Bűnnek számít ha hívőként néha kételkedek a hitemben?
"Pontosabban a hit miért lenne keresés?"
Eredetileg "ntbs" #57 válaszában utalt először erre, előtte pedig(meg utána is) ha csak az én hozzászólásaimat olvasod kirajzolódik mi miért, és hogy épp mikor mire reagálok azt beidéztem mindig, de írok megint róla.
A vallásosakat másképp hívőknek is hívjuk általánosan, de észrevehető egy különbség a hívők között. Van olyan hívő aki tanultak alapján hisz istenben, erre értettem hogy ez a hit normális hogy meginog, mert azt el kell hinni, benne van a nevében hogy hit, nem pedig meggyőződés. Hit hogy létezik isten, azért hiszem, mert mondták, vagy olvastam. Elhiszek gondolatokat, amiket írtak, mondtak. Nem tudni igazak-e, amit mondtak, de elhiszem ezeket a gondolatokat amik a fejemben maradtak miután mondták vagy olvastam, elhiszem hogy igazak a gondolatok, ez hit. De érezni hogy ez kevés, ezért inog meg.
A másik fajta hívők nem ilyenek, de megtévesztően semmi kifogásuk ha hívőknek hívjuk őket pedig ők valójában nem is hívők hanem helyesebb lenne hogy meggyőződéssel rendelkező "tudók".
Ők nem hiszik Istent hanem közvetlen megtapasztalásként ismerik, élik a jelenlétét. Állandó valóságos de nem anyagi jelenlevőségként érzékelik. De ez már nem nevezhető hitnek, a hívő szót csak megszokásból használják.
Ők már nem inognak meg mert nem hitre alapoznak, hanem meggyőződésre. Ők nem keresik Istent, mert már megtalálták.
Ellenben aki nem rendelkezik ilyen megéléssel, ő hisz istenben, és keresi Istent, ugyanúgy mint a meggyőződéssel rendelkezők is hitték, és keresték mielőtt "megtalálták".
Ilyen értelemben mondható a hitre hogy keresés.
Nagyon nagyon de nagyon szépen köszönöm , nagyra értékelem, hogy leírtad nekem , hogy mit is értesz mindezek alatt és hogy hogyan is vélekedsz ezekről. Nos úgy vélem , rosszul gondolkodsz a hitről és a gondolkodás , megtapasztalás és a keresést illetve is. Mármint magát kifejezéseket rosszul értelmezed. Magyar nyelv a mi nyelvünk úgy gondolom , hogy az egyik legkifejezőbb sőt hanem a legkifejezőbb nyelv a világon. Nem hiába van szavunk a ,,hitre" és a ,,gondolatra/gondolkodásra" és persze nem hiába van szavunk a ,,keresésre" is és ezek nem véletelnül nem rokonértelmű szavak vagy szinonímái egymásnak. Mindegyinek megvan a maga ,sajátos jelentése amivel kimondottan egy adottt cselekvést , történést akarunk kifejezni ,amivel tudjuk konrétizálni, hogy mit is szeretnénk kifejezni. A hit úgy gondolom , hogy sokkal inkább spirituális és megfoghatatlan dolgok , történések , tevékenységekkel kapcsolatos kifejezés. Ahhoz , hogy legyen hited nem feltétlen van szükséges külső ,,behatásra" se tanításra , se megtapasztalásra, se mások magyarázatára persze szinte mindenki másképpen jut hitre , de sokak esetében ehhez abszolút nincs szükség keresésre tehát goldolj csak bele , ebből kifolyólag értelemszerűen a hit nem lehet ugyan az mint a keresé. Pl valaki hiszi azt , hogy valami ,,nagyobnak" is kell szerepe lennie abban, hogy világban az élet és az ember létre jött. Hogy van élet a halál után is. De még nem tudja , hogy melyik hit az ami az ő szívéhez közel áll, tehát hite van, csak keresi éppen miben higgyen , ezért el kezd keresni, de a hite már anélkül jelen volt , hogy kereste ezt. De nincs szüksége ahhoz keresésre , hogy ő hívő ember legyen , tehát itt már megmutatkozik , hogy a keresést és a hitet nem lehet ugyan úgy értelmezni. Hogy idézellek ,,ő hisz istenben, és keresi Istent" és visszafele nem azért keres , hogy hite legyen Istenben. Sőt tovább megyek , van aki nem is keres és hitre jut anélkül, hogy kereset volna és ez végképpen megmutatja , hogy hit és keresés nem lehet ugyan az vagy nem lehet rájuk hasonlóképpen tekinteni és értelmezni, mert akkor visszafele is működne a dolog. S persze vannak ilyen hitre jutók is :D .: ,,„Éjszakáról éjszakára, valahányszor egy pillanatra is abbahagytam a munkát, mindig ezt a kitartó, kérlelhetetlen közeledését éreztem annak, akivel annyira komolyan kerültem a találkozást. Amitől a legjoban féltem, végül is bekövetkezett. 1929 tavaszán megadtam magam, s elismertem, hogy Isten: Isten, és letérdeltem és imádkoztam: azon az éjszakán talán én voltam a legelvetemültebb és legvonakodóbb megtérő bűnös egész Angliában. Akkor még nem láttam, ami most annyira egyértelmű és nyilvánvaló: az isteni alázatot, amely még ilyen feltételek mellett is befogadja a megtérőt. A tékozló fiú legalább a saját lábán ment haza. De ki imádhatja méltóképpen azt a szeretetet, amely kitárja a kapuját még annak a tékozlónak is, akit úgy cipelnek be, miközben rúgkapál, durcásan ellenkezik, s minden irányban a menekülés lehetőségét keresi? Az öröm vonzásában.“ — C. S. Lewis"
Most ennyi fért bele nekem , de fogok térni a többire is.
109# További jó rúgkapálást, dacos ellenkezést ....😅😜
Pont fordítva csinálod, mint kellene... még mindig.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!