Akik 30 és 50 év között vannak, miért nem likeoltok/likeolnak szinte semmit?

Túl vagyok a hatvanon. Gyerekkoromban egy csatorna volt a tévében. Monó hang, fekete-fehér kep. Szóval vénember, aki nem erti a mai világot.

Ja, nem biztos. Munkám 100% az interneten zajlik. Nem programozóként, de még fejesztésben is ügyködöm. Kb. 20% kifejezeten a facsén zajlik a melóm.

De soha semmit nem lájkolok. Minek?

Van szám, amivel el tudom mondani a nőnek, menbyire szeretem. Fel tudom hívni a barátomat, higy gratuláljak.

Láttam emberpárt, akik egymás mellett ültek és messengeren beszélgettek. Őrület.

Ezt a sok beképzelt embert. A te idődben nem volt véletlen minden jobb? Azért nem lájkolnak mert n

élettelenek. Egymásra is tesznek, nemhogy a fiatalabbakra. Irigyek a 20asokra, mert legutóbb akkor voltak janik, azóta semmi. Sírnak a gyerek miatt meg a meló miatt. Van életed a face-en kivül? És milyen? Gyakori kérdések mennyivel jobb? Támogatni egymást? Hülye vagy? Inkabb isszák a szánalmas sörüket meg tesznek a világra. 4 évente leszavaznak aztán nagyképűsködnek a sznob kertipartijukban, mert a bogrács a minden. Fikáznak mindent ami modern. Képtelenek megújulni. Csicskulnak a feleségnek. A feleségek nyálukat csorgatják a BMW-ből kifele sasolva egy fialatos adoniszra. Lehetne napestig ragozni, de azert nem lajkolnak a 30 felettiek mert semmi érdekeset sem csinálnak es mások dolgait lusták és irigyek támogatni. Fáj az élet.

43 éves programozó vagyok. Nem csak használom a Facebookot, de az egyik munkaeszközöm. Viszont eszköz. Vannak csoportok, amiken kapcsolatot tartok másokkal. Vannak oldalak, amiket hellyel-közzel követek. Amit aktívan használok az inkább a Messenger.

És nem lájkolok szinte semmit. Mert nem „olvasom” a Facebookot, nem „fészbúkozok”. Ami fontos, arról jön értesítés. Egy zárt csoportban vannak figyelemre érdemes témák, gondolatok, ott még talán lájkolok egy-egy bejegyzést, kommentet, de inkább ott is kommentelek. Ami meg a közösben megy, az meg inkább zajnak tűnik. Aladár posztolt egy képet a tegnapi sörözéséről (mint minden héten). Béla belinkelte az aktuális Gyurbán/Orcsány alázó cikkét (mint minden nap háromszor). Cecil posztolt egy random bulvárcikket. Dénes meg éppen nyaral. Elemér posztjából meg kiderül, hogy ma is volt naplemente. Feritől megtudhatom, hogy a sárgarépa gyógyítja a rákot. Géza meg esetleg poszt egy jó viccet. Igaz, 10 jobbat olvastam fél órája egy viccgyűjtő oldalon, de ez legalább tényleg vicces volt. Anélkül is, hogy lájkolnám.

Meg miért lájkolnám? Attól sem én, sem Géza nem lesz sem okosabb, sem szebb, sem fiatalabb, sem egészségesebb, sem gazdagabb. Meg úgy vagyok vele, hogy ha egy téma nem ér meg három mondatnál többet, akkor azt a három mondatot nem is érdemes leírni. A lájk meg kevesebb, mint egy félmondat. Ha valamiről van három mondatnál hosszabb gondolatom, azt inkább odaírom kommentként. De ha nincs, ha csak egy lájk az, amit elmondhatok valamiről, akkor az még annyi erőfeszítést sem érdemli meg, hogy megnyomjam az egérgombot.

