Bűnnek számít ha hívőként néha kételkedek a hitemben?

Remélem érted a célzást: vagy ideböfögök valamit amibe minden irányból bele lehet kötni, hiszen két perc alatt nem lesz - nem lehet - rendesen átgondolva, vagy azt mondod, papírkutya vagyok és elmenekültem.

Ez - diplomatikusan fogalmazva - gusztustalan.

Tévedsz. Ha én egy olyan világot teremtek amiben nincs viszonylagos, akkor nem lesz viszonylagos. Vonatkoztass el az ismert fizikától. Tudod, mi az a vlkdfsjhtngvlksdj? Na, az viszonylagos? Nedves? Nehéz? Jó, rossz? Fogalmad nincs, mi az a vlkdfsjhtngvlksdj, nem tudod viszonyítani semmihez, mert elképzelésed sincs, hogy egyáltalán van vlkdfsjhtngvlksdj. Mert ilyen vagy. Ha mindenhatóan úgy teremtelek meg, hogy fel se merüljön benned, hogy árts másnak, akkor nem fogsz mérlegelni, mert nem jut eszedbe sem. Azonban ez annál sokkal bonyolultabb, mintsem hogy itt ki lehessen térni minden egyes részletre a jó-rossz viszonylatában. De nem is kell, mert ha megérted, mire gondolok, akkor belátod, hogy csak akkor van jó és rossz, ha úgy van a mindenség kitalálva, hogy legyen.

De ez az egész vita - itt - teljesen felesleges, mert nem az a kérdés, mi a jó és mi a rossz.

A keresztények kerek-perec meghatározták, szerintük mi a jó és mi a rossz. Leírták, tanítják. Be mondjuk nem tartják, de hát ugye na.