Milyen fóbiáid, "furcsa" szokás, rögeszméid vannak? Esetleg az okát is tudod amiért kialakult? Valyon melyik a leggyakoribb? családon belül ismétlődik is?

Én a vihartól félek, de valami iszonyatosan. Mikor éjjel vihar van, legszívesebben az ágy alá bújnék vinnyogva. (Valószínűleg kutya lehettem előző életemben) :) De a gyerekek miatt nem bújhatok az ágy alá... Rettentően kalapál a szívem, zúg a fejem, és a pulzusom az egekben. És ha órákig tart a vihar, képes vagyok ettől rosszul is lenni.

Másik fóbiám a hús szintén. A bőrös csontos csirkehúst nem eszem meg, nem főzöm meg, a bőr látványától rosszul vagyok. Sertés, marha, hal, jöhet, és a szárnyasoknak a filézett melle. Én is háziasszony és anyuka is vagyok egyben.

Én is mindent ötször megnézek. lekapcsoltam e villanyt, gázt. bezártam e az ajtót. Állandóan a telefonom, igazolványom nézem megvan e a zsebemben. A pénztárcám a táskámban van e.

Én sem szeretem ha lelóg valamim az ágyról. valami hátha elkapja.:)) Ja és ha bemegyek egy helyiségbe, legelőször megnézem a plafont nincs e fent valami.

Néha alig bírom ki ha megyek az utcán ne érintsek meg dolgokat, pl. fal, fa akármi.

Kajától meg a disznómájtól irtózom. Kiskoromban megetettek vele egy disznóvágáson hogy ne mondjam hogy nem jó. Na ki is hánytam. És nem szeretem, ha valaki nyúlkál a cuccaimhoz. telefon, akármi. És sem piszkálom senkiét.

kb. ennyi.

nővéremnél is vannak hasonló dolgok.

Ennyi erővel vega is lehetnél. :)

Én félek a sötétben. Nem mindig, csak ha olyan hangulatban vagyok, de akkor inkább visszatartom a pisilést is. És a pókoktól. És az emberektől néha, ha valamit emberek előtt kell csinálnom (mondjuk előadás), vagy bámulnak, stb.

Aztán képes vagyok a fejembe venni dolgokat, és azzal idegesíteni magam sokáig. Pl. biztos, hogy becsuktam az ablakot, el fogom rontani az előadásomat, stb. Hajlamos vagyok mindenre ráparázni és szorongani.

Szintén mániákusan a fejembe tudok venni olyan dolgokat is, hogy mondjuk ez és ez kell, vagy ezt akarom csinálni, és akkor csak azon kattog az agyam. Volt már, hogy egész éjszaka nem tudtam aludni, mert azon gondolkodtam, milyen telefont vegyek (az ellopott telóm helyett). Mindig van valami mániám. :) Aztán ha megvan, akkor üresség...

Sokszor gondolok olyasmire, hogy ha valamit nem úgy csinálok, mint eddig, mondjuk nem az ágy bal oldalára teszem a vizemet, akkor valami máshogy fog történni, mint eddig. :D Ezt nem tudom, máshogy leírni, de általában mindennek ugyanolyan rendben kell mennie. :D

Beteg vagyok. :D De nem mindig, van hogy napokig nincs semmi mániám. :)

A kajából nekem "csak" annyi a fóbiám,hogy én pl egész csirkét vagy nyulat nem vágok le és fel.Nem belezek!És csk száraz húst eszek,mert a hideg kiráz,ha valami inas vgy zsíros rész van rajta.