Az ismerősök által a közösben megosztott tartalmak 99%-a számomra banális tartalom, ha személyes is, olyan dolgok, amik mindenkivel történnek. Nyilván mindenkinek érdekes és fontos az, ami vele történik, de amit ezekből megoszt, mégis banális, közhelyes, üres. A legtöbbször többre értékelek egy 5 perces chatelést egy rég látott ismerőssel, mint azt, amit egy év alatt megosztott Facebookon.

Tisztelet persze a kivételnek, mert vannak kimondottan érdekes, értelmes bejegyzések vagy kommentek is.

A másik oldalról is hasonló a viszonyom. Úgy vagyok vele, hogy posztolok egy-egy fotót mondjuk a nyaralásról. Aztán, hogy valakit ez érdekel-e vagy sem? Majd mindenki eldönti maga. Pláne az nem fontos, hogy lájkolja-e bárki is. Részben inkább önmagamnak posztolom, hogy a fényképeket visszanézve lássak egy ívet, hogy ja, 3 éve voltunk itt és itt. (A fényképek tengeréből kiemelni egy-egy igazán fontosat, arra pl. nekem jó eszköz a Facebook.) Meg esetleg ha valami nagyon érdekes, nagyon felháborító, nagyon felemelő, nagyon szomorú, vagy nagyon vicces dologgal találkozom, esetleg azt is kiírom. De ilyen is 3-4 van talán egy évben.

Tehát valahol ott keresendő az ok, hogy a 30-50 éves korosztály megtalálja azokat a forrásokat a neten – vagy máshol –, ahol egy-egy témában jóval minőségibb tartalmat talál. Ha vicces dologra vágyok, akkor felmegyek mondjuk a 9gag-re. Ha a fizika érdekel, meghallgatok egy előadást a Youtube-on. Ha csak úgy random diskurzust akarok, random emberekkel, akkor esetleg feljövök ide. Ha híreket akarok olvasni, akkor előveszek ilyen-olyan hírportálokat. (Bár én inkább hírgyűjtő oldalak RSS-ét használom.) Ha meg egy konkrét személlyel akarok kommunikálni, rá vagyok kíváncsi, akkor arra ott a Messenger, esetleg a telefon, vagy az offline találkozás. A Facebookot – az ömlesztett hírfolyam részére gondolok – meg naponta egyszer előveszem, görgetek rajta négyet, aztán inkább keresek valami érdekesebb vagy értelmesebb elfoglaltságot.

Most így visszanézve a válaszomat úgy tűnhet, mintha magas lóról beszélnék, vagy valami elmarasztalás, vagy lenézés lenne ebben. Nem erről van szó. Egyszerűen elég régóta használom az internetet, hogy mindenféle rengeteg oldallal találkozzak, és abból kialakult egy olyan gyűjtemény, ami a leginkább minőségi. (Ez nem érdemem, egyszerűen csak az idő ezt érlelte meg.) Inkább ezeket látogatom. A Facebook – ha nem célirányosan használom – meg ezekhez képest marad alul. Így aztán a lájkok hiánya a Facebook céltalan látogatásának a hiányából fakad. Legalábbis nálam.

> A te idődben nem volt véletlen minden jobb?

Az én időmben még a „régen minden jobb” is jobb volt. :-) (Egyébként egyetértek, ez illúzió. Nem volt régen minden jobb, csak azt jobban megszokta az, aki abban nőtt fel.)

> Egymásra is tesznek, nemhogy a fiatalabbakra.

Nem ezt tapasztalom. Maximum annyiban, hogy idővel az ember nem a kapcsolatok mennyiségére, hanem a mélységére, minőségére törekszik. 30-40-50 éves korodra kevesebb barátod van, de sokkal szorosabb is a kapcsolat.

> Irigyek a 20asokra, mert legutóbb akkor voltak janik, azóta semmi.

Lehet vannak ilyenek is, de megint nem ezt tapasztalom. A legtöbb 30-40 inkább elégedett a jelenlegi életével, mint azzal, amit 20 évesen élt. Lehet, hogy 20 évesen több volt a buli, de ma azt a tempót úgysem bírnám és nincs is már rá akkora vágyásom. Viszont 20 évesen voltam annyira csóró és szerencsétlen, amilyen ma nem szeretnék lenni.

