Ez valamiféle személyiséghasadásra utal?
Nagyon sokat gondolkozom el a megszállottságaimmal kapcsolatban. Jó, ezt nem tartom bajnak, sőt, szerintem ez kell egy embernek.
Csakhogy én ezt őrült mértékben teszem... Van, hogy otthon se csinálok semmit, van, hogy egyedül elmegyek sétálni és elgondolkozom, szinte beszélgetek magammal. Járműveken se szeretek olvasni vagy sudoku-zni vagy bármi egyéb, hanem nézek ki az ablakon, és elgondolkozom.
Általában elképzelem, hogy egy társaságban vagyok (olyanba, amilyet sose láttam és val.szeg nem is létezik, de amilyet szeretnék...) és velük beszélgetek, vagy ketten vagyunk, vagy az egyik létező barátomat képzelem el, hogy neki mesélek valamit (ez már ritka). Vagy elképzelek egy társaságot, akik hülyülnek. Vagy egyéb "sztorikat" gyártok.
Amikor a közlekedés érdekelt, akkor közlekedési eszközökkel kapcsolatos elgondolkozások voltak ezek, most főleg informatikai biztonság...
Sejtem, hogy ez azért alakult ki, mert régebben csak egy barátnőm volt, ő se olyan nagyon, de azóta sincs olyan társaság, ahol igazán és pár óránál - egy napnál tovább jól érezném magam, mert sajnos annyira más vagyok.
De nem is ez a kérdés...
Hanem tudathasadás ez vagy más hasonló betegség?
18/L
válasza:Nagyon élén a képzeleted, semmi baj nincs szerintem. :)
23/F
Én is így vagyok vele, szerintem normális.
16/l
A válasz írója 83%-ban hasznos válaszokat ad.
A válasz megírásának időpontja: ma 12:40
Tényleg?
Én eddig csak egy ilyen embert ismertem (ismerek), az egyik legjobb barátnőmet, de ő sztorikat ír és azokat tervezgeti és az úgy normálisabb, meg ugye ott a téma is eleve normálisabb.
válasza:nem feltétlen kell olyan embereket keresned akik ugyanilyen gondokkal küszködnek ,én is szoktam magamban beszélni, vagy visszagondolom hogy egy bizonyos szituban hogyan kellett volna reagálnom..
én is kevés emberrel érzem jól magam, megbeszéljük hogy hova valósi,hány nője volt, milyen zenét kedvel. blablalba. és elfogynak ezek a témák, és onnantól jövök rá hogy más az érdeklődési körük, inni jókat lehet velük ,de suliba..semmi..néha kifejezetten untatnak mikor nem tudok velük együtt nevetni
merre laksz?
18f
Hát, engem pont sajnos ezek se érdekelnek...
Másik nem: most kezd, de még mindig nagyon kicsit..
Milyen szituációban hogyan kellett volna tenni, meg jellemek, baráti kapcsolatos stb... szinte egyáltalán nem érdekelnek, pedig tudom, hogy nem ártana.
Nálam ez több egy-egy dolog átgondolásánál. Nálam ezek hosszas elgondolkozások az érdeklődési köreimmel kapcsolatban.
Budapesti vagyok.
12:40-es vagyok
Persze, én folyton képzelgek, főleg a kedvenc könyveim szereplőivel "beszélgetek" szívesen, de létező személyekkel is gondolatban vitatok meg különböző témákat. Képzeletbeli társaságom nem nagyon van, pár éve volt 7-8 képzeletbeli testvérem, de már a nevüket is elfelejtettem. Ha azt hiszem nem látnak, néha még magamban is beszélek, vagy ha nem is hangosan, a mimikám gyakran képzeletbeli párbeszédhez igazodik, amiért sokan dilisnek tartanak. Viszont szakemberek szerint nincs baj, amíg tudod, hogy mindez nem valóság. Néha én is írok, de ettől függetlenül is játszom ezt. Ha jó a fantáziád, szerintem használd ki, művészkedj!
Szia!
