Szerintetek miért nem emlékszem ezekre az emlékeimre? Formálhatta ez a személyiségemet?
Egy olyan családba születtem bele ahol engem senki nem akart.
Anyu és apu nem voltak házasok és fél éve ismerték egymást.
Van egy féltestvérem aki kereken 20 évvel idősebb nálam.
Mikor megszülettem akkor fél évig anyuval és apuval éltem majd a testvérem apu elmondása szerint rávette anyut,hogy azt a lakást adja el és anyu előző házasságából kapott pénzből vegyen egy másikat a tesómmal közösen.
Csak a testvéremnek akkor már volt egy 2 éves lánya meg egy felesége.
Állandóan ment az orditozás mert a féltesóm nem szerette aput.
Volt,hogy ő odahozta a saját apját a lakásunkba és ment a verekedés meg az ordítozás.
Aztán ez rendszeressé vált és az apja odaköltözött hozzánk, szóval 7-en éltünk egy háromszobás lakásban.
Tesóm felesége is gyűlölt engem.
Egy két emlékem van mikor megvert vagy elvette a játékomat és a lányának adta.
Aput anyu elzavarta rá pár hónapra de apu folyamatosan visszajött.
Ordítottak, verekedtek.
24 évig nem ismertem aput de az utóbbi időben elkezdtünk beszélni és rájöttem,hogy én akkor senkinek nem számítottam.
A féltesómat valamilyen okból kifolyólag mindig utáltam de különösebb oka nem volt ennek.
Lehetséges,hogy a gyerekkori traumáim miatt gyűlölöm?
Mai napig anyun csüng meg pénzzel feji folyamatosan. Egyszerűen 46 évesen képtelen az önálló életre.
Anyu szerint a születésem óta féltékeny volt rám mivel 20 évig ő volt a középpontban és próbált mindent megtenni,hogy ne kapjak meg dolgokat
A kérdésem az,hogy ezek okozhattak bennem traumákat?
Folyamatosan úgy érzem,hogy nekem semmiben nem lehet igazam és mindenkit szolgálnom kell.
Nem merem a véleményemet elmondani mert mi van ha valakinek nem tetszik és nem fog szeretni.
A munkahelyemen és mindenhol úgy érzem,hogy felesleges vagyok és zavarok másokat.
Szerintetek lehet emiatt vagy ennek nincs köze hozzá?
Ilyen kicsi korban mennyire formálható a személyiség?
Csak a baj,hogy anyu engem okol mindenért.
Kiskoromban is rajtam lett leverve apu összes bűne.
Mikor már anyu és apu nem éltek együtt akkor állandóan azt mondták anyuék a mamával egyetemben,hogy olyan vagyok mint az apám.
Nem is emlékeztem rá pedig és nem értem mai napig,hogy miben vagy miért voltam olyan.
A tesóm pedig szerintem is féltékeny rám mert én Ausztriában élek és egy irodában dolgozom amit magamtól értem el.
Volt,hogy nem ettem napokig mert nem maradt pénzem az első kiköltözés után.
4 kurzust megcsináltam kint a saját pénzemből és leraktam a B2-es nyelvvizsgát de erről tesóm nem tud semmit.
Mármint azt tudja,hogy mit dolgozom meg megvan a nyelvvizsgám de azt nem hogy mindent magamnak intéztem kint.
Legutóbb azt mondta,hogy nekem testvéri kötelességem lenne neki segíteni kiköltözni és folyamatosan hívogat,hogy nézzek neki munkát kint.
De csak így ennyi,hogy “nézz munkát nekem”.
Mintha egy rendelést adna le amit teljesítenem kell.
Elegem van belőle is már nagyon.
46 évesen sorozatosan rossz dönteseket hoz de én vagyok a szemében a gyerek és emiatt soha nem mondhatom el a véleményemet.
Egyszer húzott fel a panaszkodással nagyon meg azzal,hogy nekem “testvéri kötelességem” segíteni és leírtam a véleményemet mindenről.
Erre anyut hívta fel,hogy a “26 éves lányod mit írt nekem..nézd meg”
Aztán persze anyu szerint én szítottam a tüzet mert életemben egyszer elmondtam neki a véleményemet nem vigyázban álltam mint 26 évig nehogy megbántsam a lelkét és aztán ne keresse anyut.
válasza:
válasza:Nem vagy koteles neki munkat keresni
Keressen maganak.. oldja meg..
Koltozz kulon!!
Foleg ha van jo munkad!!
Ne viseld el tobbet!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!