Bűnnek számít ha hívőként néha kételkedek a hitemben?

20 éve követem Jézust. A Bibliában leirtakon keresztül feddet, jobbítot, tisztított, tanított... Teszi manapság is. Minap a János evangéliumát hallgattam. Éltetette ma is beszéde. Ő a Mennyből alászállt kenyér. Ha Ő meg van mindened meg van. Keresd Őt.

Áldás.

Az hagyján, én le is feküdtem az Úr Jézussal, áldott legyen az Ő neve! Végtelen (vagy legalábbis hatalmas) szeretete elárasztott, elölről és hátulról is! Ő, a maga végtelen erejével, tudásával, szeretetével képes átölelni minden embert. De hogy engem hogy ölelt! Jézus, te, az Örök Isten megtestesülése, hát megtestesültél bennem is. De még hogy! Mindig tudtam, hogy egészen közel akarsz kerülni teremtményedhez, az emberhez, de hogy ennyire közel!

Légy áldott, és gyere holnap is!

Igen.

A boldogok, akik.... Igéket mindet értem, élem.

Megtanultam mindennek örülni, mindenért hálát adni.

Minden körülményemben keresem Istent.... Megtalálható!

Jézus a kincsem.. Őt kerestem. Amikor megszólított egyből tudtam Hozzá tartozom.

Megtapasztaltam már kétszer, hogy gyászból megvigasztalt egy mondatával. Amikor hallom a szelíd hangját élek igazán, olyan életerő van benne.... szinte szárnyalok!

Esetleg hallgasd meg Gégény Éva Mennyei találkozását. Hogy ne maradj ki "ebből" itt a földön.

Áldjon az Úr és őrizzen szüntelen.

Isten minden körülmények között ott van. Ha tiszta a szíved könnyen megtalálod. Olyan, mint mikor gyermekek voltunk és bújocskáztunk... ha megtaláltad, aki elbújt örültél, nemde ?

[link]