Rettentő egyedül vagyok, mit csináljak?

Csak az tud igazán boldog lenni másokkal, aki egyedül is az tud lenni. De ez még rád nem érvényes, neked kellene valaki, akinek elmondhatnád a problémáidat, nem nevet ki, meghallgat. Sajnálom, hogy nincs ilyen a közeledben.

Én majdhogynem a nagyapád lehetnék, csak ezért nem ajánlom magam. Sok sikert!

Hát, igen! Vannak ilyen sz@r helyzetek! Fel a fejjel, tuti, hogy lesz valaki aki majd meghallgat és a világ összes kincsét megadná érted!

14/F

Kb. annyit mondhatok, mint Ljuden... szívesen meghallgatnálak, sőt, meg is teszem, de nem priviben, mert -ha én nem is a nagyapád, de- az apád lehetnék, az életkorom miatt.

Ha gondolod, kezdj el írogatni ide, ehhez a kérdésedhez: mi van épp most, mi nyomja a bánatos szívedet, vagy minek örültél éppen, stb. Én speciel igyekszem visszanézni ide is, amikor aktív vagyok a fórumon, mostanában az vagyok megint. És akkor megint olvaslak, meghallgatlak, reagálok.

Ismét én vagyok, az előző. Örülök, hogy kiírtad magadból az érzelmeidet, újabbakat. Hátha ettől is könnyebb számodra.

Nos, megértelek, hiszen 13 évesen még rengeteg új helyzettel találkozik az ember. Azonban nem vagyok biztos abban, hogy az általad említett esetektől magányos lettél, hanem inkább csak arról van szó: felnagyítod és annak érzed. Aztán lehet, h tévedek, nem voltam ott, lehet, hogy nem teljesen jól értem szavaid, vagy pedig nem sikerült pontosan vázolnod, de hát ez a netes kommunikáció hátránya, megpróbáljuk áthidalni. ;)

Én megértem, hogy ezt érzed, bár gondold végig, javaslom:

- Esernyős eset: A fiúnak megtetszhetett a barátnőd, vagy fordítva, avagy akár kölcsönös is lehet, meg kell értened, hogy ilyenkor ÁTMENETILEG, avagy percekre, órákra olykor a nemi vonzalom miatt a megtetszett illetőre irányul a figyelme barátnődnek ill a fiúnak, és kevésbé barátaira pl. kevésbé rád. Ha jól értem, a fiú tetszik neked, avagy neked is. Akkor hát esetleg tudat alatt, vagy tudatosan féltékeny lehetsz barátnődre a fiú miatt, akivel jóban voltál és hívtad az esernyőd alá, nem? Lehet ,h nem jól értelek, akkor javíts ki, kérlek. :) Ez esetben inkább párkapcsolatra nézve van hiányod, ám ebből önmagában még nem lehet következtetni arra, hogy barátnőd mellőzne téged tartósan. Ha csak haverként érzel a fiú iránt, akkor hasonlót mondanék vele kapcsolatban, mint a barátnőd kapcsán: tetszenek egymásnak, avagy legalábbis egyikük a másiknak... és meg kell értened, hogy átmenetileg ez most elvonja figyelmüket barátaikról pl rólad.

Ettől még megértem, hogy hiányolod, hogy veled foglalkozzon egy barát, egy haver, és hogy te is velük. Ám megoldás mindig akad, többnyire helyzetfüggő, nem vagyok a helyedben, így persze konkrétumot nem mondhatok, csak általánosságokat.

Nézzük a másik esetet, nah, ezt a köv. hsz-emben írom, előbb post-olom ezt, ide. :)

-

...folytatom...:

Idézlek:

"Szóval neki egy 1 hónapos, (komolyan!) nevetséges kapcsolata fontosabb mint az én barátságom?!"

Erről azt gondolom, hogy a ti korosztályotokban különösen jellemző, hogy az újdonság varázsa átmenetileg , esetleg tartósan elvonja a figyelmet arról, ami, vagy aki addig érdekelte. Sajnos gyakran előfordul ilyesmi mással is.

Az más kérdés, hogy személyfüggő is, és kevesebbekre jellemző a folyamatos hűség és rendszeres odafigyelés a másikra, akár pl. egy haverságban, barátságban. Pl. te, vagy pl. én ehhez a "kisebbséghez" tartozunk, ezért is értelek meg "valahol".

