Anorexiás vagyok és épp a gyógyulás folyamatában. Akik voltak/vannak hasonló helyzetben nektek mi segített , hogy folytassátok, esetleg tudtok ajánlani valamit ami eltereli a figyelmemet vagy segít ?

Nekem a teljes környezetváltozás és az új élethelyzet segített. Kikerültem a mérgező közegből, ahol addig voltam, egyetemet kezdtem egy másik városban, ahol senki nem ismert, és újraépíthettem az életemet a nulláról.

Nyilván ekkora mértékű változás nem mindenkinek opció, de ugyanabban a közegben maradva, ugyanazokkal a faktorokkal körülvéve, amelyek között ennyire mélyre csúszott az ember... borzasztóan nehéz lehet ebből kimászni. Kitartást!

3-as, én mondjuk négy különöbző szakemberhez jártam terápiára (nem egyszerre) lószrt nem segített.

Azt sem értették, mi bajom, "csak egyek", meg "ők nem látják, hogy valaha meggyógyulnék" - és ilyenekkel jöttek.

És ezek között volt kimondottan étkezési zavarosokkal foglalkozó szakember is :D, akihez már azért mentem, mert nem akartam elhinni, hogy hiába működök együtt, semmi változás nincs, és annyi a válaszuk midnenre, hogy csak enni kell. Sokat.

Megjegyzem, ő is ezt mondta, mintha az étkezési zavar az CSAK erről szólna.

Hogyne... Úgyhogy egyedül gyógyultam meg, podcastek és már meggyógyult ED-sek videói, tanácsai alapján, mert normális szakmai segítséget, hiába kértem, nem kaptam.

De nem csak én. Rengetegen, akármelyik országra nézem.

Nekem 4 dolog segített legjobban:

Elősször is 2 év alatt 6 pszichológusnál jártam és sajnos egyikkel se találtam a hangot és így nehéz volt a terápia főleg úgy hogy én nem akartam meggyógyulni. Szóval az már nagyon jó kezdet hogy elkezdted a gyógyulást. Végül találtam egy szakembert akivel teljesen együtt tudok működni, úgymond megvolt a ,,kémia”.

Másodszor elkezdtem egy új sportot. És tudom hogy ez nehéz hiszen sokunknak többek közt nekem is a túlzott edzéssel is gondjaim voltak. Én a rúdtáncot próbáltam ki és már első órán nagyon jól ment. Úgy éreztem ezzel mindenképp akarok valamit kezdeni a jovőben. Viszont fájt minden mozdulat hiszen nagyon vékony voltam, semmi hús. Illetve gyenge is és az erőelemek nem mentek. Ez motivált abban hogy többet egyek. Később elkezdtem edzeni kondiban is és ahogy láttam hogy a formás test sokkal csinosabb így már nem is akartam fogyni többet. Persze az is hozzátett hogy nagyon éhes voltam a sok edzéstől. Az edzés azért is jó a gyógyulásban (csak mértékkel!) mert komfortot ad abban hogy nem fogsz elhízni ha mozogsz. Olyan sportot ajánlok ami nem túl kardios szoval nem fogysz tőle hanem izmosodsz.

Talán a legfontosabb nekem az volt mikor kaptam egy kutyát. Pár hónap alatt teljesen összenőttünk. Akkor már nagyon beteg voltam és minden nap az motivált az evésben hogy a kutyusomnak szüksége van rám, nem hagyhatom itt.

És az utolsó dolog ami puszta véletlen hogy mindezekkel egy időben történt, de hiszek benne hogy a sors akarta hogy így legyen. Ez persze tényleg olyan hogy nem kell eröltetni. Én egy 1 éves borzasztó kapcsolat után (amitől csak rosszabbul lettem) találtam egy fiút aki tényleg szeret, elfogad és támogat minden célomban. Eljártunk randizni és így többet ettem, ő pedig mindig biztat.

Remélem minél gyorsabban jobban leszel!:)

Csinálj olyan kajákat amiket szeretsz. Többször egyél kis adagokat hogy ne ijesszen meg a túl sok étel látványa. Nekem személy szerint nincsen evészavarom, de nem is egészséges a kapcsolatom az étellel. Vannak időszakaim amikor nem kívánok semmit nem bírok enni semmit mert fáj a gyomrom tőle pl. Nekem ilyenkor a társaság segített, mert egy jó kis ebédszünetnél a barátokkal nincs is jobb. Ha félsz attól hogy mások látnak ahogy eszel gondolj arra hogy nem érdekli egy embert se hogy hogy eszel.

Nézhetsz evés közbem sorpzatot, vagy gasztro műsprt, mukbang videót ha szereted.