Mit csináljak, hogy tudjak enni?
Sziasztok!
Kicsi korom (ovi) óta emetofóbiás, azaz hányásfóbiás vagyok. 9 évesen hánytam, utána pánikrohamaim voltak, nem ettem és ittam semmit kb. fél éven át, de mivel még gyerek voltam valahogy sikerült rajta túllendülnöm.
A szorongás, pánik megmaradt és mindig is megnehezítette az életemet. Az evés a legnagyobb triggerem, mert az agyam teljesen elhiteti velem, ha eszek akkor hányni fogok, pedig tudom, hogy nem így van...A pánikrohamaim is mindig evés után vannak. Azt hittem megszoktam és megtanultam együtt élni ezzel a fóbiával, de aztán 15 év után tavaly novemberben hánytam és azóta megint nagyon rossz.
Először büszke voltam magamra, úgy éreztem egy óriási mérföldkőhöz érkeztem és talán innentől kezdve minden más lesz. Nem hagytam abba az evést sem, először diétásan majd rendesen ettem, de aztán jött a decemberi kapkodás és stresszelés és elkezdtem keveset enni, nem megfelelően étkezni, ami egyre több pánikrohamot váltott ki.
Jelenleg olyan rossz a helyzet, hogy alig eszem. Félek, hogy mivel keveset eszem, ha eszek egy rendesebb mennyiséget akkor megterheli a gyomromat és visszajön, de így meg folyton éhes vagyok és fáj a hasam, ami megint csak rettegéssel tölt el.
Nincs nap, hogy ne legyen pánikrohamom és egyre erőtlenebb is vagyok. Vettem apetister seniort, hátha az segít, de még mindig félek enni.
Van valaki, aki hasonló cípőben jár vagy járt és tudna tanácsot adni, hogy hogyan kezdjek el rendesen enni?
Már csak az evés gondolatától elfog a szorongás és úgy érzem, hogy összeszorul a torkom...:(
A pszichológus nem is hallott még az emetofóbiáról...
válasza:Szia
Hat en a helyedbe elmennék pszihiátriára adnának gyógyszert a panikbetegségre mert az hogy minden nap van nem normális.
Velem sokszor volt az hogy nem ettem mert fogyoztam feleslegesen.Anya rizst fozott mert az jo a gyomornak barmennyit ettem belole soha nem hanytam ki ellentetben minden massal mert osszeszukult a gyomrom. Szepen lassan kezd kitágitani. Egyel sok rizst melle rántutthust vagy valami ami nem zsiros nem fűszeres
Szia!
Köszi a választ!
A pánikroham sem az a tipikus pánikroham, hanem "emetofóbiás pánikroham", tehát hányingerem lesz, amitől bepánikolok és elkezdek remegni, gyorsan ver a szívem, teljesen összeszűkül a torkom és csak a félelmet érzem. Hányingerem meg minden nap van a szorongás miatt. Ördögi kör :(
Minden nap eszem csak nagyon keveset, meg van hogy nagyon sok óra kimarad két ilyen pici étkezés között. A rántotthúst én is szívesebben eszem, ha pont az van, meg a pékárúkat is, de ezekből is keveset.
Te sokat ettél, amikor hánytál?
Szia
Én is emetofóbiás vagyok. Bár az én történetem picit máshogyan kezdődött. Már gyerekkoromban is megviselt a hányás. 15 évesen napokon keresztül hányingerem volt , nem tudtam enni semmit , főleg éjszaka volt baj , az erős hányingertől aludni sem tudtam. Szüleim bevittek a kórházba , ahol nem találtak semmi fizikai gondot , mint kiderült szorongás zavarom volt , aztán elkezdődtek a pánik rohamok és depressziós is lettem. Szinte egy évig alig ettem. Nagyon féltem hogy újra hányingerem lesz és jönnek a borzalmas esték. A kórházban kb 1 hétig voltam , le se tudom írni milyen borzalmasan voltam, fogytam jó pár kg-t. Egy hónappal azután , hogy onnan kiengedtek elmentünk pszichiáterhez , ahol kaptam antidepresszánst. Sokkal jobb lett pár hét után , de kellett jó pár hónap , hogy igazán jól legyek. Egyek rendesen és ne félelemmel gondoljak az estékre. Viszont mindez idő alatt hányni nem hánytam , de úgyis iszonyat féltem tőle. Rossz emlékeim voltak a hányásról kiskoromból. 17 évesen hosszú évek után először hánytam. Nagyon büszke voltak magamra. Örültem , hogy lekűzdöttem a félelmem. Viszont másfél hétre rá , újból hánytam. Ott már megijedtem , mi lesz ha ezentúl ez ennyire gyakori lesz? Bementünk a kórházba es kiderült , hogy vakbélgyulladásom van. Hála Istennek azóta többet nem volt gond. Rá egy évre hánytam még egyszer , össze szedtem egy vírust. A gyógyszereket sajnos még nem tudtam letenni 4 év alatt , hiszen bárhányszór próbáltuk az orvossal , sajnos mindig csúnyán vissza estem. Így gyógyszerrel élek , de már nem félek az evéstől és ha hányingerem lesz sokkal jobban bírom , nem pánikolok be rögtön , csak akkor ha a hányinger átlép egy bizonyos küszöböt. Jó kedélyü vagyok hála Istennek , és így én is normális életet tudok élni. Persze azon vagyok , hogy mielőbb jól legyek gyógyszerek nélkül is. És hiszem , hogy a jó Isten segíteni fog ebben , hiszen Ő az elsődleges Aki segíteni tud , a gyógyszerek csak másodlagos eszközök a gyógyulásban! Nem szégyen segítséget kérni , főleg ha tudod , hogy jelentősen javíthat az életminőségeden. Nem lesz könnyű , de megéri megcsinálni. Előtted van az élet. Hidd el , a felfogásod is változni fog az egészről. Remélem egy kicsit is tudtam segíteni! Legyen szép napod! ☺️
Szia!
