Utálok élni! Isten szándékosan szívat? Miért kellet megteremtenie? Én nem kértem! :' (

Helló. :)

Egy két dolgot azért nem árt letisztázni. :)

A bűn, mint olyan, gátló effekt...és a továbblépésben gátolja az egyént, de nem kerülsz érte örök kárhozatra, sem te sem a lány, akiről írsz...ez hatalmas tévedés...csupán halál után bűnbánat van tartva minden egyénnek, hogy beláthassa vétkeit, ha már ez életében nem sikerült. Egyetlen dolgot tisztázz magadban, és ő is...Ha keményen vágyakozol, vagyis megőrülsz, hogy nincs melletted, akkor tudod nem beszélhetünk szerelemről...mert ez nem az, ez ragaszkodás...olyan mint a kábítószer függőknél, ha nincs éppen drog, rosszul érzik magukat, és mindenáron drogoznának, ugye hiányzik nekik(most nem fizikai függőséget okozó narkóról beszélek). A szerelem mindent legyőz...és nincs benne kellemetlen érzés, nem fáj, nem félsz, sem te, sem ő...:)

A másik része a dolognak pedig az, hogy ezt magatokban kell letisztázni...neki is...a homoszexualitás természetellenes, ez nem vitás, de higgadtan le kell üljetek és elereszteni minden gondolatot, aztán feltenni a kérdést, hogy te/ti akarjátok e ezt. Ha a barátnőd fél Isten haragjáról, akkor ott valami nem stimmel...Isten szeret és mindent megbocsát, szóval nincs mitől tartania sem neki, sem senkinek. Még ha minden kötél is szakad, Isten akkor is veletek van. :)

ui.: ne érts légy szíves félre, semmiképp sem bántani akartalak, csak próbálok segíteni. :)

üdv és sok sikert

25/F

LastOne.Left

17:59, LastOne.Left

Hadd kérdezzek a kommenteddel kapcsolatban!

Azt írod, hogy nem beszélhetünk szerelemről ha őrült vágyakozás van a másik felé. Mert ez olyan mint a drogosok reakciója, ellentétben azzal, hogy szerinted a szerelmet inkább a nyugalom jellemzi a kellemetlen érzésekkel szemben.

Én úgy emlékszem olyanokat olvastam, hogy a szerelem, amikor felgyullad, akkor az agyban egy bizonyos vegyület termelődik (feniletilamin talán) ami az euforikus örömöt okozza a szerelem első 1-2 évében. Na ez tényleg drogként hat a tudósok szerint az agyra. Örömet okoz és ez pszichikai függőséget vált ki, mert az egyén csak a szerelme mellett érzi jól magát, akkor termelődik benne ez a cucc, így csak vele boldog. Másképp fogalmazva ez a függőség láncolja össze a párt, hogy "szokjanak meg" együtt élni. Mert ezen vegyület hatása alatt az ember egyszerűen nem látja a másik hibáit ("a szerelem vak") és az ideális személyként éli meg őt. ... Aztán mikor 1-2 év múlva az agy beszünteti ezen drog termelését, vagy kihűl a kapcsolat ("mégsem ő kell nekem", vagy egy nemesebb érzéssé fejlődik az egész, talán erről írtál te, ami a valódi feltétel nélküli szeretet és összetartozás érzése.

Na szóval én ezen a véleményen vagyok, hogy a szerelem bizony drogozásként indul és emiatt a kínzó vágyakozás a másik személy fizikai közelsége hiányában egy teljesen jogos és természetes érzés.

Rosszul tájékozódtam volna, vagy mi a hiba gondolatmenetemben, ha feltételezzük hogy neked van igazad?

Egyébként egyetértek a kommenteddel, csak a tudományos részét szeretném veled egyezetni :)

22:27.

Röviden megpróbálom. Bár én pszichológus/filozófus szemmel vizsgálom, tudományos leírás nélkül. :D

Azzal teljesen egyetértek, hogy amikor a szerelem megérinti az embert, akkor felüdült boldog érzést vált ki az egyénből...de ezt félre érti, és vágyai végett felfokozza, azon a módon, ahogyan leírod, függővé válva, mert azt hiszi, hogy csak így lehet boldog(lásd drogozás, hozzászokik), és amikor nincs vele a párja, akkor rosszul érzi magát, hiányolja, koncentrálni nem tud semmire szinte, mérgelődve, hogy nincs ott a "szerelme". Mindenáron boldognak akarja érezni magát, mással nem törődve, csak magával foglalkozva az egyén. Szó szerint birtoklást érezve a másik féllel kapcsolatban, hiszen úgy áll hozzá, hogy csak az enyém, senkié nem lehet, ha valaki ránéz "megöli", de ez nem óvás, hanem féltékenység. Tehát vak, ahogyan leírod, nem látja a hibákat...lásd narkózásnál...vak, nem látja a hátrányait, fanatikusnak is mondhatjuk. Ezek a dolgok amiket leírtam, pedig az önzés tulajdonságából erednek...vagyis ragaszkodásról beszélhetünk...A valós szeretet az önzetlen...tehát nem fér bele sem birtoklás, sem ragaszkodás, sem féltékenység, sem függőség...s mivel a szerelem is a szeretetből való, ezért ott sem lehetnek jelen ezek a dolgok...ezért is megy szét a pár ilyenkor...mert megunják egymást...na de kérem, a szeretet az nem múlik el, nemhogy az igaz és nemes szerelem. Ugye a feltétel nélküli szeretetben az egyén átlátja a másik hibáit...megérti azokat, és próbálja kiküszöbölni, sajátjaival együtt, vagyis kölcsönösen segítve egymást. Tehát a valós szerelem nem vak...sőt ellenkezőleg, akkor látsz igazán tisztán, mert teljesen nyugodt állapotban vagy, nincsen miért idegeskedned, mert tudod, hogy a párod veled, és már csak maga a tudat felüdít, boldoggá tesz, és ilyen lelki állapotban sokkal könnyebb bármiféle munkavégzés, sport, játék, emberi kapcsolatok építése, mások segítése, könnyebb a gondolkodás, mert nincs terhelve. :)

no ennyi lenne a meglátásom. egyébként sok mindennel kapcsolatban félre vannak informálva az emberek, és nem fogod elhinni, de ezt a sunyi önzésünk okozza, amitől meg lehet szabadulni, pontosabban elnyelni, abszorbeálni.

üdv

25/F

LastOne.Left

"És... Isten VAN ;)"

Mutass be neki ;)

18/F