Mikor kerül egy anorexiás kórházba?

Először is meg kell különböztetni, ha valaki 18 év alatti és ha 18 év feletti. 18 év alatt akkor kerülsz kórházba, amikor a szüleid mondják/bevisznek. Afelett gyakorlatilag csak rajtad múlik, nem kötelezhet senki.

Akkor elmesélem a saját "sztorimat":

Én 169 cm-vel és 30 kg-val, tehát 10.5-ös BMI-vel még "szabadlábon" voltam...nem mondom, hogy járkáltam, mert az utolsó pár hétben már nem bírtam felülni az ágyban. De amíg még tudtam járni, a kórház előtt kb. 1 hónappal, még jártam rendszeres pszichiátriai kontrollra (ahogy előtte már 2 éve rendszeresen), és mégsem tartottak bent!

Az egyik alkalommal, amikor mentem a szokásos kontrollra a pszichiáteremhez a kórházba, ödémásodott a lábam a felborult keringésem miatt, akkor csináltak egy EKG-t és kiderült, hogy ott az ő gépeikkel gyakorlatilag mérhetetlen a vérnyomásom, súlyos bradycardiám van, és nagyon alacsony a szívfrekvenciám. Mivel ők nem tudták megmérni a vérnyomásom, átküldött a kórház kardiológiai részlegére, ahol kicsit jobb gépekkel, stb. megmérték, meg kaptam Holter EKG-t (24 órás), ahol kijött, hogy a napi átlag pulzusom 33. Simán hazaengedtek...akkor kb. 33-34 kg-san. Aztán 30 kg-san, 10.5-ös BMI-vel az anyám vitt be, mert haldokoltam az ágyamban, és akkor már én is beleegyeztem.

De ha az ember nem egyezik bele, vagy nem az utcán esik össze, ahol autómatikusan jön érte a mentő és viszi be, akkor 18 év fölött gyakorlatilag meghalhatsz otthon az ágyadban fekve. Felnőtteknél nincs BMI határ.

Én 166cm-hez lettem 29kg, sose kerültem kórházba, sose akart senki bevinni, szüleim se pedig velük éltem.

Nekem vérnyomások 70 hgmm alatt volt, a bőröm teljesen szétszáradt, ki is voltam száradva már napi 2-3 pohár vizet ittam, mert az is hizlal.Tulajdonképpen ha visszagondolok semmit sem éreztem már, már fájdalmat sem. Aztán itthon elájultam és onnantól kezdve elkezdtem magamtól enni egy kicsit több ételt, pl napi 2 alma+joghurt stb. Aztán fokozatosan többet, és nekem itt kezdődött el a problémám, mert szédültem, fájt a fejem görcsösen, mindenféle bőrkiütés, herpesz megtalált, a bőröm teljesen szétnyúlt striás lett, fogaim széttörtek, folyamatos szívfájdalom, ájulás érzet, vérnyomás ingadozás volt, hogy 210 volt aztán 80.Ez volt a legrosszabb, aztán persze, hogy bulimiába ment át.Az ínyem teljesen szétmarta a sav, afta, fogzománc leválás következett, 6 évig nem jött meg, aztán elkapott a gomba, folyamatosan égett, szúrt ott lent, jaj rettentően rossz volt.

Teljesen lesüllyedtem és a barátaim, családom mind elfordult tőlem, senki sem segített, többször öngyilkosságot követtem el, de valahogy nem sikerült. Most túlsúllyal küzdök, mert bezabálok de már nem bírok hányni.

Szerintem lassan feladom már és végett vetek mindennek, nem akarok így élni.

Akkor én mesélek a 18 év alattiak anorexiájáról.

169 centi és 53kiló voltam, amikor 2hétig bent tartottak egy pszichiátrián mert azt mondták anorexiás vagyok. (kemény 3 kilót fogytam csak.. ) Hetente súly kontrolla jártam és szerződést írtunk, hogy 50 kiló alá nem mehetek.

Aztán pár hónap alatt 60kiló lettem és 172centis. Megijedtem és elkezdtem egészségesen fogyókúrázni és sokat edzeni. (ekkor nem jártam dokihoz)

Fél évre rá 17 kilót adtam le, és úgy kerültem kórházba súlyos kiszáradással, amíg 17 voltam addig nagyon odafigyeltek rám, tényleg nagyon, a mérések előtt, elkellett mennem pisilni, olykor nyitott ajtónál, nehogy vizet igyak mérések előtt, és fehérneműben mértek.. Napi 5X étkezés, 2X ebből undi turmix, szigorú ágyban fekvés, amíg nem gyarapodok... Kemény volt..

