A gének mennyire határozzák meg a gyerek személyiségét?

Picit. A teljes személyiség szerintem adott mindenkinél ami nagyon nehezem formálható. 3 an vagyunk tesók, azonos neveltetést kaptunk, de mindhárman különbözünk eléggé! Bátyám örök gyerek, én mindent túl komolyan veszek, hugom talán a legnormálisabb :)

Két lányom közül az egyik visszahúzódó már baba kora óta, a másik meg barátkozós cserfes, bátor. Nem neveltük másként őket.

Szerintem már az anya hasába kialakul hogy milyen lesz az az ember aki meg fog születni.

Azt, hogy mennyire, nem tudom, de nagyon nagy százalékban, illetve, ahogy 4-es írta, valami plusz is van a dologban, én léleknek hívnám, ami hihetetlen meghatározó.

Nekem 5 gyerekem van 1 apától, mindegyik teljesen más, még ha külsőre hasonlítanak.

A pszichológia szerint kábé fele-fele arányban van jelen az öröklött, és a környezet által alakított tényező az ember személyiségében. Vannak örökölhető hajlamok (pl. mentális zavarokra), vannak örökölhető temperamentumbeli sajátosságok, de ugyanennyire függ a személyiség a környezettől, a tanult mintáktól, a szocializációtól is.

Ezért szoktam én azt mondani, hogy van szülő, aki szerint a neveletlen gyerek az csak a felnőtt felelőssége, de valószínűleg nekik olyan gyerekük van, mint én voltam, aki meg akar felelni a felnőttnek, és el se tudja képzelni, hogy ne fogadjon szót. Az én fiam pl ennek az ellenkezője, adhd-s, nehezen irányítható (már kicsinek is az volt), ráadásul depresszióra is hajlamos, egyszóval igazi "nehéz eset", még a pszichológusok szerint is, bár kívülről nézve szimplán csak "neveletlen".

Szerintem eléggé. Én anyám hisztis, hárpia, kapcsolatfüggő személyiségét örököltem, ugyanakkor apám állatok iránt érzett szeretetéből is jutott belém. Testvérem egy igazi gerinctelen semmirekellő, ő örökölte a legrosszabbat: nem keresi a családtagokat, ahogy anyám se, hazudik mint a vízfolyás, mint apám és benne van az egész apai ági sérelem, hogy ha neki valaki olyat mond, akkor onnantól vége mindennek és úgy tol ki a másikkal, ahogy csak tud. Már lassan egyedül marad, mert kb mindenkit elüldözött a családi házból. Neki se asszony se állat nem való, mert mindkettővel tragikusan bánt es hozzáteszem 24 éves csak. Ezt is apámtól örökölte. Apám csak az ötvenes éveiben változott meg.

De hogy más példáját is hozzam, osztálytársam szülei gyerekneveléssel foglalkoznak. Kis cigánygyerekek, akiknek a szülei olyan botrányosak, hogy börtönben vannak azokat se lehetett megnevelni. Egyiket kisbaba koruktól nevelték és mégis olyan semmirekellő, agresszív mint a sittes szülei. Az osztálytársam, aki vérszerinti gyerek az csendes, nyugodt természetű, mint a testvére is. A nevelt gyerekek pedig telejesen a vérszerinti problémás szüleikre ütnek.

#9

Én is gondoltam arra, hogy megemlítsem a C típusűakat, végülis te megtetted.

A mi családunkban is van hasonló: nagymamám második férje egy (egyébként akkor egész kultúrált) szőke C-vel jött össze. Ez nem is baj, az idősebb nagynéném örökölt tőle egy-két dolgot (meg érdemes megemlíteni, hogy a legjobb bnője c), de sosem volt rosszindulatú.

Az idősebb nagynéném lánya, az én legidősebb unokatesóm viszont bűn rossz, intrikus, rosszindulatú. Az egész családi jóviszony darabokban van miatta.

És még csak a nevelésére sem lehet fogni, ez már nem az a szint hogy elkényeztetett-e, vagy sem.

Nagyon sokat örökölt a kislány a roma gépekből. Sajnos a rossz értelemben... Pedig a nagyapja, dédanyja (ezeket ismerem) is normális emberek.