöttem. Nem vagyok én nagyobb attól, hogy egy sokkal nehezebb utat választottam, mikor itt a könnyű is. De tény, hogy a vállalásom nagyobb, még ha parányi dolgokról beszélünk akkor is.
> engem lesz@r mindenki k*rvanagy ívben, de én játsszam a szentet és foglalkozzak mással?
Engem szinte mindenki sz@rik telibe, mégis foglalkozom azokkal, akiken úgy érzem, tudok lendíteni valamennyit. Nem kell ehhez semmiféle szentet játszanom úgy látom. Sőt, kedvemre lehetek igen tahó, és ez így szép.
> van épp elég kib@szott bajom nekem is??
Ezt a szöveget én magam ellen fordítom, mióta hozzászoktattam magam. Sokkal passzívabb/lustább lettem, de azt alkotó módon! Tudom javasolni, többet ér, mint nyavalyogni ugyanezzel a mottóval. Tehát van már elég bajom, most nem vállalok többet. És van olyan is, amikor túl kevés a gond. Arra az állapotra se éri meg vigyázni. A kellemetlenség nem rossz, és az idill nem jó. Mindkettő jó is, rossz is. De a szenvedést elkerülni csak nagyobb szenvedés. Szabad tűrni a nehezet, sőt kénytelenek vagyunk. A bölcs nekiáll és végigszenvedi, hogy vége legyen, aztán jöjjön a kövekező, ha van.
> mégegyszer mondom. nem a gondolkodásom a lényeg. azt meg tudnám változtatni, ha normális, emberi szemnek való külsőm lenne!
Semmit nem árulsz el erről, kénytelen az ember bemondásra elhinni, hogy úgy igaz, ahogy te értékeled magadat. Én nem hiszek neked, mert megtehetem, és mert ritkán fedi a negatív önértékelés a valóságot. Mondhatnál valamit, szétégtél, kint a fogsorod és a nyelved, nem tudsz pislogni, egy hatalmas vörös lángost látnánk? Elhiszed bemondásra, hogy csak eleinte kellemetlen?
> gondolom te még hírből sem ismered milyen az ha az ember ocsmány. vagy te is azok közé tartozol akik nevetnek az ilyeneken és kiközösítik őket
Gondolom épp emiatt sűrítem be a szerintem legépítőbb sokkoló mondatot kezdésnek, mert nem vagyok érintett ilyesmiben...
> szóval nem igazán érdekel a véleményed, játszd a szentet máshol! leírtam hogy egy önző kis senki lettem, nem?
Egyedül te nem látod a kilógó lólábat. Kényelmesen mögé bújhatsz a vállalt önzésnek, ettől már neked szabad. Ettől már te beszélhetsz így. Téged feljogosít ez, és persze a külsőd rá. Új szentet avatunk. Nem igaz, hogy nem gondoltál még bele!
> de addig egyszerűen nincs JOGOD nekem osztani az észt, amíg nem láttál a dolgok mögé!
Van, látod, van :) Te kértél rá mindünket, hogy osszuk neked az észt. Nem kértél senkit, hogy ne tévedjen, ne csinálja rosszul, és arra se, hogy ne akarjon erőszakkal felébreszteni. Akkor?
> a külső megnyomoríthatja a belsőt! és fordítva nem!
Félreértesz. Nem állított senki ilyet. Barbara Streisand a példa, akit nem a szépsége miatt szeretünk. VÁRJÁL MÁR! DEHOGYNEM! A szépsége miatt szeretjük, pedig veleszületett adottságai igen diszharmonikus vonásokat pakoltak rá. Aztán látod a mozgását, hallod a hangját (nem a fizikai rezgésről beszélek, hanem ahogyan hallatja a hangját), és pillanatok alatt megvan a szimpátia. Tudom, kicsi példa a te szörnyedhez képest. Áruld el, légyszi, miről beszélünk igazából? Privátban is jó, ha gondolod.
> jah és nem is ismersz teljesen. csak ennyit látsz belőlem, ezt a kérdést.
Akárcsak te engem, én se ismerlek. Első kérdésem az volt, hol műveled ezt magaddal. Hátha én vagy más (aki azért szólít meg, mert segíteni akar, mert látja, hogy nagy a baj, sokkal nagyobb, mint amit külső valaha is jelent) személyesen, a szemedbe nézve elmondhatja az igazat, ahogyan ő látja. Jobb lenne, csak úgy tűnik el szeretnéd kerülni, de nagyon. Ne fogd a külsődre, mert csak szerinted van összefüggés. Erről beszélek, hogy nem hiszek neked, nem határoz meg senkit ennyire a megjelenése. Szabadabb vagy, mint hiszed.
> azt már nem tudod hogy az ellenkezője is tudok lenni. vagy hogy mindent fel tudnék áldozni azért akit szeretek. légyszives hagyjál békén mert éppen elég sz@rul vagyok nélküled is.
