Mi értelme van az életnek? Miért érdemes élni?

Az élet értelme mindenre nézve az,hogy a nemlétezés helyett létezés uralkodjon(anyag,antianyag,valami más). Ez pedig azért igaz mert a többség ezt akarja!

Ha isten teremtett mindent és ha te átvehetnéd a helyét,akkor te mit tennél? Létrehoznál egy világot? Ha igen miért? Én azért tenném mert szerintem és rajtam kívül sokan mások szerint is az,hogy léteznek dolgok és fejlődhetnek ki intelligens létformák jobb attól mintha nem létezne semmi.

Ha isten teremtette a világot(mert úgy gondolta,hogy ez jobb mint a semmi) és tudta,hogy intelligens létformák is kifejlődnek majd benne,akkor miért teremtette úgy,hogy szenvedést és szomorúságot is kelljen tapasztalnunk?

A válasz erre is iszonyat egyszerű,azért teremtette így,hogy a létezés a lehető legkülönfélébb formájú legyen(a sokszínűség miatt),ha tehetném én is egy olyan világot teremtenék amiben rengeteg a megtapasztalni-való.

És ebben a világban benne élőknek pedig ez a sokszínűség azért jó,hogy megtapasztalhassuk azokat a dolgokat benne amiket szeretnénk átélni. pl a boldogságot. Mert ahhoz,hogy boldogok lehessünk ehhez kell hogy tudjuk milyen a boldogtalanság mert ha csak a boldogság létezne,akkor azt nem tudnák értékelni sőt lehet,hogy észre sem vennénk ,hogy létezik mert ez nem egy kézzel megfogható dolog. De még ha látnánk is ezt és ha tudnánk fogni lehet,hogy ott volna előttünk de nem tudnánk rájönni,hogy mi az. Például ha csak a kék szín létezne,akkor lehet,hogy a színeket be sem vezettük volna a színek mint fogalom létre sem jönne mert nem volna mitől megkülönböztetni azt. Tudnánk milyen a sötétség,boldogság ha a világosságot,szomorúságot nem tudnánk megtapasztalni,tudnánk értékelni a boldogságot? Aki a boldog életet él az azért boldog mert tudja,hogy másoknak milyen rossz és neki pedig nem az mert őt van aki szereti,mert ő neki megmaradtak a lábai amire 90 százalék esély volt,hogy elvesztheti. Egy anyuka is sokkal jobban fogja tudni szeretni a fiát egy szomorú esemény után.

A boldogságot a megtapasztalt szomorúság megszűnése okozza a szomorúságot pedig a boldogság elvesztése. Egymás nélkül nem létezhetnek. Ezért a válasz arra a kérdésre,hogy miért kell,hogy negatív dolgok is legyenek hát azért,hogy örülhessünk! :D

Engem sok rossz dolog ért ezért nagyon boldog leszek ha majd valami jó is fog történni velem.

Az élet értelme. Az abszurditás, mint olyan...

Mi az értelme? Röviden és tömören: semmi. Legalábbis hosszú távon semmi, igaz nehezünkre esik túllátni az emberi léptékeken. Az életünk, a fajtánk, maga az emberiség nem örök. Bizonyos idő elteltével kifakul az emberiség lábnyoma, csak úgy mint összes cselekedetünk, elvész minden amit alkotunk. Minden amit bárki valaha tett, mondott, érzett... jelentőségét veszti, feledésbe merül. Minden ember élete véget ér, bárhogyan is telt, örömben, bánatban, bármit is tett, a végén mindenki ugyan oda ér célba. A megsemmisülés célszalagján áthaladva már senkit nem fogunk érdekelni, akit mégis érdekel vagy emlékszik ránk, egyszer az is áthalad ezen a szalagon. Az, hogy milyen boldog vagy komor az élet, csak kémia és fizika az ember agyában, nincs nagyobb jelentősége, mint sót feloldani egy pohár vízben, a világ pedig csak egy projekció belülről az agykéregre vetítve, amilyennek mi éppen leképezzük a valóságot. Valóságot, azt a valóságot ami körülvesz minket, aminek talán nincs is igazi arca, minden lény számára eltérő fikció, ha szép ha csúf.

Az ego, a tudatunk azon része, ami nem képes elfogadni, hogy a létezésünknek nincs nagyobb jelentősége, mint egy porszem létezésének. Ezért gondoljuk hogy lennie kell egy Istennek, akinek nincs jobb dolga mint hogy a mi sorsunkat menedzselje. Akire ráfoghatjuk a hibáinkat, problémáinkat, vagy akár sikereinket, így aztán nincs előzmény, se felelősség, se következmény. Aki belátja, hogy a kozmosz történelmében, még lábjegyzetnek sem elég az emberiség, az érteni fogja. Azt se mondhatnám, hogy az életnek az elmúlás az értelme, inkább csak velejárója. Az élet a halál mellékhatása, vice-versa, semmi több. Azért születünk hogy éljünk, vagy hogy meghaljunk? Azért élünk hogy meghaljunk? És miért halunk meg? Vagy ha úgyis meghalunk miért élünk? Mi az értelme?

Esetleg azért élünk, hogy szaporodjunk, hogy terjesszük az univerzumban az élet nevű vírust, mert végülis vírus vagyunk. Lehet hogy bonyolultabb fajta, de semmiképp sem értelmesebb. Miért érdemes élni? Nem érdemes. Csak úgy van, mint a csillagok az égen. Érdemes az lenne, ha levágnánk a hosszú utat, hogy ne kelljen annyit gyalogolni a célig. Vissza nem fordulhatunk az úton, egyszer úgyis végigérünk, akkor mi értelme a hosszabbításnak, miért akarunk várni arra ami bármikor bekövetkezhet, nincs felette hatalmunk, bár mégis a kezünkbe vehetnénk az irányítást, miért ne csaljuk le a távot. Van értelme? Ha az az élet értelme, hogy értelmetlenül teljék minél hosszasabban, akkor megkérdőjelezném az értelem értelmét is. Így visszakanyarodva az eredeti kérdéshez, lehet már magának a kérdésnek sincs értelme. Ami létezik annak kell hogy legyen értelme? Minden a semmiből lett, akkor minden értelmének az összege megegyezik a semmi értelmével.