> Sírnak a gyerek miatt meg a meló miatt.

Néhányan. A másik oldalról meg mégis örülnek neki.

> Van életed a face-en kivül? És milyen?

Megint a saját és a környezetem mintájából tudok kiindulni. Milyen? Kevésbé fordulatos, kiszámíthatóbb, bizonyos szempontból „lazább”, nyugisabb. Talán egy 20 évesnek unalmasnak tűnhet. És tűnjön is unalmasnak, egy 20 éves igenis pörögjön, az a „dolga”. 40 évesen kevesebb az ereszd el a hajamat jellegű buli. De nem azért, mert nincs rá mód, lehetőség, hanem mert nincs már rá akkora igény.

> Gyakori kérdések mennyivel jobb?

Na ez pl. tényleg jobb volt régen. Kétségtelen, hogy a látogatottság megcsappant. Én azért szerettem ide járni, mert a sok-sok kérdés között mindig volt egy-egy érdekes, ami az én kíváncsiságomat is felkeltette, amiből én is tudtam tanulni valamit, pusztán a magam szórakoztatására. De abban a pár kategóriában megcsappantak a kérdések, ezért fanyalodok az Egyéb kérdésekre is. De már inkább egyfajta függőség tart itt, mint bármilyen érték.

> 4 évente leszavaznak aztán nagyképűsködnek a sznob kertipartijukban, mert a bogrács a minden.

4 évente a huszonévesek is leszavaznak. A bográcsos kertipartikat meg 20 évesen is a legtöbbre értékeltem. Friss levegő, kaja, pia, barátok, mi jobb ennél?

> Fikáznak mindent ami modern. Képtelenek megújulni.

Mondjuk nálam talán ez kevésbé jelentkezik, hiszen a munkám miatt állandóan meg kell újulnom és képben kell lennem azzal, ami modern. De kétségtelen, hogy minél több tapasztalatot gyűjt az ember, annál kevésbé tudja azt gyarapítani. Az idő előrehaladtával telik a tárhely…

> Csicskulnak a feleségnek. A feleségek nyálukat csorgatják a BMW-ből kifele sasolva egy fialatos adoniszra.

Hát én ilyet maximum filmekben láttam, a környezetemben nem.

> Lehetne napestig ragozni, de azert nem lajkolnak a 30 felettiek mert semmi érdekeset sem csinálnak

Nem gondolom, hogy a 20 évesek sokkal érdekesebb dolgokat csinálnának. Maximum más dolgokat.

~ ~ ~

De összességében valóban van a 30-50 éves korosztálynak is jellegzetes jellemhibái. Szerintem nem pont azok, amiket felsoroltál, de van elég. Meg van a 20 éves korosztálynak is jellegzetes jellemhibái. Meg az 50+ korosztálynak is, meg a kisiskolásoknak, meg a bölcsödéseknek is. Ettől nem lesz általában korosztály magasabb nívójú, mint a másik. Persze bizonyos részleteknél ez nem áll meg, bizonyos tapasztalatoknak van valamiféle íve, amit egy 20 évesnek *még* nem volt ideje megszerezni, egy 60 éves meg *már* nem tudja hasznát venni.

~ ~ ~

> mások dolgait lusták és irigyek támogatni

Talán itt a kulcsszó. Támogatni. Támogatni? Támogatás mondjuk egy pénzadomány. Támogatás egy segítség, egy jó tanács, egy szívesség, egy vigasztalás. A lájk meg nem csinál semmit. Egy távoli szerveren eggyel nőtt egy érték egy merevlemez egyik szektorában, aminek hatására pár kijelzőn más pixelek világítanak. Semmiféle valós, téttel rendelkező változás nem történt a világban a lájk hatására. Vagy hogyan lehet lájkal valamit – akármit – ténylegesen, valódi hatásmechanizmusok révén támogatni, ahol valódi tétje van annak, hogy egy Facebook poszt vagy komment 3 vagy 57 vagy 8316 lájkot kapott-e?