Koszi a valaszt! Tudom furan fog hangzani, mert az ellensegemnek sem kivanom ezt a fobiat, de jo volt egy olyan szavait olvasni, aki ugyanazt eli at, mint en! Sajnalom, hogy neked is ennyi mindenen kellett keresztul menned, szornyu ez a fobia. Nalam valoszinuleg az valtotta ki mikor oviban farsangnal gyorsivo jatekban vettem reszt es utana hanyingerem lett. Szoltam az ovononek/dadusnak (mar nem emlekszem pontosan), mire kicibalt a mosdoba es a hajamnal fogva rangatott es belenyomta a fejemet a wcbe. En sirtam, kiabaltam es kapaloztam, majd egyszer csak mivel nem hanytam elengedett. Innentol kezdve folyton hanyingerem volt (valoszinuleg a szorongas miatt, csak akkoriban meg nem ismertem ezt a kifejezest) es akarhanyszor hanyingerem volt, mindig furan ereztem magam tole(szorongas+panik). De csak 9 evesen a hanyas utan jottem ra, hogy rettegek tole. Egyik tanar, doki, pszichologus sem ertette, hogy mi bajom es miert van folyton hanyingerem. Meg azt is elhitettek velem, hogy rakos vagyok... De mint emlitettem, szornyu fel ev utan valahogy jobban lettem es ujra tudtam enni. Akkoriban meg tudatlan voltam, meg a jatek is elterelte a figyelmemet.
Gimis koromban egy baratnom poenbol atkuldte a wikipedia fobia listajat, hogy megnezzuk mennyire tudjuk ramondani, hogy mi ilyen meg olyan fobiasok vagyunk... De aztan az e betunel leesett az allam, a hanyasfobiat emetofobianak hivjak... Hirtelen volt neve a bajomnak es kiderult nem vagyok egyedul! Igazan felszabadito erzes volt. Egybol ra is gugliztam es a kivalto okoknal szerepel a hanyassal kapcsolatos gyermekkori trauma, ezt olvasva egybol eszembe jutott az ovis farsang, pedig elotte sose. Ezert gondolom, hogy nalam ez volt a kivalto ok.
Egyebkent tenyleg ugy gondoltam, hogy megtanultam vele elni, voltak nagyon jo idoszakaim is, de az, hogy hanytam megint nagyon elohozta a problemat. Datif pc neot szopogattam eloszor,mert 9 evesen is azt kaptam. Aztan par napja elkezdtem sedacurt szedni. Rendes gyogyszert nem szivesen szednek.
Meg 2 eve jartam pszichologushoz, emlitettem az emetemet, de mivel akkoriban nem befolyasolta ugy az eletemet, nem nagyon foglalkoztunk vele. Viszont a pszichologusnak is meseltem az ovis emleket es o azt mondta, azert alakulhatott ki nalam ez a fobia, mert akkor amikor hanyingerem volt egy olyan kornyezetet teremtettek a szamomra, ahol nem ereztem magam biztonsagban es ezert ha hanyingerem van akaratlanul is veszelyben erzem magamat.
Vissza szeretnek menni hozza, de mikor be szerettem volna jelentkezni, kiderult, hogy jelenleg szabin van. Remelem most mar hamarosan mehetek hozza. Azota is probalok minden nap enni, de nem eszek eleget es folyton ehes vagyok, amitol meg rosszabb. Probalok 3 orankent enni, meg probalom, hogy naprol napra tobbet egyek, de nagyon nehez. Vannak jobb es rosszabb pillanataim. Mindig azt mondogatom magamnak, hogyha egyszer mar sikerult kijonnom egy ilyen etkezesi zavarbol es szornyu panikbol, es tudtam olyan eletet elni, ami jelenleg alomvilagnak tunik, akkor most is sikerulnie kell. A legrosszabb az egeszben, hogy most lattam milyen hanyni, hogy mennyivel jobban voltam utana, hogy megkonnyebbultem, de az agyam meg sem fogja ezt fel, es abban a pillanatban ahogy a szorongas miatt megerzem a hanyingert mar panikolok. Arrol nem is beszelve milyen ordogi kor ez az egesz, szorongsz a hanyas miatt, amitol hanyingered lesz, amitol meg jobban szorongsz...
Bar a pszichologusomnak en magyaraztam el, hogy ez mi, bizom bennem, hogy kitalalunk ra valami modszert, ami segit a szorongason, vagy tovabb kuld valakihez. Gyogyszert csak akkor szeretnek szedni, ha nagyon muszaj, a terapiaknak jobban orulnek.
Meg egyszer koszonom, hogy megosztottad a tortenetedet. Remelem sikerul teljesen kijonnod belole es a gyogyszert is el fogod tudni hagyni. Szurkolok neked! Neked is szep napot!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!