Mennyire torzulhatott a személyiségem?
Röviden a történet.
10 éves koromban jött a második nevelőapám miután anyám második házassága befuccsolt. A vér szerinti apámat nem ismerem, soha nem is találkoztam vele. Az első nevelőapámat tekintettem "apának", de ő megcsalta anyámat és elváltak. Csórok voltunk nagyon, ételre is alig futotta, ezért rá voltunk szorulva egy idegen segítségére. Ekkor jött a nevelőapám, de róla hamar kiderült hogy erőszakos és mániája az uralkodás. Elsőként csak át akart nevelni a maga elvei szerint ami nem is lett volna a probléma ha elmagyarázta volna rendesen mit miért tesz. De utána bedurvultak a dolgok, a féltékeny rohamaival elszegelte anyámat, engem meg folyamatosan lelki terrorban tartott. Mindig hangoztatta hogy nem érek semmit, hogy egy h@lye kis qrva vagyok, engem senki sem szeret, semmit sem érdemlek meg stb. 14 éves koromban molesztált is. Anyám nem tudott megvédeni mert reggeltől estig dolgozott és rá voltunk szorulva a pénzére. Valahányszor nekem támadt, én mindig védtem magam, ordibáltam vele ahogy a torkomon kifért. Mikor 15 éves koromban nagyapám meghalt, akkor szabadult el a pokol, minden nap üvöltözések voltak és mindig fenyegetett engem és anyát hogy megöl ha nem fogjuk be. Volt hogy kimentem a konyhába, hogy egyek jött ő is utánam. A konyhánk elég kicsi volt, nem fért el egyikünk sem a pultnál, erre mérgében nekilökött a rongytartónak. Máskor is néha meglökött vagy dobálta a cuccaimat ahogy neki tetszett. Az volt a nagy szerencsénk hogy 18 éves koromban tüdőrákos lett, ami szétterjedt mindenhol és a diagnózis után 3 hónappal meg is döglött. Azt szeretném tudni ezek után mennyire torzulhatott a személyiségem? Mert észrevettem mostanság, valahányszor üvöltöznek velem, mondjuk anyám, reflexből visszaordítok és sértegetni kezdek másokat. Ha csak olyannal akadok össze aki csak egy kicsit hasonlít arra a nyomorékra már elkap a dühroham. Nemrég volt egy álmom, ahol a párom kijött a konyhába és csak egy szimpla megjegyzést tett rám, hogy nem vagyok egy észlény hogy baromságokat csinálok (az nem tudom mi volt az a baromság) erre kirántottam a kést a tartóból és szabály szerűen beledöfte a kést a szívébe. Felriadtam az álomból de ijedtség helyett iszonyú dühöt éreztem. Most én egy pszichopata vagyok, vagy csak nagy az elfojtott harag? Mit lehet ez ellen tenni? Ki fogom tudni valaha is irtani ezeket a rossz tulajdonságokat magamból?
L/20
válasza:
válasza:Amiket leírtál, azok szörnyű dolgok. Egész biztos, hogy mély nyomot hagytak benned ezek az élmények. Mindenképp javaslom, hogy menj el pszichológushoz, az mindenképpen csak segíthet.
Amit viszont fontosnak tartok leszögezni, hogy az emberi psziché vagy a lélek nem olyan egyszerű dolog, ami egyértelmű szabályok szerint működik. Ugyanazok az események más és más módon hatnak mindenkire. Ez elég sok mindentől függ. Nem mindegy, hogy az embernek van-e kiben bízni, hogy csak egy oldalról érik támadások, vagy mondjuk egyidőben az osztálytársai is bántják... A lényeg, hogy kérdésedre nem lehet egyértelmű választ adni, pláne nem ismeretlenül. Meg lehet nyomorítani valakit lelkileg, persze. De az alapján, ahogy leírod itt a dolgokat, én nem hiszem, hogy olyan végzetes lelki torzulásod lenne. Ez nem a leírtak elbagatelizálása, inkább a stílusodból, problémafelvetésed módjából gondolom úgy, hogy nem kell aggódnod.
válasza:Teljesen természetes, hogy aki agresszív környezetben nő fel az maga is agresszív lesz, hiszen csak ezt a példát látta maga előtt. Vigyázz, mert a dührohamaid ártatlanokra is kihathatnak, és ugyanolyan leszel mint azok akik ilyenné tettek. Nem lenne például jó ha te ugyanígy bánnál a gyerekeddel, csak mert valamilyen dolga miatt elfogna a dühroham.
Egy pszichológust nem ártana meglátogatnod.
válasza:A pszichopatak nem éreznek bűntudatot. Te meg még akkor is érzel, ha álomról van szó. Szóval pszichopata nem vagy, ne aggódj.
Viszont van benned némi feldolgozatlan düh, ez egyértelműen kiderül. Nem gondolnám "személyiség torzulásnak", hogy ha támadás ér, akkor így reagálsz - érthető a múltbéli dolgok tükrében - viszont a túlzott védekezés könnyen a társas kapcsolataid rovására mehet, az elfojtott düh meg betegséget okozhat. A dühödet mindenképpen meg kell tanulnod kezelni. Ebben valóban segítségre lehet egy pszichológus, de akár hasznos lehet pár könyvet is olvasni erről.
válasza: válasza:Hát... ennél könnyebb kérdéseket nemigen lehet errefelé találni.
"Most én egy pszichopata vagyok, vagy csak nagy az elfojtott harag?"
Egyértelműen a második.
"Mit lehet ez ellen tenni?"
A kérdés helytelen. A jó kérdés: "lehet-e ez ellen tenni?"
A válasz pedig: nem, nem lehet, mivel édesapád már nem él. Ergo nem is kell csinálnod semmit.
"Ki fogom tudni valaha is irtani ezeket a rossz tulajdonságokat magamból?"
Persze. Abban a pillanatban, amikor rájössz, hogy egyfelől halottakkal nem lehet harcolni, másfelől pedig az élőknek meg semmi közük sincs a halottak cselekedeteihez.
válasza:Szerintem te PTSD-ben szenvedsz (post traumatic stress disorder). Hadviselt katonáknál a leggyakoribb. Akár a rendszeres váratlan hangosság is kiválthatja, vagy pl. a tudat, hogy bánthatnak, lelőhetnek, stb. és nem tudsz ellene tenni - ha elhúzódó. Csoportos foglalkozás, sorstásakkal való rendszeres kapccsolattartás, hasonló terápiák, extrém esetben gyógyszeres tüneti kezelés...
'Szerencsésnek' mondhatod magad, mert ez a jobbik kimenetele a dolgoknak. A rosszabbik eset, amikor valaki már nem érzékeli állapotának súlyosságát sem - meghibbant.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!