Mit csináljak? Anorexiás a lányom?
16 éves a lányom, 167-8 cm magas és hozzá 43kg. Régen nagyon kövér volt és állandóan piszkálták. Lefogyott de drasztikusan. Kilátszik az összes bordája, csigolyája, gerince. De még mindig kövérnek érzi magát. Sokszor elkapja egy rívógörcs hogy hogy nézhet ki ilyen kövéren. Azt hiszi sokat eszik, de nem egész nap zöldséget eszik meg sonkát és ennyi. Minden nap fut 20 percet, számolja a kalóriákat. Nem lehet vele etetni semmi kenyeret, süteményt, tésztákat sem semmit sem akar megenni a levesen, csirkén, halon és a párolt zöldségein kívül. Múltkor az osztálytársai szóltak nekem hogy vigyem haza, mert már 3 órája rosszul volt és nem volt hajlandó megenni egy kocka csokit sem. Leesik folyton a vérnyomása. Mindig a tükörben nézegetni magát és mondja, hogy mi nem jó magán. Itt kéne fogyni meg ott.:(
Nem akarom hogy valami baja legyen
Fogod a gyereket és elmégy vele a háziorvoshoz, kérsz tőle beutalót és robogsz a gyerekkel a legközelebbi Gyermek -és Ifjúsági Pszichiátriai Gondozóba, és csakis - CSAKIS!!!!! - pszichiátert keresel.
Ha nem teszed, a gyerek meghalhat. Az anorexiának nagyon magas a mortalitása. Ne bohóckodj léleklátókkal, aurasebészekkel és félnótás pszichológusokkal, ha tényleg anorexiás a gyerek. Akkor szakorvos kell neki, de nagyon gyorsan!
Lehet, hogy későn válaszolok, ugye nem lett rosszabb állapotban? Azóta javult az állapota, hajlandó volt elmenni orvoshoz?
Ilyen esetben nem lehet hangsúlyozni mennyire fontos a szakszerű segítség. Valamilyen ürüggyel,de muszáj elvinni orvoshoz, pszichiáterhez! Itt már a pszichológus szerintem nem elég. Lehet, hogy meg fog haragudni rád, és azt mondja majd, ,,utál" azért mert elrángattad. De itt már az életéről van szó, és ez vészhelyzet. Ha ezt elmagyarázod neki, és továbbra lázad, semmi pánik, tudom, hogy rosszul esik, de itt most az a lényeg, hogy az egészségét, az életét mentsétek meg! Később, pár év múlva meg szerintem még hálás is lesz, hogy segítettél neki és jobban lett ezáltal!
Sajnos, tudom milyen cipőben jártok. Én is evészavaros tini voltam 14-19 éves koromig, és nekem is a 16. évem volt a legkritikusabb. Én leginkább ugyan bulimiás voltam, de a lényeg ugyanaz, annyira belelovaltam magam, hogy bármikor meghalhattam volna. A szüleim ellen én is lázadtam, de aztán végül mégis sikerült kigyógyulnom. Igaz később 18-19 éves korom között álltam le vele. Ma már hálás vagyok, még ha akkor ellenkeztem is, hogy a családom mellém állt, és rengeteget segítettek.Több ilyen ismerősöm is van sajnos, akik hosszabb-rövidebb ideig benne voltak ebbe a betegségbe.
Pl. van egy barátnőm, aki 14 éves kora előtt kicsit duci volt (160 centi 70 kg körül), majd durva fogyókúrába kezdett, 15 éves korára olyan drasztikusan lefogyott, hogy elmondása szerint 33 kiló körül volt. Menzesze soha életében nem volt, azóta (ma már 25 éves) se! Kinézetre, és testileg olyan, mint egy 12 éves kislány minden túlzás nélkül, mert annyira tönkre vágta magát. 16 évesen majdnem meghalt. Összeesett az utcán, elvitte a mentő. Hetente ha evett pár falatot. 20 éves korától (állítólag) gyógyult, de még ma is nagyon vékony, kb 45 kiló, és sokat panaszkodik, hogy így kövér, úgy nem kéne ennie ,,ilyen sokat" stb. Örülhet, hogy életben van. Szóval ez egy kegyetlen betegség, nem lehet vele játszani.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!