Kezdőoldal » Egyéb kérdések » Egyéb kérdések » Mi értelme az életnek?

Mi értelme az életnek?

Figyelt kérdés

Nem szeretek élni, nem találom az élet értelmét, ezen kívül a világon a legjobban magamat utálom.Szinte alig van barátom, senki nem szeret, mert alig beszélek, ha velük vagyok(mondjuk alapból utálok társaságban lenni).Nem tudom azt sem, hogy minek tanulok ennyit, mert később, amikor dolgozni fogok, csak egyre rosszabb lesz minden, szóval nem találom érelmét az életnek.Ezért legszívesebben végeznék magammal.A halál is ugyanilyen lenne, mint az élet, sőt még még egy fokkal jobb is, mert nem szenvednék.

2011. márc. 13. 20:59

1/3 anonim

válasza:

nem kell ezt tuldramatizálni.az élet értelme h haszáld ki ahogyan csak tudod és tanulj mindíg valami új dolgot.mi az ami mindig is foglakoztatott de nem próbáltad ki(nem az öngyilkosságra vagy drogokra gondoltam).próbálj ki valami extrém sportot és elkezded majd élveni az életet.tanulj meg bánni a jelennel.ne a multal meg a jövővel foglakozz.ez a legtobb ember baja h mindenki csak a mult fájdalamival és a jövő kérdéseivel foglakozik és ez emészti fel őket.élvezd a jelet és ha megérted onnatól kezdve csak jó lesz.

2011. márc. 13. 21:10

Hasznos számodra ez a válasz?

2/3 anonim

válasza:

szerelem , nekem legalábbis

nem mintha megtaláltam volna eddig de már csak a tudatért is érdemes minden reggel felkelni

2011. márc. 13. 21:11

Hasznos számodra ez a válasz?

3/3 anonim

válasza:

Az utolsó feltételes módban lévő mondat: tévedés.

Nem maradna itt a sok szenvedő ember

"Mert hogy mi álmok jőnek a halálban"

Shakespeare Hamlet

Lenni vagy nem lenni: az itt a kérdés.

Akkor nemesb-e a lélek, ha tűri

Balsorsa minden nyűgét s nyilait;

Vagy ha kiszáll tenger fájdalma ellen,

S fegyvert ragadva véget vet neki?

Meghalni -- elszunnyadni -- semmi több;

S egy álom által elvégezni mind

A szív keservét, a test eredendő,

Természetes rázkódtatásait:

Oly cél, minőt óhajthat a kegyes.

Meghalni -- elszunnyadni -- és alunni!

Talán álmodni: ez a bökkenő;

Mert hogy mi álmok jőnek a halálban,

Ha majd leráztuk mind e földi bajt,

Ez visszadöbbent. E meggondolás az,

Mi a nyomort oly hosszan élteti:

Mert ki viselné a kor gúny-csapásit,

Zsarnok bosszúját, gőgös ember dölyfét,

Útált szerelme kínját, pör-halasztást,

A hivatalnak packázásait,

S mind a rugást, mellyel méltatlanok

Bántalmazzák a tűrő érdemet:

Ha nyúgalomba küldhetné magát

Egy puszta tőrrel? -- Ki hordaná e terheket,

Izzadva, nyögve élte fáradalmin,

Ha rettegésünk egy halál utáni

Valamitől -- a nem ismert tartomány,

Melyből nem tér meg utazó -- le nem

Lohasztja kedvünk, inkább tűrni a

Jelen gonoszt, mint ismeretlenek

Felé sietni? -- Ekképp az öntudat

Belőlünk mind gyávát csinál,

S az elszántság természetes szinét

A gondolat halványra betegíti;

Ily kétkedés által sok nagyszerű,

Fontos merény kifordul medriből

S elveszti "tett" nevét.

2011. márc. 13. 21:15