Sejtésem szerint tudod miért jársz így? Először is tudod kell: leírásod alapján úgy vélem, nem a te hibád. Hanem arról van szó: a legtöbb ember (nagyjából életkortól függetlenül) felszínes, sajnos: főleg érzelmileg; bár a dolgok mélyére sem igyekeznek rálátni sokan. Ezért azt javaslom -és ez egy folyamat, persze, és nem azonnal leszel képes rá, sőt, kapkodni nincs értelme, tapasztalni plusz megérteni kell a dolgokat, ha megoldást akar az ember- tehát azt javaslom, "folyamatosan" mérlegeld, napról napra, hogy ki az a környezetedben, akire érdemesebb tartós figyelmet szentelni, aki hozzád hasonlóan odafigyelőbb a másikra, akinek fontos a hűség, a mély figyelem, az emberi értékek, az érzelmek, a kölcsönösség. Tudom, ilyet nem könnyű találni, de érdemes keresni, folyamatosan. Mindig keresd az ilyen embereket, valszeg ritkán fogsz közel ilyenekre akadni, és ha idővel úgy tűnik, jellemző ezen illetőkre, csak akkor éld bele magad, hogy ismeretséged van vele. Persze rendszeresen csalódik minden ember -előfordulhat a komolyabb, hűségesebb emberekkel való kapcsolatban is-, tudnod kell, hogy érni fognak még téged is újabb csalódások az életben, de ez csak erősíti az ember lelkét, plusz tanulságosak, jobban rá fogsz látni a létezés , az élet mikéntjére, bölcsebb leszel, ami sokat segít az embernek. A lényeg, hpgy szűrd ki a felszíneseket és ne foglalkozz velük különösebben, bár -pozitív, jó értelemben- adni fontos dolog önzetlenül, tehát adj, amit tudsz másoknak (segítséged, figyelmed, stb.), de leginkább az arra érdemeseknek! :)

Viszont ügyelj, hogy ne válj mártírrá, meg kell tapasztalni, mikor, miben mi a "középút", azaz a helyes arány, adott esetben.

Egyébként -csatlakozva a legelső hozzászólóhoz- azt is muszáj felfedezni, mi mindentől érzi jól magát az ember, amikor egyedül van. Találj hobbit (olvasás, játék, filmek, szórakoztató elektronika, de nem csak facebook, hanem tök magányos tevékenységekre is gondolok pl. neten, sport, stb.), amellett, hogy igyekszel kiszűrni , kik azon kevesek, akikkel elmélyült kapcsolatot alakíthatsz ki, azaz kiknek a lelkülete elmélyültebb, érzelmesebb, másokra odafigyelőbb, empatikus, segítőkész, értelmes, mélyebben godnolkodó, stb.

Nyugodtan írj még, ami jól esik, ha erre járok ismét, megint olvaslak.

Gondolok arra, hogy boldog ÉS ERŐS LELKŰ legyél. Nem lesz mindig, aki tanáccsal lát el, aki odafigyel rád, lehet, h mindig más lesz az... sose lehet tudni... itt neten akad, aki segít neked, meghallgat téged, de az internet általában nem olyan közeg, ahol tartós kommunikáció kialakulhat, bár néha szerencsére az is megesik.

De egyelőre itt vagyok, olvaslak, lehet ,h idekukkant más is és ír neked. :) Egyelőre én itt vagyok, ki tudja meddig. Sziamia addig is.

Köszönöm, nagyon kedves gesztus, hogy jókat kívántál nekem. :) Remélem túlélem a decembert.

Neked is kellemes decembert kívánok. (Ne hari, hogy én nem nevezem ünnepeknek.) És a lehető legjobbakat is kívánom neked.

Egyébként ahhoz képest, hogy 13 évesnek jelölöd magad, nagyon értelmes lánynak tűnsz ,ezt komolyan mondom.

Amúgy megértem, amit írsz, 13 évesen én is mártír voltam. Gyorsan nőj ki belőle, mielőtt tönkre tesznek téged! Jó szívvel javaslom... Nagyon elismerésre méltó dolog az empátia, de aki nem érdemli meg a segítségnyújtást, azt legfeljebb tanítani kell (jó szándékkal persze), de más segítséget nem szabad adni nekik, mert visszaélnek evvel.

(Azonban ha életmentésről van szó, az esetleg más kérdés.)

Ha van még kedved, mesélj, mi történik veled éppen. Benézek majd még ide megint.