Mikor lesz ennek vége?

A szüleimmel sosem volt jó a viszonyunk. Ők értelmiségiek, és ezt mindig is hangoztatták. Az elvárásaik a maximum körül mozognak. Először "elitgimnáziumba" írattak, de a feltételeket mindig éreztették: lakj itthon, legyél bejárós, takaríts ki minden nap, érettségizz kitűnőre, de a 2. nyelvvizsgára miért nem tanulsz, nem lesz belőled takarító sem, suli után első busszal haza... Azt hittem az egyetem majd sok mindent megold a távolság miatt. Kezdjük ott, hogy elérték, hogy én is arra a szakra menjek, amit ők tanultak. Aztán elvégeztem, és pesze hogy azzal jönnek, hogy "kislányom, mondtam, hogy ne ugyanazt tanuld, amit mi, mert ebből nem lehet megélni" Mellesleg hozzáteszik, hogy én még így is csak egy szar vagyok, mert nekik fejenként 3 diplomájuk van, és ezt gyerek mellett érték el. Jó. Elköltöztem 80km-re a dunántúlra, de a beleszólásuk eddig is elér. Ha nem hívom föl őket telón kisebb botrány van belőle. Ha nem számolnék be, még a családból is kitagadnának. Most már nem hallgatok rájuk, elkezdtem végre azt, amit szeretek, és olyat dolgozok és tanulok, amiből meg lehet élni. 22 éves vagyok. Most az a legnagyobb bajuk, hogy nem járok haza, csak 1-2 napra, pedig a lányuknak kéne gondjukat viselni. Én megpróbálok mindent, de meg kellene, hogy értsék, hogy végre hagyjanak békén, napi 10 órát dolgozom, és kikészülök, ha így folytatják. A folyamatos ellenőrzéseik miatt már pattanásig feszültek az évek alatt az idegeim egyébként is. Mindig felbontották a leveleimet, a pénztárcámban nézték, hogy mennyi pénzem van, és ahhoz szabták, hogy mennyit adnak az albérletbe, amibe csak 2 évig kellett adniuk az egyetem alatt. Ha elhallgattam egy kis pénzt, mert nekem is voltak vágyaim, megvertek. Pedig egyetem mellett melóztam ezerrel, hogy ne kerüljek nekik semmibe. Most nyelvet tanítok, és persze ez sem jó, mert mért nem iskolában tanítok, és szívok, mint ők a 90 nettóért 30 éve. Mikor lesz ennek vége? Mindig is beleszóltak minden dolgomba, de már jóideje nem lakom otthon, és ez nem szűnik.