Milyen az igazi énem?
12 éves vagyok, hetedikes, 162-163 cm, 57 kg.(tudom hogy sok, de hát ez van)
Régebben határozott, vidám, kissé makacs gyermek voltam, nem lehetett rámerőltetni semmit, ha valami nem tetszett vagy nem akartam megmondtam hogy "nem". Egy két éve viszont nem hagy hidegen, hogy más mit gondol rólam, vadabb lettem és hangulatingadozásaim vannak:van hogy jó hangulatban vagyok: vidám, boldog, engedelmes és türelmes, máskor viszont vad, morgós, türelmetlen, harapós. Azt állítják nincs helyén az önbizalmam, egyik barátnőm egyszer azt mondta depressziós vagyok(bár ezt nem hiszem, akkor mindig rosszkedvű lennék). és ebben az egészben az zavar meg legjobban, hogy mindez környezettől független, attól is, hogy milyen jegyet kapok. anyukám szerint a kamaszkortól van, de már két éve van menzeszem és szinte teljesen ki van fejlődve a testem.
Bocsánat a kisregény miatt, csak szeretném végre megtudni ki is vagyok valójában...
köszönöm, ha végigolvastad és még inkább ha válaszolsz.
ha 12 évesen ki van fejlődve a tested akkor ez vmi rendellenesség..
na de térjünk a lényegre..
simán kamaszkor.. menstruációtól független
/gondolom amúgy a testi fejlettséged alatt a melleidet értetted, de tudtommal 1-2 évvel azelőtt, hogy menstruálnál elkezd nőni a melled/
Nekem is így van, és nagyon kiborít. Vmikor tiszta ideg vagyok, és ha megkérdeznék, mi bajom, nem tudnám a valódi okát, mert persze mindig vannak problémák, de vmikor nagyon rosszul reagálom le ezeket. :S Anyu azt mondta, h kamaszkori hormonok..... De utálom őket! :S
17/L
Szia!
Nekem 12 éves koromban jött meg a menzeszem, és egy kicsivel előtte nekem is elkezdődtek az ilyen hangulatingadozásaim. 13 éves koromra valamennyire megszűntek, de nem teljesen, és ez a "valami miatt ideges vagyok, de nem tudom mi miatt" és "csak úgy rossz kedvem van, nem tudom miért" még mindig megvan. Csak 13 éves koromig naggyon durván.. Aztán 13 koromban, egyre jobban elkezdtem "lázadni". Folyton veszekedtem anyuval, aztán decemberben nagyon elfajult a helyzet, 4 napig folyamatosan haragban voltunk. El akartam menni otthonról, de félúton visszafordultam, és hazamentem anyuhoz... :P Azután a nagy veszekedéses időszak után anyu elkezdett jobban foglalkozni velem. Szóval... Jött értem a suliba, meg reggel is elkísért, amikor hazajöttem kijöttem és a nappaliban tanultam (vmiért csak hangos zene mellett tudok jól tanulni otthon, és mivel anyu operaénekes (szal szereti a zenét) nagyon jó kedvünk volt, együtt énekeltünk, kirángatott az asztal mögül és táncoltunk stb..) este bejött hozzám amikor fürödtem, leült mellém, a wc-re (lehajtotta a fedelét) és ott el kellett mondanom az egész napom (vallatónak hívjuk...) aztán bejött velem és bent maradt amíg elaludtam. Reggel is ő keltett, nem az ébresztő. És azóta sokkal kezelhetőbb vagyok, és a hangulatváltozásaim is nagyon elhalványultak, de sajnos nem tűntek el teljesen. Tudom hogy nyálas a történet, de ez van. Még mindig így élünk, és nagyon jó. Amúgy anyudnak igaza van, kamaszodsz.
14/L
engem mindig is az édesanyám költött, és szinte mindent meg lehet vele beszélni, ennek ellenére túl vagyok az első "lázadásomon", majdnem 2 éve kezdődött, 3/4-ed évig tartott:folyamatosan veszekedtünk, úgy éreztem hogy meg akar fosztani az élményektől, ha bizonyos dolgokat nem engedett(amiért utólag hálás vagyok neki). De ez nem egy újabb lázadás kezdete, csak egyszerűen 2 vagy több éve nincs nyugtom. Az okot szeretném tudni.
kösz ba válaszokat, kérlek még írjatok
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!