Miért nem vállalják sokan még a nicknevüket sem ezen az oldalon?

Én is a "máshol is jelen vagyok ezzel a nicknévvel" tábort gazdagítom, és nem akartam, hogy azok, akik esetleg ismerik a nevemet (vannak páran), nekem támadjanak, mert valami más téma kapcsán nem értettem egyet velük egy másik fórumon. Ettől függetlenül úgy érzem, a stílusom elég meghatározó, ha valaki tényleg ismer, úgyis kiszúr, ellenben a "fejvadászokat" remekül meg tudom téveszteni. Viszont én kevés témakörben vagyok gyakori válaszadó, ezért a százalékom elég masszívan beállt, lassan már én is ezt tekintem "névnek". (Most majd kapok némi lepontozást, fogadok. :) )

Nem szeretem a "névtelen rosszindulatot", ami a lepontozásból ered, ezért nem vállalom a nevemet. (Ha lepontoznak, akkor legyen jogos, mivel én is egyet tudok érteni. Volt már ilyen, elismertem, hogy hibáztam.) De a privát üzeneteket mindig aláírással zárom, levélben megtisztelem a másikat azzal, hogy nem névtelenül üzenek.

15. vagyok, nos igen, virtuális csatatér. Bánná a fene, ha ez boxzsákkénk funkcionálna, és az emberek a meglévő feszkót adnák ki magukból ezáltal. Csakhogy a Gyik-et inkább a Valóvilághoz, Maunika showhoz hasonló aljaműsorokhoz tudnám hasonlítani: egy nyugodt embert is felmérgel, és a sehovase tartó cyberpárbajok sosem oldódnak meg béküléssel, következtetések levonásával. A bennünk maradó feszkót pedig levezetjük valakin: a párunkon, a családunkon, vagy egyszerűen magunkat tesszük vele tönkre. Ha megnézed, minden fórumon ez van. És nemcsak fórumokon: mindenhol, ahol vélemények ütközhetnek.

A mai világ legnagyobb problémája, hogy mindenki szabadon közölheti és közli is a gondolatait. Azok is, akikére nem vagy kíváncsi, akiknek teljesen más az értékrendjük. Ideális esetben nem foglalkoznál és nem is foglalkozhatnál mással, csak az igazán fontos emberekkel: a pároddal, családoddal, barátaiddal. Bőven elegendő lenne az ő gondolataikat ismerned, hiszen csak ők számítanak igazán. De nem, itt özönlik a sokféle vélemény, elkerülhetetlen a csata.

És hogy mégis miért járok erre a csatatérre? Függőséget okoz, ezt biztos mindenki tapasztalta. Pillanatok alatt beszippantja az embert annak a varázsa, hogy közölhet, vitázhat, és rájöhet: mégiscsak én vagyok az egyetlen normális ember. Ez az igazság. Természetesen sok rendes emberrel is összehozott már a sors így virtuálisan.

Nomeg az is fontos, hogy tanulok mások hibájából. Én nem akarok olyan tönkrement életet, mint amilyen itt sokaknak van - sokszor saját hibájukból. Újra és újra ráeszmélek, hogy csodálatos párom van és kivételes kapcsolatunk. Nekem a Gyik éppen ezért összességében mégis pozitív, bár tény, hogy néha nagyon lehúzza a hangulatomat. Persze ennek az érzésnek nem szabad eluralkodnia senkin, erre érdemes vigyázni.

19L