Nyilván a kérdező nem terjesztette ki ennyire a kérdés hatáskörét, ahogy a legtöbb kérdés is csak a szűk kis világunkra korlátozódik. Nézzük meg hát mi értelme egy ember életének röviden. Igaz az előző válasz ezt lefedi, de váltok nézőpontot.

Tegyük fel, hogy az életnek igenis van értelme, mindegy hogy mi az de van. Az élet egy értelmes, fontos dolog, amit védeni, óvni kell, ahogy az a törvényekben is meg van írva. Ebben az esetben maga az ember az a létforma, amelyik a legkevésbé tartja tiszteletben magát az életet, a létezést, tehát az értelmet magát. Mégis egyedüliként vallja értelmes lénynek magát a bolygón Rengeteg példát lehetne rá felhozni: háború, környezetszennyezés, -kizsákmányolás, -zsigerelés, elnyomás, öldöklés. Mind lerágott csont, had ne soroljam. A lényeg, ha legalább csak az emberi életnek lenne értelme a világon, semmi másnak, akkor még azt az egyet sem tartjuk tiszteletben. Pedig sokan így gondolják, minden élet elé helyezzük az emberi életet, értelmesebbnek tartják azt röhejes módon. A fák élete értelmetlenebb, mert nem visítanak a vágóhídon, mint egy malac? Vagy ezen malac élete értelme abban kell kimerüljön hogy a miénket élvezetesebbé tegye. Vagy bármelyik lény élete kevésbé értelmes, ha fajtája nem készít atombombát és űrrepülőt? Hol van ennek értelme?Pusztán felsőbbrendűség érzés, agresszív asszertivitás.

Erre építkezünk, fogyasztói társadalmunk alappillérei.

Mindenki ezt a gépezetet működteti, nem tehet ellene, minden egyes cselekedettel, lépéssel és lélegzetvétellel ennek a csapatnak a tagjaként dolgozik, ennek a malmára hajtja a vizet, elkerülhetetlenül. És ennek keressük az értelmét jelenleg. Nem zseniális? Így, hogy a mi léptékeinkkel közelítjük meg a dolgot, inkább az rajzolódik ki, hogy jobb lenne a világ nélkülünk. Akkor van értelme? Így se, sőt rosszabb.

Jobb lenne ha nem születtél volna meg? Jobb lenne ha ezen a kérdésen nem tudnál tűnődni? Valószínűleg nem. Az élet értelme az, hogy ÉLVEZD, és ha majd eljön az utolsó perced is BOLDOG legyél és olyanok társaságában töltsd, akiket szeretsz! A pénz, hírnév, presztízs; mind olyan dolgok, amelyek akkor abban a percben többé értelmüket vesztik! Egy dolog fog számítani, az hogy ha akár csak egy ember is lesz ott akit szeretsz, szeretsz, de tiszta szívedből, a szemébe tudj nézni és mosolyogni! MOSOLYOGNI ŐSZINTÉN azért, mert veled volt végig, vagy mosolyogni azért mert akár hiába csak éveid, hónapjaid, heteid, napjaid utolsó részében ismerted is meg és volt veled, de kötődsz hozzá és SZERETED! Mosolyoghatsz akkor is, ha ő sosem szeretett viszont téged, esetleg elhagyott vagy éppen nem akart tőled semmit vagy éppen nem valltad be neki őszintén sosem ezt, és akár nemrég, akár évekkel, évtizedekkel ezelőtt, fiatalkorodban történt, de kitartott mindidáig, és megismerted őt és megtapasztaltad azt az érzést, mikor megtalálod a másik feled és őszintén, mindennek ellenére szereted.

Azt gondolod ekkor számítani fog az, hogy mennyire voltál menő, mennyi pénzed volt, milyen kocsikat vezettél, milyen házban laktál, mennyi nővel feküdtél le (és ezáltal tartottak menőnek a haverok), hány helyen fordultál meg a világban, mennyire voltál okos, tiszteletet parancsoló, és hogy hogy ítéltek meg az emberek? Hidd el, nem ezzel fogsz foglalkozni. Akkor az jár majd az eszedben, hogy mennyire voltál boldog és mennyire sajnálod itthagyni ezt a világot illetve a szeretteidet (gyerekeid, feleséged, barátnőd, barátaid, rokonaid, akárki akit szeretsz). Illetve ők lesznek az utolsó gondolataid is. Így van értelme annak a kérdésnek, hogy mennyivel lehet boldogabb egy multimilliomos, mint egy egyszerű parasztember egy eldugott világvégi faluból ilyenkor? Semmivel. Lehetséges, hogy a parasztembernek mind megadatottak azok dolgok, amiket nagybetűkkel emeltem ki, míg a másiknak csupán a látszat, a látszat arra, hogy ő boldog, illetve annak gondolt mások által. De a szívében is csak a látszat maradt meg és a boldogság nem.

Ezzel a kérdéssel foglalkozni értelmetlen. Te tudod, hogy mi és kik számítottak az életedben, az élet értelme hogy ezeket mind megtapasztald, megismerd és nyugodtan, szeretettel, boldogsággal hagyhasd magad mögött mindezt! Mert egyszer mindennek vége van.. Ugyanennyire lenne ijesztő az, ha ennek az ellenkezője történne és minden örökké tartana.