Szerintetek miért nem emlékszem ezekre az emlékeimre? Formálhatta ez a személyiségemet?

Egy olyan családba születtem bele ahol engem senki nem akart.

Anyu és apu nem voltak házasok és fél éve ismerték egymást.

Van egy féltestvérem aki kereken 20 évvel idősebb nálam.

Mikor megszülettem akkor fél évig anyuval és apuval éltem majd a testvérem apu elmondása szerint rávette anyut,hogy azt a lakást adja el és anyu előző házasságából kapott pénzből vegyen egy másikat a tesómmal közösen.

Csak a testvéremnek akkor már volt egy 2 éves lánya meg egy felesége.

Állandóan ment az orditozás mert a féltesóm nem szerette aput.

Volt,hogy ő odahozta a saját apját a lakásunkba és ment a verekedés meg az ordítozás.

Aztán ez rendszeressé vált és az apja odaköltözött hozzánk, szóval 7-en éltünk egy háromszobás lakásban.

Tesóm felesége is gyűlölt engem.

Egy két emlékem van mikor megvert vagy elvette a játékomat és a lányának adta.

Aput anyu elzavarta rá pár hónapra de apu folyamatosan visszajött.

Ordítottak, verekedtek.

24 évig nem ismertem aput de az utóbbi időben elkezdtünk beszélni és rájöttem,hogy én akkor senkinek nem számítottam.

A féltesómat valamilyen okból kifolyólag mindig utáltam de különösebb oka nem volt ennek.

Lehetséges,hogy a gyerekkori traumáim miatt gyűlölöm?

Mai napig anyun csüng meg pénzzel feji folyamatosan. Egyszerűen 46 évesen képtelen az önálló életre.

Anyu szerint a születésem óta féltékeny volt rám mivel 20 évig ő volt a középpontban és próbált mindent megtenni,hogy ne kapjak meg dolgokat

A kérdésem az,hogy ezek okozhattak bennem traumákat?

Folyamatosan úgy érzem,hogy nekem semmiben nem lehet igazam és mindenkit szolgálnom kell.

Nem merem a véleményemet elmondani mert mi van ha valakinek nem tetszik és nem fog szeretni.

A munkahelyemen és mindenhol úgy érzem,hogy felesleges vagyok és zavarok másokat.

Szerintetek lehet emiatt vagy ennek nincs köze hozzá?

Ilyen kicsi korban mennyire formálható a személyiség?