Tudom, épp ezt állítom, hogy az ellenkezője is tudnál lenni alapjáraton. Én hasznosnak látom, hogy kellemetlen, de igaz dolgokra rámutatva lehet túlesni a STAGNÁLÓ szenvedésen. Végig kell csinálni. Semmi sem örök. Nem kell senkinek meghalni ahhoz, hogy a külsőd miatti szenvedésednek vége legyen. Nem örök, és nem életképesebb nálad. Összeáll a kép, és cselekszel, vállalva a szenvedést. A képlet a régi.
Ne haragudj hogy püföllek jobbról-balról... Instant és kockázatos nekiállás, főleg egy ilyen amatőrtől, mint én. A zsinórban harmadik hozzászólásodat pedig mindennél jobban köszönöm. Én csak arra tudlak bátorítani, hogy tedd ugyanezt mindenkivel, amit én veled. Sokkold őket. Neked még fogalmazni se kell, ha hihetek neked a külsőddel kapcsolatban... ;) Aztán a "szétrebbenő tömeg mélyén" ott lesz az a maroknyi ember, akiknek várta már a lelke a találkozást a tieddel. Csak nézik veled együtt a távolodó ostobákat, akik eszük nélkül dobják a szabványválaszulat, fel sem ismerve a szabad döntés lehetőségét: gondolhatnának akármit is arról, ami történetesen eleven Picasso, vagy tudom is én. De csak statisztálnak a nekik való forgatókönyv alapján. Amikor a harag, vagy bármilyen heves érzelem úrrá lesz az emberen, a tudat elköszön egy időre. Az imént tapasztaltad, és látom, hogy láttad, mi történt. :) Ezzel kapcsolatban semmi másra nem érdemes törekedni, csak a megfigyelő-önmagad jelenlétét ott tartani akkor is, amikor tudattalan minták írják a jövőt éppen. Talán most is épp ez volt, talán semmi nem új, amit mondok, talán épp közbeléptél, mielőtt a szenvedély tovább alkotná a maga szenvedésteli jövőjét...
Bennem ezek után már csak annyi maradt, hogy egy nagy X a külsőd, amit megmásíthatatlan okként jelöltél korábban. Én egy piszkos kis kíváncsi dög vagyok... Nem lehetne...?
válasza:Igaz én sem tudom, hogy hogyan nézhetsz ki, vagy hogy milyen is az életed, viszont a fenn említettek a következő érzéseket váltották ki belőlem: (kérlek olvasd végig, ha már úgyis annyi időd van és ne haragudj meg hogy ezeket írom, de most kicsit felhúztam magam rajtad)
Utálom, ha valaki nyavalyog. Nem hinném, hogy olyan gondjaid lennének amiket nem lehetne megoldani. Kövér vagy? Tornázz. Ronda a hajad? Foglalkozz vele, menj el fodrászhoz...stb...stb. Igen, be kell vallani, hogy a külső sokat számít a mai világban, viszont emellett nagyon fontos hogy tanulj. Folyamatosan fejleszd magad, hogy jobb és jobb legyél. Minek? Majd rájössz. Minél többet tanulsz és olvasol, annál többet akarsz majd tudni, annál jobb és jobb akarsz majd lenni.
Keress magadnak valamit ami érdekel! Nincs olyan, hogy valakit semmi ne érdekeljen. Ez bármi lehet, pl. tanulj meg főzni. (ez jutott most eszembe :)) Vagy rajzolj!
Járjál közösségbe! Már az is sokat jelentene, ha elmennél dolgozni. Akkor pénzed is lenne amit magadra tudnál költeni, és társaságban is lennél.
És nagyon gyorsan változtass ezen a "Engem nem szeret senki, mindenkit utálok, önző dög vagyok" hozzáálláson, mert nagyon nem szimpatikus. Ha ilyen vagy, ne csodálkozz, ha ugyanúgy állnak hozzád az emberek.
Legyél optimistább! Nem kell naivnak lenni, nem azt mondtam. Tanuld meg meglátni a jót! És ha normálisan fordulnak hozzád az emberek, akkor viselkedj normálisan!
Társkeresés? Nem tudom hány éves vagy, de ha elkezdesz változtatni annak lesznek látható nyomai, talán a szerelem is megtalál. Ezt nem bunkóságból, csak azért mert kihangsúlyoztad az előnytelen külsődet: van egy olyan oldal, hogy rondarandi.hu, direkt ilyen embereknek...esetleg megnézhetnéd, talán lehet használni barátkozás céljából is.
Még a legkilátástalanabb helyzetből is van kiút. Ha olyan helyzetben lennél, hogy utcára kerülsz, nem lesz mit enned, nem vesznek fel sehová és nem tudod hogyan tovább és mindezt egyedül...na akkor azt mondom, jogod van szomorúnak lenni vagy kétségbe esni.
Legszívesebben felképelném az ilyen embereket mint te. Próbálj a társadalom hasznos tagjává válni, mert őszintén megmondva, a magukat Jabbának képzelő, utálkozó embereknek nincsen nagy hasznuk :/
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!