Az igazi fóbiám a kutyák.Egyedül nem merek kimozdulni itthonról ezen a környéken.Sok itt a hétvégi ház,rossz kerítéssel,ahonnan nem kis méretű dögök tudnak kijönni.Mivel már 2 megharapott (nem ezen a környéken),így szabályosan rettegek tőlük.Nem tudok ellene mit tenni.Görcsölök,reszketek és akár sírva is fakadok,ha meglátok egyet gazdi nélkül!Viszont érdekes,ha éppen bent vagyok pl. Pesten vagy csak bent a központban és látok egy kutyát,akkor csak kikerülöm nagy ívben és kész.Nem félek akkor.Lehet,hogy azért,mert itt lehet,hogy nem lenne senki aki megvédene vagy segítene,ha egy is megtámadna,de bent a nagy nyüzsgésben csak akadna valaki!Lehet elég naiv felfogás,de valamennyire megnyugtat ez a tudat!

1.Nagyon félek a pókoktól,egyszer éjszaka az ágyamba a lábamra mászott egy nagy fekete pók.Sírógörcsöt kaptam és addig nem mentem az ágy közelébe amíg el nem tüntette a párom.4 Napig alig mertem aludni.

2. Rögeszmém hogy ha valahol leparkolok az autóval állandóan az hiszem hogy elfelejtettem becsukni az ajtót,vagy behúzni a kéziféket.Volt már rá példa hogy nem hagyott nyugodni és ki mentem inkább megnézni.De még soha nem volt rá példa hogy ne lett volna becsukva vagy behúzva a kézifék.

3.Nekem se épp valósághű.Lefekvés előtt nyakik betakarózok, nehogy kilógjon a lában vagy a kezem mert valami elkapja.De ez csak akkor ha nem a párommal alszok.:)

Azt hiszem ennyi de az 1 a legrosszabb!

Pókok - de ezt szerintem sokan átérzik :)

Tűfóbia - ennek az okát tudom, gyerekkoromban kb. 5 éves koromig non-stop beteg voltam, már akupunktúrának elment volna a sok injekció. Anyám mesélte, hogy olyan hisztit vágtam le mindig, hogy egyszer kitalálta, példát mutat és kért az orvosomtól egy placebó injekciót (vitamint vagy fiziológiás sóoldatot). Nekem annyi volt a reakcióm, hogy remegve néztem, ahogy készülődik az orvos és mantráztam, hogy "nehogy eltéveszd!! Azt Anyának kell adni!! nehogy nekem add!!!" - letojtam, hogy anyámat szúrják, attól féltem, nehogy én kapjam az övét is.

Illetve erre rájött az, hogy 8-10 éves korom táján valamiért megfigyelésre benntartottak kórházban. Ápoló egyik nap felnyalábolt, hogy megyünk vérvételre. Lenyomtak egy zongoraszékre, hátulról az ápoló fogta a vállamat. Előre szóltam, hogy félek, nem merek odanézni, szóljanak, ha kész van. Egy idő után éreztem, hogy rányomják a vattát, megkönnyebbülten felálltam. Ekkor ezzel a lendülettel visszanyomott az ápoló, hogy "nono, ott nem találtunk vénát, most a másikból veszünk". Ott lekapcsolták nekem a villanyt, lecsúsztam a székről. Gondolom vettek vért, mert az ápoló ölében tértem magamhoz, ahogy ölben vitt vissza az ágyamba.

De még most, felnőttként is nagyon félek tőle. Nemrég vesegyulladásom volt, a vizeletmintámmal átküldtek a laborba, hogy adjam le és vetessek vért.

Az aula közepén, nem messze a főbejárattól fel-alá mászkáltam egy pohár pisivel a kezemben, nem mertem felmenni a laborhoz :) Férjem közben visszaért, felkísért, majd beállt az ajtó elé, hogy ne tudjak elmenekülni.

A nővérek a zöldesfehér színemből szokták látni, hogy rosszul vagyok, ezért eleve fekve vesznek vért.

Az a vicces, hogy amint eltüntették a tűt a szemem elől, maga a vér nem zavar, akár meg is innám.

Illetve tériszonyom is van. Amikor ingatlanosként dolgoztam, az ügyfelek rendre jót mosolyogtak azon, hogy a gangos házaknál és a falra tapadva kúsztam az ajtóig... :DDD