Szerintem teljesen normális az amiket írtál. Én is rengeteget képzelegtem/képzelgek és még fogok is. Legtöbbször vezetés közben kalandoznak el a gondolataim(ha egyedül vagyok). Vagy ha elmegyek sétálni , bringázni , kutya sétára. Mindenki így van ezzel csak sokan átsiklanak felette. Néha egy-egy hosszabb "gondolat menet" után megkérdezem magamtól h "huh ez vajon normális"? :D De szerintem az. Meg talán ezek a képzelgések azért is erősebbek nálad mert picit visszahúzódóbb is vagy az átlagnál. Esetleg kevesebb barátod van és tudat alatt többre vágynál.. még akkor is ha ezt most nem így gondolod. Vagy esetleg még nem akadtál össze olyan emberekkel akikkel igazán jól éreznéd magadat. :) Pld én is zárkózottabb vagyok az átlagnál és sokkal többet szemlélődök mint mások. Ezáltal többet is látok a körülöttem lévő világból. Olyan dolgokat figyelek meg magam körül amit mások egész életükben észre sem vesznek. És így látatlanban azt tippelném h ezzel te is így vagy. :) Nincs ezzel baj.. ez nem tudathasadás vagy betegség. Egészen egyszerűen ilyen vagy és kész. És ez szerintem klassz dolog. Érdekessé tesz. :)
bocsi a regényért.
22/F
Van vagy 8 barátom, tehát többre nem vágynék. Ennél több igaz barát, kételkedem benne, hogy létezik.
Inkább az a baj, hogy több dolognak adom meg a módját, több dologra figyelek, több dologban van megrögzött szokásom, és nem csak vakon követem a tömeget. Emiatt engem nehéz elviselni, de én is legalább ugyanannyira nehezen viselem el, ha nem tehetem úgy, ahogy megszoktam.
Általában a nagy dolgoktól a kisebb dolgokig a kisebbséghez tartozom, vagy tökegyedül vagyok a dologgal úgy.
És semmi se érdekel, vagy csak nagyon kicsit azokból az érdeklődési körökből, hobbikból, melyek közül legalább egy rajtam kívül mindenki mást érdekel.
Tehát úgy néz ki a dolog, hogy egy-egy barátnőmmel kb. évszakonta egyszer, maximum kétszer találkozunk. Annyi idő még jó nekem, annyi ideig még élvezem, hogy a divatról és a pasikról beszél az egyik, a másik filmekről és néha színészekről, a harmadik a saját sztorijairól, a negyedikkel bulizunk, az ötödikkel emberekről, emberi kapcsolatokról van szó. Ennyi ideig még ők is tudnak hozzám alkalmazkodni, így van olyan téma is, amit szeretek.
Aztán beáll a punnyadás, vagy kb. csak az ő témájuk megy. Ettől vagy unatkozom, vagy kisebbségi érzésem lesz, és ebből kifolyólag melankólia.
Nagyobb társaságban alapból nem szeretek lenni, hacsak nincs valami program, pl. túra. Nagyobb társaságban nem tudnak egy egyénhez alkalmazkodni - és ez érthető is. Ráadásul ott kijön a milliomadik dolog, amiben más vagyok: nem szeretek társasozni.
Szóval vágyom valakire, aki olyasmi beállítottságú, mint én. Itt főleg olyanokra gondolok, mint érdeklődési kör, szokások, stb. Mert addig csak egy alkalmazkodás lesz nekem a társas élet, ami csak egy darabig megy.
Tudom, hogy többek között ezért alakult ki ez az őrült sok elgondolkozás, erre utaltam is egy talán kevésbé érthető félmondatban: "de azóta sincs olyan társaság, ahol igazán és pár óránál - egy napnál tovább jól érezném magam, mert sajnos annyira más vagyok."
Sőt, azt is meg kell jegyeznem őszintén, hogy akihez a legtöbbször "beszélek", az az a barátnő, akit szeretnék. Van, hogy nem egy, hanem két barátnő.
Inkább az a kérdés tényleg, hogy beteges-e ez a dolog. Más, ha vonaton utazik, beszélget, olvas alszik, vagy zenét hallgat, de a zenére figyelve. Én néha még két órán át is elvagyok az ablakon kinézve és agyban máshol járva...
Nálam nem néha fordul elő, hanem sokszor direkt keresem az alkalmakat, amikor elgondolkozhatok valamiről.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!