Mi lesz ennek a vége? Na és mi lesz így velem?

Egész életemben csak azt szerettem volna ha valakinek fontos vagyok,ha valaki szeret de ez sosem adatott meg. Még a szüleim sem szerettek és ezt nem csak gondolom hanem éreztem annak idején na meg persze csak azt hallottam,hogy minek is vagy? Már nem vagyok fiatal. Nincsenek szüleim és azt hiszem már barátaim sem. Voltak barátaim akiknek mindig segítettem akik mindig számíthattak rám. Boldog voltam mert napi szinten kerestek és mindig elmondták ha esetleg pár nap nem beszéltünk,hogy hiányzom és szeretés van. De ez mára megváltozott. Úgy hozta az élet,hogy már nem keresnek. Már nincs szükség rám és ha én keresem őket akkor csak én mondom,hogy hiányzol,hiányoztok de visszafelé ez már nincs meg. Annak idején azt hittem majd én is számíthatok a barátokra és most szükségem is lenne egy kis segítségre de úgy érzem zárt ajtókon kopogtatok. Csak lerázás van. Ebbe lassan belebetegszem. Sokat sírok,egyedül vagyok és ha nem lennék akkor fel sem tűnne senkinek. Sokat gondolkodtam,hogy hol rontottam el az életem? Nem tudom. Szeretetet nem lehet venni sem kierőszakolni de nem hiszem,hogy ennyire rossz ember lennék. Már félek.,hogy ha ilyen lelkiállapotba leszek sokáig még akkor az rámegy az egészségemre de nem tudom,hogy lehet ezen túl lépni és olyanokat találni akik tényleg önmagamért szeretnek és nem érdekből. Ebbe bele fogok bolondulni,ugye?