Én miért nem tudok úgy beszélgetni, mint a többiek?

Igen, ez tényleg így van. Én sem tudok csak úgy beszélgetni a semmiről, de sokx hallgatok másokat. Látom, h nagyon mondják, belehallgatok, h miről van szó, aztán nem is figyelek inkább, mert mindig vmi érdektelen dolog a téma, vagy olyan amiről már 20x volt szó, és már unom, mások meg még mindig tudatlankodnak...

Van most nálunk egy csaj a munkában, na az meg állandóan kérdez...de már annyira idegesítő...csak mondja, mondja, és a hangját sem szeretem...jobb, ha csak néha beszélsz, de akkor legyél frappáns, vicces...mindenkinek szimpatikusabb leszel :-)

Ha hiszed ha nem,én is teljesen ilyen vagyok!:)Mintha csak magamra ismertem volna a soraidból.Én se tudok sokszor mit mondani,pl.mindennapos helyzet,ülünk a buszon barátnőmmel,megbeszéljük a fontos dolgokat,és egyszer csak síri csend,és nem jut eszembe semmi se amit mondhatnék.Vagy akár máshol is,pedig merek beszélni,meg érdekel is a téma legtöbbször,de nem tudok mit mondani,ezért csak helyeslek,meg mosolygok.....ebből biztos azt szűrték le a többiek hogy rém unalmas vagyok,pedig nem,de hát ez van!:)

Én se tudom mi lenne a megoldás erre a problémára.

Én is pont ilyen vagyok stb. stb.

Egy kivétel van, tesómmal reggeltől estig folyamatosan tudnék beszélgetni, az is biztos, hogy vagy tartalma lenne vagy röhögnénk. Amúgy barátságosnak tartom magam, idegenekkel is szívesen szóba elegyedek, ha kezdeményeznek, de csop. társakkal, rokonokkal is pár perc vagy pár óra, amíg a hétköznapi dolgokat kibeszéljük, aztán kimerül a téma.

Nem tudom, hogy nálad mi lehet az oka, de magamon azt vettem észre, hogy egyszerűen azért nem beszélek, mert nem akarom másokkal megosztani az általánosan kívüli dolgaimat. Vagy azért, mert úgy érzem, nem tartozik rájuk, vagy mert úgysem érdekelné őket, vagy mert nem akarom, hogy hülyének nézzenek.