Miért vagyok ilyen? Annyira gáz.

Megpróbálok értelmesen viselkedni, nem futok senki után, mert tényleg tudom, hogy ezek nem szerelmek, ezért nem is teszek úgy, csak hirtelen olyan erős tud lenni ez az egész... Osztálytársamba is beleestem, pedig egy ötéves szintjén lévő majom jóformán... Azt a vonzódást meg úgy értettem, hogy tök erős, meg minden, pedig egyik ember sem tökéletes, sőt, nem kockahasú szőke herceg egyik sem, mindenkinek vannak hibái, de abban a soksoksok pillanatban mégsem zavar egyik sem...

Talán jobb is amúgy, hogy így lett, bár sokáig még tényleg minden reggel felmentem abban az időben skypera, mikor feljött, hogy hátha fentlesz, de semmi. Azóta párhavonta belépeget, ennyi. Nem baj, hogy törölt, szerintem összejött egy lánnyal, nagyon irogattak egymás üzenőfalára. Örülök neki, meg minden, tudom, hogyha most lenne, nagyon rossz lenne, egyaz, hogy csak arra figyelnék, hogy mikor beszélhetek vele, elvonná a figyelmem a tanulásról, meg minden. Csak annyira hirtelen történik mindig ez, hogy így "megfog" valaki, és olyan rossz érzés mindig így felébredni ebből az egészből... Csak tényleg, valamiféle értékeket láttam benne, egyszer felhozta A TÉMÁT, igen, azt... Kérdezte, hogy szűz vagyok-e, elmondtam, hogy nem, de nem volt tolakodó, ő elmondta, hogy mikor volt először lánnyal, meg hogy sok, kb kilenc lánnyal volt ÚGY, és csak egyszer volt szerelmes ezek közül. Jó, így furán hangzik, de valahogy tökre megértettem, hát fiatal, végülis azt csinál, amit akar. Szóval ez is szóbajött, de nem volt tolakodó, talán egyébként azért nyílok meg idegen embereknek jobban, mert tudom, hogy nem ismer, nem tud visszaélni ezekkel a dolgokkal, nem olyan, mintha most az utcán megszólítana valaki, akit a fél város ismeri, és bármikor elmondhat bárkinek bármit... Egyébként abban a pár napban, amikor beszéltünk, mindig arra gondoltam, hogy vajon most mit csinál, számolgattam, hogy mennyi ott az idő, biztosan megint a tónál van, amíg én lovaztam... Sőt, még a telefonomon is beállítottam a texasi időzónát, hogy egy pöccel meg tudjam nézni, hogy mennyi ott az idő... Annyira szánalmas ez a viselkedés, egyszerűen nevetséges, de most mégis hiányzik...

Egyébként ez az egész nálam úgy működik, hogy mindig van valaki, aki betölti ezt a szerepet, egyszer valaki így a netről, egyszer egy osztálytárs, egyszer egy legjobb barát, akit jobban ismerek mint ő magát szinte, ilyenkor persze mind elérhetetlen, barátnő, távolság, stb miatt, szóval marad az, hogy csöndben ülök a babérjaimon, amíg el nem múlik, azaz valaki más el nem mulasztja...

Hát, szerintem törölt, mert egyszer kikapcsolta a kamot skypeon, hogy fáradt, aztán sokáig fentvolt még, de bealudt, aztán egyszer reggel kb nyolckor rámírt, hogy miért vagyok fent ilyen korán, de mennem kellett a lovardába, jött barátnőm, úgyhogy csak írtam gyors vissza, és mentem. Aztán skypeon sokáig nem volt, facebook chaton néha, ott írtam párszor, kétszer-háromszor, hogy miújság, meg írjon, ha van, nem nagyon válaszolt, aztán egyszer belikeoltam valamiét, és törölt. Szóval szerintem tuti csaj van a dologban, mert nagyon posztolgattak egymásnak, de mondom, tényleg nem baj, éli az életét, lett egy barátnője, tök tisztességes tőle, hogy nem kamozik mással a lány háta mögött.

Egyébként másnak én sem beszélek erről, csak most eléggé rámjött, aztán itt ez az anonym oldal, erről a történetről meg tuti senki nem ismer meg, mert nem tudja senki.:)

28.-án lesz a születésnapja. Ha írnék neki, nagyon gáz lenne? Csak hogy szia, elég sokat gondolkoztam, hogy írjak-e, de legalább boldog szülinapot tudok kívánni. Nem tudom miért nem válaszoltál, de eltelt egy fél év azóta. Remélem semmi rosszat nem mondtam, és nem bántottalak meg. Csak eszembe jutott, hogy volt valaha egy ilyen ismerősöm, aztán láttam, hogy most van a születésnapod, úgyhogy boldog születésnapot. Ha nem szeretnél válaszolni, nem muszáj, de ha lenne kedved beszélni pár szót, írj nyugodtan.

Jesszusom, nagyon gáz vagyok? Nehogy írjak már neki..........

Egyébként még hozzáfűzném, mert mesélhetnékem van, hogy volt egy lány, akibe nagyon szerelmes volt, de a lány nem akart barátot, mert félt, mert lett egy gyereke, és a pasi elhagyta, úgyhogy inkább barátokat akart, nem pasit... És mondta, hogy megérti, meg hogy nagyon szereti, és segít neki, és mellette lesz mindenben...

Egyébként csak én érzem úgy mindig, mikor valaki tetszik, hogy mégegy ilyen nem lesz a világon, mint ő, aztán jön a következő, és az első már ugyanolyan, mint a többi?

Na jó, elmehetnék lassan novellaírónak. Bocsi mindenkitől, de valahova le kell írjam.. Lehet elkezdek naplót vezetni:)

Voltam így én is. Mondjuk közszereplőkre figyelek, hogy még tetszeni se tetsszen, mert tudom, hogy úgyis elérhetetlen, de mindig azt hiszem, hogy mégegy ilyen nem lesz, annyira különleges, stb, aztán jön egy következő, akiről ugyanezt gondolom. Nem mondom, hogy szeretem, mert nem is ismerem igazából ezeket az embereket, de, az egyik legjobb barátomba nagyon bele voltam esve, de neki is barátnője volt, úgyhogy nem is mutattam ki, meg semmi, csak mégis bennem volt.

Egyébként írni azért gondolkozok, hogy ne, mert ha direkt törölt, akkor nyilván nem akar velem beszélni. Egyébként hol érdemes írni? Facebookon, ahol tuti fentvan sűrűbben, vagy skypeon, ahol nem olyan tolakodó, viszont lehet, hogy csak fél év múlva olvassa el? Nem feltétlen kell válaszoljon, csak akarom, hogy megkapja... De ez is elmúlik pár nap múlva, aztán már eszembe sem fog jutni..:/