Ez valamiféle személyiséghasadásra utal?

Nagyon sokat gondolkozom el a megszállottságaimmal kapcsolatban. Jó, ezt nem tartom bajnak, sőt, szerintem ez kell egy embernek.

Csakhogy én ezt őrült mértékben teszem... Van, hogy otthon se csinálok semmit, van, hogy egyedül elmegyek sétálni és elgondolkozom, szinte beszélgetek magammal. Járműveken se szeretek olvasni vagy sudoku-zni vagy bármi egyéb, hanem nézek ki az ablakon, és elgondolkozom.

Általában elképzelem, hogy egy társaságban vagyok (olyanba, amilyet sose láttam és val.szeg nem is létezik, de amilyet szeretnék...) és velük beszélgetek, vagy ketten vagyunk, vagy az egyik létező barátomat képzelem el, hogy neki mesélek valamit (ez már ritka). Vagy elképzelek egy társaságot, akik hülyülnek. Vagy egyéb "sztorikat" gyártok.

Amikor a közlekedés érdekelt, akkor közlekedési eszközökkel kapcsolatos elgondolkozások voltak ezek, most főleg informatikai biztonság...

Sejtem, hogy ez azért alakult ki, mert régebben csak egy barátnőm volt, ő se olyan nagyon, de azóta sincs olyan társaság, ahol igazán és pár óránál - egy napnál tovább jól érezném magam, mert sajnos annyira más vagyok.

De nem is ez a kérdés...

Hanem tudathasadás ez vagy más hasonló betegség?

18/L