Miért nem sikerül semmi?

néha én is így érzem... igen igazságtalan világban élünk, és mindig küzdeni kell a hozzánk hasonló embereknek. Küzdeni és küzdeni. Nem csodálom, h eleged van az emberekből... egyre mocskosabb világban élünk, ahol elcsúsznak az értékek, az erkölcsök, meg minden a feje tetejére áll. Próbálj meg célokat kitűzni magad elé, próbálj meg rokonlelkeket keresni, ha szerencséd van, elédsodor egyet az élet. Próbálj keresni olyan dolgokat az életben, amitől felvidulsz. Amit úgy tartasz, hogy:

szar a világ, de ez legalább jó benne. Keress minél több ilyet. És egy rokonlelket.

Mintha az en gondolataimat irtad volna le kerdezo!

En arra a szintre jutottam, hogy szinte barat nelkul elek, mert sokat csalodtam, es hanyok a "szineszkedesektol". Vagyis attol, hogy egyeseknek pl. olyan duma kepesseguk van, hogy lyukat beszelnek a masik hasaba, es ok gyoznek. Irigyek, es rosszindulatuak az emberek, orulnek ha problemad, gondod van, es csak mondjak, hogy sajnallak. De a sajnalat az nem oszinte. Imadjak hallgatni, amikor problemaja van a masiknak, amikor jot meselsz, attol rosszul lesznek. Azt utaljak hallgatni.

Nem sokat er a vilag, nagyon fiatal vagyok en is, de sajnos en is igy gondolom, es szerintem millio mas fiatal is.

...16 évesen én is itt tartok...vki azt mondta nekem h ebből csak egy út vezet ki: keresni kell a boldogságot, képesnek lenni felismerni és befogadni...

én keresgélek de még nem nagyon találtam meg...:)

Én is így vagyok vele mint te csak én ráadásul a szeretett férfival sosem találkozhatok többé,pedig csak miatta éltem:(

Azóta nem keresek barátokat,nem járok el szórakozni.Az életemet a nyugalomnak és a jó dolgoknak szenteltem 100%ban.Lehet hogy neked is szükséged lenne rengeteg nyugalomra,pihenésre.

Ezt (is) írtad: "Próbálom az életemet úgy alakitani hogy jó legyen a körülményekhez képest,de mindig akadályokba ütközöm,semmi sem jön össze!"

Tehát sorozatos kudarcokat élsz meg. Így én sem szeretnék élni. Nekem is voltak ilyen időszakaim, és ha nem vigyázok, vannak is, de a helyzet nem reménytelen. Meg kell tanulni a problémák kezelését a feladás és az elmenekülés helyett. Akadályok mindig lesznek, és vannak. Sikerélmény pedig csak az akadály önerőből történő leküzdéséből fakad, s ezért már érdemes élni. Ahhoz viszont, hogy ezt elérjük, minden erőnket arra kell fordítanunk, hogy a problémákat megoldjuk. Ehhez nagy bátorság és kitartás kell, de nagyon megéri, és idővel egyre könnyebb lesz. A másik fontos dolog szerintem, hogy vizsgáljuk meg eddigi kudarcainkat, és keressük meg, hogy mit rontottunk el, hogyan lehetett volna elkerülni a bajt az adott körülmények között, vagy milyen szükséges lépéseket nem tettünk meg, amelyek megoldhatták volna a helyzetet, mire nem figyeltünk eléggé, és annak milyen következményei lettek. Ha ezekre rájövünk, akkor nem követjük el sorozatban ugyanazokat a hibákat, és így nem ér minket annyi kudarc, és talán nem fogsz ki majd mindig ugyanolyan embereket. Hát, röviden ennyi :) és csak lazán!

23-at töltöttem pár hete. Nos én is beleestem ebbe a dologba, élni sem akartam, hát le is ugrottam jó magasból (19 évesen), s bár minden csontom összetört, de mára már teljes értékűnek mondhatom magam. Nos, a rendszer, amibe visszakerültem, ugyanolyan sz*r volt, szal én azt a megoldást találtam ki szenvedések közepette: én vagyok a fontos! Ezt nem úgy értem, hogy mindenki máson átgázolok, hanem úgy, hogy amihez nincs kedvem, azt nem csinálom, amihez meg van, azt igen. Ha valakinek nem tetszik a munkahelyen a 3 napos borostám, hát, mostmár tökéletesen megelégedek azzal, hogy neki nem teccik, nem szállok bele a buliba, azzal, hogy még bűntudatom is legyen más előítélete/szépségérzete miatt.

Egyébként a változás természetes velejárója, hogy az addigi barátaiddal megváltozik a kapcsolat, hisz nem mindenki fejlődik egyszerre, egyirányba...

Próbáld meg a fókuszt kicsit magadra helyezni: törődj magaddal (egy kis úszás, wellnes, stb), vegyél magadnak naponta valami apróságot, csak azért mert tetszik, hogy megajándékozd vele magad és figyelj az érzésre közben, mert így egy idő után nem fogod igényelni azt a mankót, hogy "meg kell felelned másoknak a jutalomért cserébe" vagy hogy rájuk támaszkodsz érzelmileg (valaki "szeret", de egy pillanat alatt elhagy, akkor keletkezik egy űr, ami hiány és emiatt te nagyon rosszul érzed magad)

Egy idő után rájössz, hogy te is tudsz adni magadnak annyit, sőt jóval többet, mint a környezetből bárki is, mivel senki az ég világon nem szerethet úgy téged, mint te magadat ;)

A végére még egy gyakorlati tanács:

Én "B-Terv"-nek hívom, annyi a lényege, hogy a B-tervben csak én vagyok a szereplő, nincsenek külső tényezők. Egy példa: a haverokkal megbeszélünk jó előre egy hatalmas bulit, mindenkinek fontos, mert régen nem találkoztunk, epekedve várom és szeretném is, hogy sikerüljön. Itt jön képbe a B-terv: végiggondolom ezt a bulit negatív szempontból, nem sikerül összehozni, nem jönnek el sokan, túl sok a költség nem lesz rá pénz, stb. éééS erre a negatív terve, ha ez valósulna meg, tervezem rá a B-tervet, azaz mit fogok csinálni, ha minden rosszul jön ki... Példánál maradva: oké, elmarad a buli, pár utcával lejjebb van egy mozi, beülök egy filmre, esetleg elmehetek egy kocsmába iszogatni, vagy hazamegyek és olvasok, ide írhatnék akármit, ami csak ki tudja pótolni a vákumot, amit az eredeti program megszűnése okozott, de míg a többiek hirtelen nem tudnak mit kezdeni, mert CSAK EZZEL AZ EGY LEHETŐSÉGGEL számoltak, így nekik most rossz. Én meg azon gondolkodom, hogy vajon a felszabadult időmben mi jót is csinálhatnék...és ebbe a tervbe még akár a haverokat is be lehet vonni, de itt már te vagy a lényeg és nem függsz a körülményektől...

Kicsit általánosítottam, de remélem a lényeg azért lejött ;)

U.I.: a rossz emberekkel kapcsolatban pedig: nem tudom, hogy reklámnak számít-e, de ha van időd, nézd meg a "Zeitgeist: Addendum" című filmet, fennt van a video.google -n magyar felirattal, nekem ez a film sokat dobott a lélekszínvonalamon :)

[link]

Kitartás, lesz ez még jobb is