Mit tegyek, hogy ne érdekeljen ki mit gondol a jelenlegi “személyiségemről”, a megváltozásomról? Leginkább a családom csodálkozik, kicsit félek még előttük is felfedni magam

Éveken át anyukám férje elnyomott minket (nem az apám), 10 éven át éltem vele 18 éves koromban elköltöztem otthonról. Évek kellettek mire “magamhoz tértem” össze szedtem magam, vert is engem. Senkinek nem mertem elmondani. Mikor kikerültem abból a közegből nagyon félénk voltam, vissza húzódó, még a családommal is alig mertem, alig tudtam miről beszélgetni. Mindezek előtt nem ilyen voltam.

Teltek az évek, szépen lassan visszazökkentem, de még mindig alig merek véleményt alkotni valamiről ami szemben áll a másik ember véleményével, önfeledten énekelni egy jó zenére, táncolni, szóval a valódi önmagamat adni. Az elmúlt években sem voltam 100%ig önmagam.

Elgondolkodtam rajta, hogy már ideje lenne de még mindig félek mit fognak reagálni, hiszen az elmúlt pár évben is óriási változásokon mentem keresztül pozitív irányba (szerintük is). De ha valakivel nem találkozok pár hónapig már az alatt is sokat változok.

Kicsit furán néznek rám mikor olyat látnak tőlem, amit eddig még soha.

Ezt hogyan reagáljam úgy le, hogy ne féljek a reakciojuktól, vagy akármi is lesz attol ugyan úgy önmagam tudjam adni?

Néha van mikor hallom, hogy egymás közt is megjegyzik, hogy mennyire sok új szokásom van. Csak merem remélni, hogy nem kinevetnek miatta