Odaadnád, vagy önző lennél?

Kérdező nagyon látszik hogy nem vagy anya. Szülj aztán majd máshogy látod a válaszokat.

De másokat ne Karj meggyőzni az igazadról mert hülyeségeket beszélsz.

Inkább mennék prostituáltnak, hogy előteremtsem a pénzt, mintsem hogy a gyerekemet a saját anyósomnak adjam nevelni, sajnos nincs jó véleményem róla. De egy elméleti anyós esetén se adnám aki ilyen ajánlatot tesz, annak nincs szíve és vagy nincs ki a négy kereke. Semmiképp nem lehet a gyerek érdeke az hogy egy gonosz/szívtelen szipirtyó nevelje gazdagságban.

Számomra az emberi értékek fontosabbak, így nem tudom önzőségnek tekinteni.

#43! Leírtuk már páran, nincs olyan, hogy egy anya ne tudja előteremteni a minimumot a gyerekének, csak, ha nem akarja.

Igen, valószínűleg nem élne olyan jó anyagi körülmények között, mint a nagyszülőknél, de érzelmileg milliószor jobb helyen lenne. Innentől fogva mindegy, hogy hol van több pénz.

#39

43, a kérdező meg te úgy vélitek, hogy ez egy kilátástalan helyzet és a nyomor és a jólét között kell választani.

Ezzel vitatkozunk itt rajtatok kívül valamennyien.

Nem reménytelen a helyzet. Kis akarattal fel lehet állni belőle, akárhogy is csavarja a kérdező .

Milliók élnek egyedülálló szülőként saját ingatlan nélkül is.

Ilyen körülmények között NEM egyedüli jó választás a nagyszülő, hanem pont az elkerülendő rossz, hisz az egy érzelmileg sötét, gyűlölködő közeg lenne a gyereknek. Aki úgy segít, hogy közben megfosztja a gyereket az anyjától, az nem szereti a gyereket se.

Tudod milyen helyzetben lenne a jobb a nagyszülő ajánlata?

Ha anyuka megnyomorodna egy balesetben (mondjuk abban, amiben apuka meghalt) és nem tudna fizikailag gondoskodni a gyerekeiről, mert ő maga is ellátásra szorul.

Csak nem te vagy az a fickó, aki a szüleivel él, született egy gyereke, de az anya nem hajlandó a nagyszülőkkel kapcsolatot tartani? De a nagyszülők mindenáron akarják az unokát, de az anyukája nélkül.

És ez lett a nagy ötleted?

Beteg, nagyon beteg ötlet.

Kedvesen megkérdezném, hogy a jó anyagi körülményeikből nem tudnának-e segíteni az unokájuknak, ahelyett hogy elvennék az anyjától. Cserébe egy csomószor megyünk át látogatni, sőt, hétvégére ott is maradhat ha akar.

Amúgy kizártnak tartom hogy lenne két ilyen ostoba ember a világon. Bármilyenek a körülményeik, akkor is két minimum 50es, de lehet 60as ember. Nincs akkora energiájuk és türelmük, hogy egy élénk kiskölyökkel lépést tudjanak tartani, se fizikailag, se mentálisan, azt meg ők is észreveszik ha a gyerek boldogtalan. Fogalmuk se lenne a divatos dolgokról se. Ha egy különösen problémás gyerekről van szó, lehet ők maguk küldenék vissza egy hét után. Rá is segítenék azzal hogy a problémáit ecsetelem, meg hogy mit kell nap mint nap megtenni számára. Van rá ansz amúgy is hogy hiperaktív, fékezhetetlen a kis drága. Nincs az a 60as mami, aki ezt ép ésszel bevállalná. Nevelje csak a meny, ők meg boldogan elunokáznak arra a pár órára, ami rendszeresen járni fog.

Soha. A gyerekem nem egy használati cikk, akit áruba bocsátanék és ha anyósomék ezzel állnának elő, mint "segítség", mélységesen megvetném őket.

Lehetőségük lenne máshogy is segíteni, nem csak azzal, hogy "kifizetik" a gyereket és viszik.

Nincs olyan helyzet, amiből ne lehetne kijönni. Illetve van, de olyanba beleképzelni sem tudom magam, mert nem vagyunk agyilag egysejtű zoknik, hogy olyan helyzetbe hozzuk magunkat, hogy egyedül maradva a gyerekkel bármelyikünk is fizetésképtelenné válna.

Leülnék, mérlegelném mi várható a hagyatéki után. Mi marad a nyakamon, mit örökölt a gyerekünk és milyen vagyonelemeink vannak mindezek mellé, amit pénzzé lehet tenni. Kockás papír és lesz végeredményként egy pozitív, vagy negatív számom. Következő pontban jöhet a tervezés hogyan éljünk túl. Valljuk be, aki ilyen helyzetbe kerülne, az valószínű totál vak, egy idióta, vagy minimum pénzügyi analfabéta, aki vakon hitt.

Nekünk pl. van vészforgatókönyvünk ilyen esetekre, de szerencsére a családjaink is SEGÍTENÉNEK, ha arról lenne szó és nem alánk tennének.

És ha ez az elzárkózás az üzlet elől önzőség... A gyerekkel szemben az nem önzőség, hogy egy érzelmi intelligenciával nem rendelkező, rideg környezetben nő fel, ahol lehet, hogy pénz van, de a tudat is, hogy anyám lemondott rólam és alig keres? Majd ha kiderül, hogy nagyszülői nyomás/üzlet miatt nem keres, abból a gyerekből milyen sérült felnőtt lesz? Egy életet nem lehet csak anyagiakban mérni... Ha segíteni akar, segítsen máshogy. Akár legvégső esetben fogadja be a gyereket ideiglenesen, amíg össze nem szedem magam, de ne akarja megvásárolni.