Elméleti kérdés: rövidebb ideig élni, de azt enni, ami jól esik, vagy hosszabb élet, de lemondások árán?

C opció: mindent szabad, de mértékkel.

Több ételallergiás is van a rokonságban, ezért a nagy családi összejövetelekkor általában "helyettesíteni" kell. Mármost akárki akármit mond, NINCS ugyanolyan íze, sőt!

Szóval én úgy vagyok vele, ha már megeszem valamit, amiben így is, úgy is van kalória (meg bármi, ami nem "ideális" a szervezet számára), akkor az legalább legyen "igazi", azokkal az ízekkel, amiket megszoktam és szeretek. DE! a mértékletesség az étkezés terén éppolyan fontos, mint az élet más területein.

EGY Sacher-szelettől nem hal meg senki, persze nem kell (nem szabad) egy EGÉSZ TORTÁT megenni:S

Nekem egyik sem müködne.

Az elsö az, ami lelkileg jobb, de csak annyiban, hogy nincs letiltott étel. De attól, hogy mindenfélét eszem, még nem zabálok semmiböl sokat. Tehát VAN limit, de nem mesterégesen megszabott, merev valami, hanem egyszerüen csak annyit eszem, amennyi jól esik - és ez nem jelenti azt, hogy addig eszem, amíg van elöttem, hanem a legtöbb esetben csak pár falatot.

Az "egészséges" verziók eleve nem feltélen egészségesebbek, mint az eredetiek - márcsak azért sem, mert irányzattól függ, hogy ki mit tart annak és egymásnak tökéletesen ellentmodóak is lehetnek. De emellett a legtöbb "egészséges" irányzat csak átmeneti divat és pár év után kifut, és többé nem tartják annak.

Az "egészséges" alapanyagok jó része eredetileg ipari hulladék, és csak azért került a jó alapanyagok közé, mert valakiknek üzlet.

Én inkább fogyasztok eredeti, évezredek óta bevált élelmiszereket, mint valamiféle helyettesítöt - ez utóbbi ugyanis általában sokkal kevésbé tesz jót.

(Most az lényegtelen, hoyg engem egyetlen édesség sem vonz, mert nem szeretem az édes ízt)

Nekem a B maga a tökély és semmi lemondást nem látok benne, vagy ha mégis van néha, az nem érdekel és kilengek :D

Hedonista vagyok, túl pár drasztikus életmódváltáson. Nem értem, miért vonzana a cukor, brrrr. Napi szinten ehetek tortát, ha akarok, jobbakat, mint a cukrosak...

A Sacher-tortát pont szeretem, de olyat is tudnék csinálni, miért ne? Jó, kis kilengés, ha nagyobb a mennyiség, de az nem baj. Edzés előtt főleg befér, leedzem hamar és újra egész lemerültek lesznek a glikogénraktáraim, az edzésnek pedig állítólag direkt jót tesz a ch, ha gyümölcsből jön is. Én még nem tudtam kitesztelni, edzés előtt 18 órával szoktam enni.

Igazából nekem az se lenne nagy tragédia, ha semmiféle kenyér, süti, csoki nem lenne, bár ezt bevallom, nem próbáltam. De amíg tojás, zöldség, olajos mag van, addig én boldog vagyok a táplálkozásommal ;)

Dehogy küzdök :D

Tudod te, mekkora élmény végigmenni egy bolt részlegein, látva, mennyi mindenre semmi szükséged? :D Felemelő tud lenni.

Az egészség nekem alap, hogy fogok Guiness-rekordot dönteni élethosszban, persze ezt fitten, erősen, csinosan végigélve, ha cukorbeteg leszek? Mondjuk abban lenne poén, mert meggyógyulnék belőle, de inkább bele sem kerülök, amúgysem hiszem, hogy lenne rá hajlamom, jók a génjeim (kivéve szem és fog, grrr) és antihipochonder vagyok.

Egyébként egy csomó ételt nem lehet helyettesíteni, mivel a világon semmi sem hasonlít rá (talán a rizs is ilyen, de a krumpli, hús - amivel semmi bajom, jó ételnek tartom, ha minőségi, mindössze nem fogyasztom, sajt, tejföl mindenképp. nem lehet még csak helyettesíteni sem jól, nemhogy az ízét összehozni). De ez nem gond.

Az OK, ha szeretsz valamit és sosem eszed, sok esetben ez semmiféle lemondást nem jelent.

Az nem OK, ha olyanokat eszel, amiket nem szeretsz vagy ha nagyon hiányzik neked valami s nem eszed.

S aki azt választja, hogy néha eszi a kedvenceit, ha nem is ideálisak, azt is nagyon meg tudom érteni. Nem mindegy, hogy két pofára tömjük a cukrot vagy heti egy dekát eszünk belőle... De akkor már legyen méz, az sokkal finomabb :D Ugyanúgy tömény cukor s abból se jó kilókat enni hetente...

Hogy az 5.et miért pontozták le, nem tudom, mivel nem írt rosszakat. Én élvezem a táplálkozást, de az régen rossz, ha az a fő örömforrása az embernek, s nem számít, éhes-e, nem számít, egészségtelen-e, betömi. Ez nagy bajokat tud okozni. Helyén kell kezelni a dolgokat. Van az a mondás, hogy nem azért élünk, hogy együnk...

A megszokással részben egyetértek, de ez persze komplikált dolog. Van, aki mindig vágyik a régi kedves ételeire, van, aki egyik napról a másikra nem tekinti ételnek azt, amit kizár... S nyilván ha rosszul váltunk életmódot s kizárunk olyat, ami nekünk nagyon fontos, akkor sem lesz könnyű... De sokat tud változni az ízlés, az tény. Főleg, ha az ember módszeresen leépíti a cukorféléket. Mindig taszított a rengeteg cukor, csóró is voltam a drága cukoralkoholjaim pazarlásához... De nem is tartom egészségesnek (jó édesítőknél inkább lelkileg), ha folyton sok édesítőt használunk... Rámentem tehát arra, hogy kevésbé édesítsek, de azért persze jó legyen. Annyira jól sikerült a dolog, hogy még a párom édesigénye is felére esett vissza, pedig ő saját kezűleg cukrozza a saját készítésű édességeit :D Egy házi vagy cukrászdai süti már nem ízlik (egy különösen cukorszegény házi még talán), befőttből, lekvárból is csak a saját cukormentes működhet (bár evéskor picit meg kell édesítenünk némelyiket, de pl. a körtebefőtt túl édes nekem simán is. mézédes körténk van).

Szóval sokat változhat az ember ízlése, de még a prioritásrendszere is, főleg, ha megbetegszik, gondolom. Nekem betegség nélkül is extrém fontos az egészségem. Hedonista vagyok, nem kell félteni, megtalálom én az élvezeteket egy korlátozó étrendben is, csak passzoljon hozzám.

Úgy veszem észre, sok ember nem kreatív, csak ragaszkodik a maga kis kenyeréhez, pizzájához, bolti csokijához. Meg sem próbál nélkülük élni, pedig lehet, hogy neki is remekül menne...

Válasz: hosszú ideig élni és azt enni ami jól esik

Miért? Mert az egészség és a jólét kéz a kézben jár.