Ha a testvéretek meddő lenne, nektek pedig összejönne egy nem kívánt terhesség, odaadnátok a gyermeket a testvéreteknek?

Ha jelenlegi, szingli állapotomban történne, akkor a válaszom egyértelmű igen. A tesómmal a kapcsolatom olyan, hogy elbírná, és ami a legfontosabb, önmagammal is olyan a kapcsolatom!

Ha mondjuk felelőtlenek voltunk csak a férjemmel, de ugyanúgy tudnánk jó iskolába járatni, mint a tesót, akkor nem adnám. Petesejtet viszont adnék!

25n

Ha nemkivánt terhességem lenne, akkor amennyiben meg tudom oldani, hogy felneveljem, akkor megtartom magamnak. Ha valamiért nem lehetséges, akkor esetleg (de csak nagyon nagy fenntartásokkal) örökbeadnám, de csakis idegennek, rokonnak, testvérnek soha.

Az is nehéz lenne, hogy van valahol egy gyerekem, akit nem nevelhettem fel, de hogy a szemem elött nevelje a testvérem, azt nem tudnám elviselni. Márcsak azért sem, mert nagy valószínüséggel lenne, amit nem úgy tesz, ahogy szerintem optimális, beleszólni nem lenne jogom, viszont bántana, hogy nem tehetem meg a gyerekem érdekében.

Nem mennék abortuszra, és nem adnám a testvéremnek a gyereket. Mindkét megoldás elképzelhetetlen a számomra.

Az első kérdésre visszatérve, azért a gyereknek, ha nagyobb lesz, hogy magyarázod el, hogy te, a nagynénje igazából a szülőanyja vagy, csak annyira megsajnáltad a testvéredet, hogy inkább lemondtál a saját gyerekről?

Egyébként, ha meddő lenne és gyerekre vágyna a testvérem, az elől nem zárkóznék el, hogy annyi időt töltsön a gyerekemmel vagy gyerekeimmel, amennyit akar. Ennyit tudnék tenni, többet nem.

Nem.

-Azért, mert 1000000%, hogy kiderülne, és az is, hogy totálisan bonyolulttá tenné a létet egy ilyen kacifántos családban.

-Meg azért is, mert nem egy kismacska, akit megszülök, és odaadok annak, akinek szüksége van rá.

- Megkérdeztem a tesómat is (épp fb-on írogattunk egymásnak) - ő sem menne bele ilyesmibe, de én hiszem, hogy épelméjű lény nincs benne ilyen "cserében".

(Minden anya tegye a szívére a kezét: mit éreznétek, ha a gyermeketeket nem érinthetnétek anyaként...? Az élet előbb-utóbb rendeződik, többnyire elmúlnak az okok, amelyek miatt nem volt aktuális a gyerek, ha ez megtörténik - milyen lenne nagynéniként játszani azzal a gyerekkel, akit kihordtál és megszültél? Hátborzongató, bizarr, és azt hiszem tisztességtelen is ilyen formában becsapni őt. Ha meg elmondod - hát... Nem tudom, hogy abból mi sülne ki.)

Egyébként: én átéltem azt a mondatot, hogy valószínűleg Önnek nem lehet gyermeke - ennek ellenére már akkor kizártunk a férjemmel donorspermát és donorpetesejtet csak úgy, mint az örökbefogadást. Nagyon szkeptikus vagyok ugyanis az örökbefogadásokkal kapcsolatban - pszichológusként gyakorlatok alatt iszonyú "mellékhatásokat" láttam, nem kívánnám magamnak. Van, amikor működik, nekem nem vállalható rizikó.

Soha nem tudnék lemondani egy babáról, akit kihordtam, megszültem. Abortuszra se mennék soha.

Szerintem aki nem akar gyereket, az tud védekezni, nem hiszem el, hogy felelősségteljes védekezés mellett manapság teherbe lehet esni "véletlenül".