Volt már rá példa, hogy pozitívan csalódtál valakiben, vagy pedig egy számodra vadidegen embertől kaptál nem várt segítséget?

Igen,többször is már.

Kiskoromban egyszer majdnem a kocsik alá estem,egy vadidegen férfi kapott el.Ha nem teszi,valószínűleg nem élnék már.

Egyszer budapesten jártam egy barátnőmmel,eléggé elkavarodtunk,nem találtunk egy bizonyos utcát. Megkérdeztünk egy fiatal házaspárt,rögtön elő is kapták a térképet a kocsiból,sőt felajánlották,hogy elvisznek minket odáig(egyébként nem arra mentek).

Ne felejtsük el,hogy a negatív csalódás is kell,hiszen amiatt vagyunk olyanok,amilyenek,amilyen hatások érnek minket. Nincs tökéletes élet,ahol senki nem csalódik senkiben,de tudni kell észrevenni,ha jó dolog történik,nem csak a rosszon keseregni.

Ritkán, de fordult már elő. Egyszer defektem volt, alig szálltam ki, már jött is egy férfi segíteni, kicserélte a kereket. Egyszer pedig az ablakom szorult be félig lehúzva, még ki sem szálltam, máris jött valaki és visszasegítette az üveget a helyére.

A párom viszont pl. kicsit lusta, őt többször kell kérnem, mire eszébe jut segíteni. Persze ha közben megoldom egyedül, akkor azt mondja, miért nem szóltam..?

1. egy épület sarkánál útközben hirtelen előttem termett egy férfi (ő szemből jött, a saroknál egymás elé kerültünk)és neki is cigi lógott a szájában hogy mindjárt meggyújtja, meg nekem is; pont egyszerre. erre megállított: "had adjak már akkor tüzet, ha már így ugyanarra gondoltunk :))adott én mosolyogtam és ennyi.

2. volt, hogy ásványvizes flakon tetejét nem tudtam lecsavarni az utcán(mert félrenyomták a géppel rá a gyárban) egész úton ezzel vacakoltam, és amikor a metrora vártam, szó nélkül oda jött hozzám egy idős bácsi, hogy hadd csavarja le nekem, én megköszöntem, szívesen, és odébbállt, nem maradt a nyakamon.

Hatvanban el kellett jutnom a vasútállomásról a buszpályaudvarra. Mondanom sem kell, hogy soha nem jártam még arra. Egy fél busz sem volt a láthatáron, de még egy ember sem. A menetrenden pedig nem lehetett eligazodni (ilyen megálló véletlenül sem volt). Épp végére értem a menetrend tanulmányozásának, mikor begurult egy autó mellém és egy jól szituált középkorú férfi felajánlotta, hogy elvisz. No gyorsan lepergett előttem az éltelem, 2 másodperc alatt az összes lehetőség eszembe jutott, hogy most mi fog történni, ha beülök. :) Mint a melléket ábra mutatja, tényleg csak a jóindulat vezérelte. :))

Ezúton is köszönöm a fentiek közreműködését! :D