Mit éreznél a helyemben?

Sokat küzdöttem itthon a munkámmal, sajnos mindig olyan cégekhez kerültem, melyek hamar csődbe mentek, és sajna a környékünkön elég kevés a lehetőség.Depressziós voltam a munkanélküliség, és a sikertelenség miatt.Ezért 2010 decemberében elhatároztuk a párommal, hogy kimegyünk a sógorékhoz dolgozni, és én a diplomát adtam fel, ő pedig a munkahelyét, amit amúgy sem szeretett.Sajnos akkor úgy alakult, hogy ő Tirolban dolgozott pincérként, én pedig Karintiában szobalányként.Az idő telt, köztünk probléma nem merült fel a távolság miatt, idén május elején haza jöttünk, és még választhattunk is, hogy melyik helyre mehetünk vissza a nyáron, és végülis az én Hotelemet választotta, nekem mind1 volt, mert nem ragaszkodtam egyik helyhez sem. Minden szép és jó volt, a munka engem tökéletesen kielégített, soha nem éreztem magam itthon irodában olyan boldognak, mint ausztriában takarítónőként.A párom is elégedett volt, amíg a főnökkel olyan konfliktusai nem támadtak, hogy haza kellett szinte szöknünk. Kiálltam a szerelmem mellett, és ezt mindenki megtette volna, de azóta is azt érzem, hogy feladtam a jövőmet,saját magamat, mindent amiért küzdöttem.Ráadásul nincs referenciám, és lehet munkát sem kapok az osztrákoknál.Itthon ismét semmi munka, csak a kilátástalanság, se diplomám, se munkám.Ti mit éreznétek a helyemben?Légyszives írjátok meg a vélemyényeteket!Köszi