Mindenen elsírom magam, olyan nehéznek érzek egy aprónak tűnő dolgot is. Más is van, aki túlérzékeny?

mintha én írtam volna a kérdést. teljesen magamra ismertem. én még nem nagyon találtam gyógyírt, sajnos sokszor emésztem magam, depressziós is vagyok huzamosabb ideje.

bár az utóbbi két napban maratoni 'Így jártam anyátokkal' filmezést tartottam bánatomban, és azokra az órákra egy kicsit jobban éreztem magamat :)

Neked nincs semmi hormonális része? Én egy hónapig bírtam a tabit, mert teljesen így voltam tőle. Vagy mielőtt megjön, akkor is sírni tudnék bármin.

Én ilyenkor abba szoktam hagyni a tanulást meg ezeket ha ráér és valami vidámabbat csinálni (vagy csak inkább lefekszem aludni és szerintem rajtad ez segítene most első sorban). Am az elsőnek jó ötletei voltak :) Majd kipróbálom én is :))

L/20

Én is ilyen vagyok, sőt már a nagymamám is ilyen volt. A dédim azt mondta róla: "csak megnyomják a kődökit, oszt mánis rín". :)

Gondolom, ezt örököltem. :D Próbáltam rajta változtatni régebben, de most már nem. A férjem szerint pont ez a legaranyosabb, legkedvesebb jellemvonásom, amiért belém szeretett az elején. :)

Szóval, szerintem ne próbáld meg megváltoztatni az alapvető jellemedet, lehet, hogy előnyödre válik. :)

00:30 sajnos ez se túl jó, ezen nem sok átfordulás van, éppúgy nem tudod kezelni az érzelmeidet/indulataidat, ez uyganaz a túlérzékenység :(

A menszesz előtti sírós/nyűgös hangulat nekem is ismerős :)

A vígjátékok ehet, hogy jók depi ellen, de nem hiszem, hogy a kérdezőnek ez bármiben segítene.. Ez nem vidámság kérdése.

18 évesen nekem is voltak ilyen problémáim, aztán ahogy egyre többféle tapasztalat érik az embert, ez kikopik. Edződni fogsz.

Úgy tudo magad erősíteni, ha nem bújsz el, hanem felvállalod az ilyen szituációkat. Sőt esetleg direkt keresed a "problémás" helyzeteket. Nem kell nagy dolgokra gondolni! csak pl. válassz új útvonalakat, menj új helyekre, állj szóba ismeretlen emberekkel (ésszel persze :)).

Pl. egy tréningen az volt az egyik feladat, hogy utcán kérjünk valamit valakitől (mennyi az idő, hogy kell eljutni ide-és ide, mi a néni kutyájának a neve, adna egy papírzsepit stb. bátorságtól függően)

Minél jobban megszokod, hogy a váratlan helyzetekkel, apróbb problémákkal meg tudsz küzdeni annál kevésbé tudnak az ilyenek kiakasztani.

Állítólag ez még fogyókúrának is jó, mert az ember szervezetét annyira terhelik a nem szokványos helyzetek :)

Kérlek, ne beszéljétek be neki, hogy depressziós.

Az, hogy valaki túlérzékeny, nem ugyanaz, mintha depressziós lenne.

[link]