Tényleg lehetséges, hogy az ember 100%-ban helyt álljon az élet több területén egyszerre úgy, hogy ne legyenek lemondások?

Ez egy érdekes cikk, minap egy magyar valami mindent csináló anyuka írta le, hogy vissza ment dolgozni 8 órában a 6 hetes baba mellett, mert a gyerek mellett nem akart lemondani semmiröl sem az elözö életéböl.

Az, hogy a csaj jól néz ki a cikben telejsen norma´lis a modell világban és máshol is. nekem a ba´ratnömet 4 héttel a szülés után látogattam meg és egyetlen egy zsírpárnája sem volt, pont mint szülés elött. Nem figyelt az alakjára, egyszerüen ö ilyen, kirakhatnánk most öt is ide, de felesleges, mert ö ennyire keveset eszik és ennyi.

Viszont ahhoz, hogy dolgozzon, és edzen kell valaki aki vigyázzon a gyerekekere, mert ez mind idö.

Lehet azt mondani, hogy nincsen babysitter, de akkor a kicsi bölcsiben van(már 8 hósan), teljes idöben, plussz amikor edzeni megy az anyuka megint cska beadja az edzöterem megörzöjébe. Otthon kicsinálja a háztartást nem mondja el a cikk, és azt sem, hogy kell-e föznie otthon(valkószínü nem ha mindenki 8-10 órát nincsen otthon).

Lehet mondani, hogy feminizmus, de nekem anyaként az a gondolatom, hogy egy anya ne legyen 8-10 órát naponta távol a családjaként, föleg amikor a gyerekek még ennyire picik.

Saját tapasztalat:

Én a két pici fiam mellett gyes-en végeztem egy plusz főiskolát. Felvételi után egy évet halasztottam, mert úgy gondoltam, hogy a 8 hónaposom még ehhez kicsi.A kolléganőm ment, 4 hónapos csecsemő mellől, napközben a wc-ben fejte le az anyatejet...

Hát én később kezdtem, 1,5 és 3 évesek voltak akkor. Úgy sajnáltam, hogy nem tudok annyit velük lenni, hogy tanulnom kell, és igen voltak emiatt feszültebb és kiabálós napjaink. De muszáj volt mennem, az állásom függött ettől. Sok évvel később vállaltunk harmadik babát.

Örültem, hogy végre kettesben lehetünk otthon, minden időm a babára fordíthatom. De addigra már a két fiú is iskolás volt, tanulni kellett velük, és egyszerre a kettővel, meg még a pici is meghaladta minden energiámat.

Én azt hiszem magamról, hogy sokat bírok, és türelmes vagyok, de nem vagyok szuperanyu, és nem megy minden tökéletesen, kompromisszumokat kell kötni, valami, valaki mindig a háttérbe szorul. Csak arra kell odafigyelni, hogy mindez egyensúlyban legyen, minden gyerekre jusson időm külön is, egyik se érezze hátrányban magát. És emellett az ember dolgozzon, főzzön, vezesse a háztartást, ja és még a párját is varázsolja el időnként, nem ezt nem lehet 100%-osan csinálni, csak törekedni lehet a jobbra.

Az az igazság, hogy ebből a cikkből nem derül ki minden részlet. Ha látnánk a napját 24órában, akkor lehet kiderülne, hogy nem is egészen úgy van minden, mint ahogy itt leírták.

De egyébként gratula neki- biztos vannak ilyen energiabomba anyukák!! Le a kalappal!!

Én örülök, hogy a háztartás (160nm ház takarítása, főzés minden nap, 5emberre mosni vasalni 1500nm kert, stb...) és a 3gyerek mellett jut idő magamra és a férjemre kicsit... Pedig még nem is dolgozom, de úgy érzem, hogy nyugisabb lenne beülni egy számítógép elé és melózni napi 8órába mint itthon, ahol sosincs megállás. :)

Úgy gondolom, ez lehetséges. Ennek a nőnek biztosan rengeteg energiája van, ha három (ráadásul ilyen kicsi) gyerek mellett így tud pörögni. Na meg - gondolom én - van egy párja is, aki szintén kiveszi a részét a gyereknevelésből, tehát nem csak a hölgy feladata a rájuk való felügyelés, nevelés, stb.

Mondanám azt is, hogy könnyű lehet úgy, hogy sok a pénze, de hát meg is dolgozik érte, és az viszont már nyilván nem könnyű :)

Nincs bébiszittere, oké. Valahova nyilván berakja napközben a gyerekeit, nekem ez is oké. Akkor is, ha a legkisebb csak 8 hónapos. Nem minden országban van három év gyes, a dolognak ezen része szinte csak nálunk "megbotránkoztató", rengeteg országban aki meg akarja tartani a munkahelyét, az pár hónap otthon töltött idő után visszamegy dolgozni.

Azt viszont minden további nélkül el tudom képzelni, hogy ebben a családban nem a munkából hazaérkező anyuka esik neki a házimunkának, főzésnek, hanem van erre fizetett segítség, de hát miért is ne lenne, ha egyszer megtehetik, hogy megfizessék? Ki foglalkozna szívesen olyan dolgokkal, amit nem szeret csinálni, ha megteheti, hogy mással végeztesse el?

Azt tudom, hogy én nem lennék képes ennyi mindennel foglalkozni egyszerre, nekem nagyon sok lenne három gyerek, plusz egy vállalkozás, plusz edzések, plusz két helyen igazgatónak lenni, stb. Nekem bőven elég az egy gyerek (egyelőre), meg az egyetem, meg a munka, meg némi szórakozás/hobbi. De vannak ennyire tevékeny emberek, akik nem igazán bírják elképzelni, hogy akár öt percet is ülnek és néznek ki a fejükből. Valahol irigylem is őket a rengeteg energiájuk miatt, nekem ennyi nem jutott :)