Hogy "kell" elengedni?

Az utóbbi 15-20-25 évben "divatos" lett ez az "engedd el!", mint afféle felhívás, bölcsesség, sokan fölényesen is mondják a másiknak, ha az úgymond "beleragadt" egy sérelembe, veszteségbe, problémába, nehézségbe stb.

De azt sosem írta még le senki, hogy ennek mi is a módja, hogyan "kell csinálni". Mert oké, felismerem, hogy a dolog nem megváltoztatható, felismerem, hogy ezen nem érdemes rugózni, nem szolgálja már az érdekeimet. Az eszemmel tudom, hogy ezt vagy azt el kellene engednem, akár ki is mondom, hogy erre a dologra nincs szükségem, megtörtént, nem visz előrébb a rágódás. Lehet, hogy egy kis ideig eszembe sem fog jutni, de aztán az akaratlagosságon kívül mondjuk újra ránk tör egy ilyen, korábban elengedésre kijelölt dolog, emlék, érzelem stb és felerősödve megint ott van úgy, hogy nem kértük, nem akartuk, az eszünkkel tudjuk hogy ennek nem így kellene lennie. De akkor hogyan lehet ezt a dolgot "megcselekedni"? Mert egy üres tagadás, elfojtás, tudomásul nem vétel nem igazi "elengedés". De akkor mit lehet tenni, hogy az adott doloog valban és maradéktalanul elengedődjön?