Mi lesz ennek a vége? Na és mi lesz így velem?

Én meg úgy gondolom a túlzott ragaszkodás is lehet patológiás. Mint az sem véletlen, hogy egyedül maradt....elképzelhető, hogy ez a túlzott ragaszkodása sodorta a végletekig. Annak ellenére hogy az ember eredendően társaslény, gondolkodjon el mindenki azon, hogy hatna rá egy olyan szituáció, hogy a másik szinte megfojtja a szeretetével?!

Lehet -e ilyen helyzetet hosszútávon bírni.

Számomra úgy tűnik, hogy a kérdező anya-gyermek kapcsolatában keresendő minderre a válasz. És ennek feltérképezése szakembert kíván.

Szerintem is menj el pszichológushoz, de nem azért, mert patológiás a szeretet iránti vágyad (ez normális, alapigény minden emberben). Az önismeretedet, önelfogadásod kellene fejleszteni és átbeszélni a családi, kapcsolati mintáidat.

Nyilvánvaló, hogy vannak gócpontok, elakadások a háttérben, ezek feloldásában, megértésében sokat segíthet egy pszichológus.

Jön a téli időszak, a karácsony, ilyenkor még magányosabb tud lenni az ember, szezonális depresszió is bejöhet a képbe, szóval jobb lenne megelőzni a bajt.

Ilyen mély kérdésekben neten keresztül szerintem nem lehet személyre szabott válaszokat, segítséget adni.

Szerintem hagyjuk meg a pszichoanalitikusoknak/terapeutáknak, hogy a kérdező kapcsolatrendszerét boncolgassák. Rengeteg minden állhat a háttérben, ennyiből nem lehet megítélni, hol van rejtett/nyílt patológia, kóros elhajlás.

Kérj szakavatott segítséget, nagyon sokat segíthet az is, ha a terapeuta-páciens kapcsolatban megélhetsz egy normál, nem végletes kötődési mintát!

Egy szakember felkeresése tényleg segíthet, mert így magaddal szembe tudsz nézni és megláthatod, hol van a gond. Ezt mi, szakértelem és a történet teljes ismerete nélkül, nem tudjuk megmondani, maximum találgatunk.

Ha magaddal egyenesbe jössz, találhatsz új barátokat is.

Testvéred nincs esetleg? Nekem, ha mélyponton vagyok, a húgom segít rengeteget, és tudom, hogy ő mellettem marad, mert a barátsággal ellentétben a testvérség örök. Már a tudat is nagyon sokat számít. Többször jártam én is úgy, hogy a legközelebbi barátom egyszer csak kijelentette, hogy nem akar többet találkozni velem, elismerem, nehéz eset vagyok. De a testvérem segít ezen túllépni.

"Egész életemben csak azt szerettem volna ha valakinek fontos vagyok,ha valaki szeret"

"olyanokat találni akik tényleg önmagamért szeretnek és nem érdekből"

Te is érdekből szeretsz másokat - mert jó érzés szeretve lenni. De Palm-nak igaza van, nagy önzés másoktól elvárni, hogy szeressenek, ha te nem szereted magadat.

Mások szeretete kiegészítés kell, hogy legyen, nem pótlék.

Menj pszichológushoz, az nagyon más, mint a pszichiáter. A Pszichológus csak végső esetben és akkor is KIEGÉSZÍTÉSKÉNT javasol gyógyszeres kezelést.

A Te döntésed, le akarod-e rázni magadról az önsajnálatot, és hajlandó leszel-e JÓL szeretni saját magad, vagyis megindulsz-e a problémák megoldása felé. Maguktól nem fognak. De sose késő elkezdeni.