Aki duci/kövér de már fogyás alatt van az hogyan bírja elviselni azt a nem is rövid időszakot (jó eséllyel akár év/évek) amíg kb mindent is megteszi azért hogy jobban nézzen ki mégis még ott a felesleg és a környezetében is van aki bírálja miatta?

Csak így tovább, jól csinálod. Kitartó vagy, légy büszke magadra!

Aki bírál, az pedig egy szemét alak, ezen nincs mit szépíteni. Szakíts meg vele minden kapcsolatot. Akár ha az anyád, akár ha a párod, a főnököd, bárki. Nincs joga így bánni veled. Jogod van akár el is küldeni a franca, és utána soha többet nem beszélni vele.

Én jelenleg fogyózom. 4 kiló ment le július eleje óta. 6 kilót kéne még leadni, ami azt jelenti, hogy nem vagyok még vékony.

A fogyást én érzem. Pont ma volt rajtam egy nadrág, ami szorította a combomat július elején, most kényelmes volt. Ráadásul az arcomon is látom, hogy más. Az arcom volt ugyanis a fő indok, amiért megkezdtem a fogyókúrát. Július elején szelfiztem és azt vettem észre, hogy az arcom elvesztette a formáját a rárakódott zsírtól. Ez elmúlt azóta, azt nézem, hogy a háj onnan lement.

A nadrágaimból az egyiket hetvégén húzogatni kellett fel, mert csúszott le, ami szintént jó jel. A hasam sem olyan mint eddig. Nagy, de már másképp.

Nyílván eddig júliusban senki sem tette fel a kérdést, hogy "Te fogytál?", mert még, ahogy írtam, van hova fogynom. De nem is az a lényeg a fogyásban, hogy ezt megkerdezzék, hanem az, hogy én jól érezzem magam a bőrömben. Hazudnék, ha azt írnám, hogy ez nem számít, mert szívesen hallgatnám a dícséretet, de az tény és való, hogy ennél is fontosabb az, amit én érzek. Amit érzek, hogy mennyi mindent tanultam a diéta alatt, hogy fokozatosan haladok előre.

Végsősoron nem azért tart a diéta, hogy majd x kilónál mindenki agyondicsérjen, hanem hogy most tanulom meg, hogy hogyan kell enni ahhoz hogy elérjek egy súlytartományt, amiben ideális a súlyom és utána megtanulok úgy enni és élni, hogy megtartsam a súlyom.

Ez a másik, hogy ha véget ér a fogyókúra, nem pánikszerűen akarok élni, hogy csak x kilósan fogadnak el. Pont hogy nyugalom kell mert ez is egy hosszú folyamat, végülis életmódváltásról van szó és megette a fene, ha arra koncentrálok, hogy fogadjanak el és nem arra, amire tényleg koncentrálnom kell.

A hangulatomon nagyon sok változást érzek és a közérzetemen is. Egyrészt könnyebben fáradok, másrészt nagyon paranoiás vagyok és kezdem érezni, hogy az emberek az aurámban vannak, sértődékeny vagyok, sokat sírok. Ezt egy ember észre is vette és ő nagyon türelmes és segítőkész velem. Egy másik barátnőm is tud róla, ő is nagyon támogat. Szerintem nélkülük nem is menne ez lelkileg. A többiek szerencsére ezt nem szúrták ki, mert szerencsére tudom uralni és azt is tudom, hogy ez átmeneti állapot és ez a legkissebb áldozat azért, hogy elérjem azt a súlyt, amit el szeretnék érni.