Anorexiás a lányom?

Mi az, hogy milyen elvárás? Csak férfiaktól jöhet az elvárás? Nem! Nekem magamtól van az elvárás, hogy ne XL-es ruhákat hordjak, hanem sovány legyek. Van, aki magától sovány, van, aki csak akkor, ha éhezik.

Én pl. tényleg csak akkor tudok csontsoványra lefogyni, ha éhezem, mások meg simán hamburgert zabálnak.:) Van aki így, van aki úgy marad formában.

Most fogok kapni hideget, meleget, de elmondom a véleményem:

Én azért 56kg-nál még nem kiáltanék anorexiát.

Pszichiátriai kezelésről beszélni, azért mert elérhetőnek látja azt hogy úgy nézzen ki amiről eddig csak álmodott.

Persze meg kell vele beszélni a dolgot hogy ne essen túlzásba de ott még nem tartunk hogy beteg emberként kezeljétek. Ezt minden ember átéli aki nagy súlyfeleslegtől szabadul meg, de orvosok nélkül is helyre állhat az önértékelése, anélkül hogy betegnek bélyegeznétek, mert ez igen is egy bélyeg és lehet hogy ez csak rontana a helyzeten. Ha kamaszról van szó akkor csak simán a legáltalánosabb magatartást folytatja, mégpedig hogy mondtok neki valamit és csak azért is az ellenkezőjét csinálja. Minél többször fogja azt hallani, hogy tönkre teszi magát hagyja abba, rossz amit csinál, annál jobban fogja az ellenkezőjét tenni.

Tudjátok mi a célja? Miért akar tovább fogyni? Mi nem tetszik neki magán? Mit akar elérni? Kinek akar megfelelni? Vagy csak szekáljátok azzal hogy hagyja abba? Mert ő csak szekálásnak látja abban biztos lehetsz. Talán csak egy jó tanács kéne neki, vagy segítség hogyan érje el a céljait koplalás nélkül. Előbb vinném el egy személyi edzőhöz/táplálkozás szakértőhöz mint orvoshoz.

" Nem tudom, elvigyem-e orvoshoz, bár biztos hogy nem akarná. " - Oldjátok meg családon belül akkor. Nehezebb lesz és plusz felkészültséget fog jelenteni, de egy kamaszlányt nem lehet erőszakkal elcipelni a pszichológushoz ( s talán nem is volna jó eredménye ) , de szülőként én leülnék a saját lányommal és azon lennék, hogy nyitottnak és bizalmasnak érezzen engem azért, hogy ő is hasonlóan viszonyuljon hozzám és elmondjon mindent, amit gondol és ami bántja. Miután figyelmesen végigelemzem, hogy mi is a probléma, nyilván gondolkoznék azon, hogy milyen megoldás volna a legcélszerűbb a számára.

Szerintem a legtöbb esetben a szülő azért a hibás, mert nem veszi észre a változást és nem tesz semmit ellene, a többi csak kifogás: hogy nem tudták elvinni a gyereket pszichológushoz, hogy nem tudták mit tegyenek a helyzetben, hogy stb. stb. - Elsősorban észre kell venni a bajt és másodsorban tenni kell valamit - ha nem orvos segítségével, akkor egyedül, mert egy szülő kötelessége amúgy is az , hogy mindig és minden körülmények közt segítsen a gyerekének, függetlenül attól, hogy maga a szülő mennyire zavart vagy tanácstalan az adott helyzetben.

#12 - Kicsit jobban gondold meg azt, hogy mit írsz.

Az anorexia nem akkor kezdődik, amikor valaki már csontsoványra fogyott, hanem már jóval azelőtt. Az anorexiás felfogás még átlagos testben keletkezhet s majd később látszódnak meg a következmények, de az előrejelzések már jóval előbb ott vannak, ilyen például az " egész nap alig eszik " kijelentés - ezt nem neveznéd problémás hozzáállásnak ? Akkor valószínűleg túl elfogadó vagy ( hogy ne írjam agymosott ) a mai trendekre nézve és nem a józan ész alapján ítélkezel.

Csatlakozom az előttem szólókhoz.

Az anorexia nem a testtömeg függvénye. Lehet, hogy 56 kg még nem kóros, bár azért 173 centihez igen csak a normális alsó határán van. De ez önmagában nem baj, én is elvileg kórosan sovány vagyok a BMI szerint.

Csak az a különbség, hogy nekem reális az önképem, tisztában vagyok azzal, hogy vékony a testalkatom, nem fogyózok, nem is szeretnék fogyni.

Ő már így is vékony testalkatú, mégis kövérnek látja magát. 45 kg-os cél teljesen irreális 173 centihez! A kalóriabevitele napi 200 kcal!!

Ez baromira nem normális. És igen, még most kell szakemberhez vinni, nem akkor, mikor már 40 kilósra fogyott, nem bír felkelni, és mindenféle egészségügyi bajai vannak!!!

Természetesen a koplalás szerintem is elfogadhatatlan.

De mit szólnátok ahhoz ha valaki elmagyarázná neki hogy a koplalás nem az egyetlen és nem is legjobb módszer a test formálására, helyette egészséges táplálkozással és sporttal hozhatjuk ki magunkból a legjobb formát. Akkor is anorexiásnak tartanátok? Azt látta hogy a koplalás működött és szeretné leadni a maradék úszógumit is, persze hogy nem elégedett a félsikerrel. Ki lenne az? Próbáld meg egy egész életében kövér embernek aki végre elkezdett megszabadulni tőle megmagyarázni hogy most már elég lesz, maradj meg egy kicsit ducinak, mert így is szép teljesítmény. Egyáltalán nem beteg felfogás az hogy még nem elégedett, hanem teljesen normális. Ezen minden ember átmegy aki lefogyott, mindenkinek mondták hogy mostmár elég lesz hagyd abba. Mind anorexiásak lennének/lennénk?

Nem a hozzáállása problémás hanem a módszere. A kettő között hatalmas a különbség! De biztos a pszichiátrián fognak ezen segíteni.

Te komolyan, milyen maradék feleslegről beszélsz?

56 kilós több, mint 173 centihez!!!!

Hogy lenne már rajta felesleg meg úszógumi?

Az a legnagyobb baj, hogy baromira nem reálisan látja önmagát!!!!!