Miért van ez? (Alul)

Régen sokszor mikor az ember valaminek félelemmel, undorral ment neki. Mikor pl. fiatalon sofőr voltam. Nem szerettem neki indulni, szorongás stb. Mégis ahogy vissza emlékszem mennyire szép a kép. Havas táj, napsütés egy melegszenyó valahol. Most is érzem azt a levegőt. Mintha most is ott kéne lennem és azt csinálni , úgy élni. Pedig utáltam. Vártam a végét. Inkább fiatalon az ember ment volna buliba, vagy csajhoz. De sokszor ilyen munkák végett kimaradt. Haverok mindenki bulizik én meg kelek dolgozni. Viszont eszméletlen nosztalgia kerít hatalmába.. Ilyenek jutnak eszembe. Később komolyabb munkakörben ahol aránylag jól is éreztem magam, én osztottam be az időmet, de semmi ilyen frankó feeling nem jut az eszembe, hiába emlékszem vissza. Persze van pár kellemes érzés de..És ez sok mindennel így van.