Hogyan gyógyuljak ki az egoizmusom elefántcsonttornyából?

Az, hogy felismerted a problémát, már egy jó kezdet, sokan még eddig se jutnak el.

De.. ezt pontosan úgyhívják, hogy depresszió. Sokan azt hiszik csak a sírás a folytonos szomorúság. De nem! A depresszió olyan, hogy semmi és senki iránt nem érzünk semmit. Idegességet, dühöt, szerelmet. Semmit. Nekem is volt ilyekorszakom. Semi az ég világon nem érdekelt. Haza jöttem a suliból lefeküdtem az ágyamra és bambultam magam elé egész addig míg el nem mentem az esti teendőimet elvégezni. Rajtam ne egy pszichologús segített, hanem egy barát. Egy barát, aki kihozott a szürke kis világomból. Menj el baráti körbe, akikkel jól érzed magad akár el is mehettek kocsmázni, attól biztosan meg jön a kedved :D. Elhyülültök, utána átgondolod, hogy az a depressziós életmód, amit eddig éltél nagy hülyeség volt :). Ezen a téren csak is a barátok segíthetnek. Szerintem. Bocsi kicsit hosszú lett, de remélem tudtam segíteni (16/l)

Tudod, mit? Menj fel facebook-ra, és nézegesd a csoportokat, és próbálj csatlakozni olyanhoz, ami megtetszik.

Én egy természetgyógyászt javasolnék. Biztos megvan az élettani oka annak - a pszichológiai mellett -, hogy miért érzed így magad. Egy kellemes beszélgetés, pár finom tea, egy kis testmozgás (az rengeteget lendít előre a dolgokon, felfrissít, kikapcsol, edz) és máris egy picit színesebbnek tűnik minden. Én tudok valakit, aki megbízható, ha érdekel :)

Mesélj magadról kicsit! Mit csinálsz? Mivel foglalkozol? Mióta érzed ezt? Régen is voltál így? Hogyan telik egy napod? Párkapcsolat? Milyen? Szerinted mi az oka a gyűlöletednek?

Ebben az országban minden második ember ilyen.

Tönkretett a munkanélküliség, meglep? Engem nem. Én 3 hónap után is már ki voltam készülve, mert egy tevékeny ember vagyok és utálom a semmittevést és a reménytelen várakozást.