Elmúltam 18 éves, bekerültem egy felnőtt psziciátriára, és senkit nem érdekelt, hogy vagyok, nem ült eb mellém ápoló, hogy nézze, mennyit eszem, nem volt kötelező adag kaja, a mérlegre úgy álltam rá, ahogy akartam (bakancs, pulóver, nehéz karkötők, 2 liter víz.. stb.. ) Érdeke hogy 1hét alatt 4 kilót "gyarapodtam".. A felnőtt ellátás nagyon gáz magyarországon.. Ehhez külön klinika kéne, mert ez nagyon komoly, magas halálozási aránnyal járó betegség és ezt itt nem veszik komolyan. Kb bele is halhatunk szerintük.

Utolsó!

Én is ezt tapasztaltam felnőttként. Amíg Te magad nem akarsz gyógyulni, addig a kutyát nem érdekli, hogy megdögölsz-e...:/

2-es voltam :)

Najó. Egy kicsit későn írok, de itt az én rövid történetecském:

Mivel borderline személyiségzavarom van, már több mint egy éve járok pszichiáterhez. Kb 10 hónapja írt fel egy olyan gyógyszert, ami étvávágyat csinál. Olyan 3 hete hagytam abba, mert elegem lett belőle (, de ezt a dokimmal is megbeszéltem). Rögtön utána nem voltam annyira éhes, majd elkezdtem jóval kevesebbet enni és csakis zöldséget. Most ott tartok, hogy kevesebb mint 200 kalóriát eszem, de mára már az 50-et sem érzem el. A dokim kezdődő anorexiára gondol (bár szerintem nem vagyok az). Ő "megfenyegetett", hogy ha elájulok és ő tudomást szerez róla, azonnal beküld a kórházba az osztályára és ott fog ülni mellettem amíg meg nem eszem vagy a nővérszobában kell megvennem és addig nem állhatok fel. Közölte azt is, hogy már sok trükköt ismer így már nem tudom átvágni vagy újdonságot mutatni/mondani. Ha ez sem válik be, akkor nem érdekli, hogy hány kiló vagyok, gyomórszondát fog adni.

20L

Úristen...nagyon durva ezeket olvasni.Gondoltam utána olvasok a témának mert nem igazán tudom mi ez.Nagyon durva remélem mindenki jól van.

21f

Igaz nem mai kérdés de én is leírom a véleményem.

Szüleim 6 hónapos koromban elváltak,apám agresszív volt,és folyton ment a balhé,gyámügy,bírósági tárgyalások.

5 éves voltam,mikor anyának volt egy súlyos autóbalesete. 3x élesztették újra,beengedtek hozza elköszönni az intenzívre...6 hónap után felépült,halat adok érte minden egyes percben az istennek,mert nélküle már rég nem lennék sehol...

A balesete után 360 fokban megfordult a világ.

Elkezdtem nem enni,egyik nap,másik nap pedig össze ettem mindent. Mindennek mondható voltam csak normális táplálkozású 5 éves kislánynak nem.

A súlyom mindig alacsony volt.

Mentek az évek,14 évesen borderline személyiségzavart és bipoláris zavart diagnosztizáltak nálam.

Természetesen az első diagnózis az anorexia volt.

9. első félévében voltam 165cm 58kg. Egy lány osztálytársam beszólt,hogy nagy a seggem.

Akkor elszakadt az addig enyhén tartó cérna.

Durva diéta,edzés,vagdosas.

Lementem 45 kg-ra 2 hónap alatt,de közben nőttem annyit,hogy 169cm legyek...

Bekerültem a gyerek pszichiátriára akkor először.

Nem tudtak felhizlalni,de ott ültek amíg meg nem ettem a kaját,utána 1 óra kötelező fekvés volt,a kezemet sem emelhettem fel.

Persze csaltam ahol tudtam,ezért kevesebb kilóval jöttem haza 3 hét után mint mentem.

Februárban töltöttem a 18-at.

Júniusban kerültem először a felnőtt pszichiátriára.

5 napig nem ettem nem ittam semmit.

Infuziot kaptam meg egy rakat új gyógyszert.

Semmi több.

Mikor már megettem napi 1 vegan joghurtot kiszedték a kanult és nem is törődtek velem tovább.

Szinten kevesebb kilóval mentem mint jöttem.

Másodszori tartozkodasom alkalmával már 5 nap nem evés nem ivás után SEM kaptam meg infuziot sem.

Egyszerűen nem érdekelte őket.

A vérnyomásom alacsony volt,a pulzusom 132 fölött. Többször csináltak EKG-t aztán le is tudtak a problémát velem.

Épp ma voltam a pszichológusomnál,aki megjegyezte hogy elértem azt a pontot,hogy a súlyom veszélyezteti az életem,és ha fogyok meg,akkor kórházba fog küldeni.

Sajnos a gondolkodásom az idő múlásával csak rosszabb lett,mostmár hányok is meg hashajtózok.

Napi 30dkg megy le.

A gyógyulás egyszerűen távoli jelenleg.

A szívem miatt aggódom egy kicsit,de amúgy nem érdekel senkinek a ‘jajdesoványvagy’ véleménye.

18/L