Introvertált, visszahuzodó személyiség vagyok. Hosszas kutakodás jöttem rá, h ilyen a személyiségem. Pár hónapja egyedül élek, szeretnék ismerkedni, h legyen egy társam, de hiába megyek oda bárkihez, nem tudok pár mondatnál többet mondani magamról?

Gyakorolni kell, fel kell venni a társaság ritmusát bizonyos szinten, nem kell a középpontban lenni, de azért ekkor-akkor hozzá kell szólni a dolgokhoz, nem szabad úgy gondolni, hogy most introvertált vagy és nem fog menni, hanem jól kell a dolgokhoz állni és mondjuk megértő barátokat keresni, tudom, hogy nehéz, de meg lehet oldani. Ja és nem kell azon agyalni, hogy miért ver ezzel a sors, hanem csak előre kell nézni. És főleg nem kell kevesebbnek érezned magad emiatt.

velem is pont ez van. sztem unalmasak vagyunk. kéne valamit csinálni, valami nagy baromságot, amiről mesélhetünk az embereknek, szted nem? különben fogalmam sincs, mit lehetne még tenni, ha ilyen elcseszettek vagyunk..

Én is ilyen vagyok... régebben tényleg abszolut semmit nem tudtam mondani, aztán eljártam szórakozni, utazgatni, hogy gyűjtsek élményeket, még akkor is, ha akkor nagyon nem volt hozzá kedvem, aztán piáltam, füveztem, történtek érdekes dolgok, csináltam hülyeségeket, voltam egy-két helyen, és lett egy csomó élmény, amit aztán elmesélhetek másoknak...de rájöttem, hogy ez sem tart örökké, és alapvetően ugyanolyan unalmas vagyok mint azelőtt, és 1 óránál többet nem tudok beszélgetni senkivel :D

Én is ilyen vagyok, próbálok kitörni ebből a helyzetből, de sokszor nem sikerül. Hiába próbálok mit csinálni nem megy sajnos. :(

ebben a cipőben járok én is de le kell sz...-ni mindent és csak a célokra koncentrálni a holnapba nézni...nekem egy ideje igy kissebbnek tünnek a gondjaim és leszoktam nagy magányomban a dohányzásrol is

Szia. Rajtam is pont ilyen cipő van, bár egyre inkább sikerül változtatni rajta. Az tény, hogy egy hasonló személyiséggel rendelkező embernek nehezebb a dolga a mai Világban, viszont egyáltalán nem lehetetlen. Nekem az idióta osztálytársaim tanították meg, hogy változni kell, ugyanis állandóan szivattak emiatt, mindaddig, míg rá nem jöttem, hogy ha szívatnak, akkor tegyek rá egy lapáttal és csináljak hülyét magamból. Innen indult az egész. Sajnos nem könnyű, de meg kell tanulni élni vele. Tudod, hogy ilyen vagy, tehát mit lehet ebből kihozni. Társaságban egy-két odaillő poén s valóban el lehet indulni. Ide olyan társaság kell, akikkel nem biztos, hogy még fogsz találkozni, tehát ha netán leégsz is egy félresikerült poén miatt, nem fognak cikizni naponta. Én pl rengeteg humoros műsort, vicces könyveket, és vígjátékot nézek, olvasok, s rögzítem az adott helyzeteket, amikor meg adódik egy az Életben, akkor megvan a reakció, a nevetés. Megsúgom, hogy valójában csak annyit kell elérni, hogy keltsd fel a figyelmet (a jól időzített beköpéssel), majd okos arcot vágva végighallgasd amit a társaság egy-két tagja mond, felvedd a társaság ritmusát, s továbbra is csak néhány szót kell szólnod. Nekem ez vállt be. Az is jó, ha néha kimész egy bárba, egy szórakozó helyre pl biliárd szalon, ahol az emberek összegyűlnek és beszélgetnek, egy laptoppal, könyvvel a kezedben mintha olvasnál, közben meg tudatosan figyeld meg mi történik egy társaságban. Kinek milyen szerepe lesz, mit mond, hogyan mondja, milyen gesztusokkal stb... Tehát meg kell tanulni együtt élni vele, felfedezni az előnyeit. Nem könnyű az tény. Nekem több ezer oldalnyi könyvbe, sok száz órányi filmbe és kb 4 évembe került... s vannak eredményeim. Éppen készül az erről szóló tanulmányom, amelybe tapasztalataimat is beleteszem, erről később. Addig is fel a fejjel és fontos, hogy az introvertáltság nem betegség, és nem rossz dolog, nem kell megváltoztatni. Együttélni kell vele és kihasználni a lehetőségeit. Később bővebben, de kérdésre még válaszolok.

Velem is ez volt, most már tudok üresen is fecsegni. Átestem a ló túlsó oldalára, néha sokat beszélek, de nem tudják megmondani, miről. :D

Azóta változott a dolog?:D