Édesanyák! Megosztanátok velem a szülési fájdalmaitokat (mi volt a legrosszabb, mit éreztetek akkor), és a terhesség közbeni fájdalmaitokat, kérlek?

Ezen ne törd a fejed, mert ha már terhes leszel, akkor úgyis végig kell csinálnod a szülést. A császár sem jó, mert engem 3 nap vajúdás után ugyan megcsászároztak, de 2 hónapig nem volt hasizmom, és alig tudtam megállni. A rendes szülés után legalább hamar regenerálódik a nők szervezete.

Szia, én egy 5 hónapos tündérke anyukája vagyok. Természetesen szültem meg a picurt, ha úrja kezdhetném akkor sem választanék másként. Két hét késéssel érkezett, annyira türelmetlen soha nem voltam mint abban a két hétben, lassan elhittem, hogy az én gyerekem lesz az első aki a pocakomban nő fel :) aztán beindult a szülés, otthon voltam éppen takarítottam (mint minden nap az utolsó két hétben) és jöttek a fájások.. eleninte nem voltam benne biztos, hogy szülés lesz a vége mert előzőleg már voltak jósló fájdalmaim és mindig abba maradtak. El kezdtek rendszeresek lenni a fájások (a rendszeresség alatt azt kell érteni, hogy volt, hogy 7 perc telt el két fájás közt, volt, hogy csak 3. De egyre erősebbek lettek így elindultunk a kórházba, ott megállapították, hogy igazni fájásokról van szó, majd a vizsgálaton kiderül, hogy 4 cm tágulásom van, nagyon boldog voltam, hogy végre elindult a babócám. A fájásokk egyre inkább erősödtek, majd burok repesztés volt mert nem folyt el a magzatvíz, ekkor erősebbéváltak a fájások de nem kértem fájdalom csillapítást (már otthon lelkileg felkészültem, hogy nagyon fog fájni, de ez csak egy nap az életemből ami után csak a picur és a vele járó boldogság marad) a bába (mert én erdélyi vagyok, és nálunk bábával szülnek az anyukák, igaz orvosi felügyelet alatt) szóval a bába nagyon kedves volt, tanácsokkal látott el, ezeket érdemes megfogadni, nagyon sokat segít. Azt hittem a fájások miatt nagyon lassan fog telni az idő de ez nem így volt, repült az idő, a fájások pedig egyre erősebbek lettek, de kibírhatóak, én pedig csak vártam azt a kibírhatatlan fájdalmat amire még otthon felkészültem, hat óra vajúdás után jöttek a toló fájdalmak és beidnult a szülés, ekkor a férjemet kiküldték, és én pedig csak nyomtam, ezek a fájdalmak már sokkal kevésbé fájtak mint a táguló fájások, nekem 5 percnek tünt és már kint is volt a kis manóm (a férjem szerint több mint egy óra volt). Az a hatalmas fájdalom amire számítottam végül el sem jött.Mérhetetlenül dog voltam, mert ott volt a várva várt picurom és mérhetetlenül büszke voltam magamra és kicsimre, hogy megcsináltuk! Picit megrepedtem, amit néhánz öltéssel össze vartak (ezt már szinte nem is éreztem) Egy óra pihenés után már úgy járkáltam mintha semmi sem történt volna. Egy szobába kerültem egy császármetszéses anyukával aki két napja feküdt, alig látta a kislányát és nagyon nehezem mozgott, sokkal lassaban jött helyre mint én. A tejem is azonnal megindult, ahogy a kicsikem szopizni kezdett. Életem legszebb élménye volt, nagyin boldoggá tett a tudat, hogy ezt végig tudtuk csinálni. Ja és az hogy két héttel később jött a világra picut pedig nagyon hasznos volt mert teljesen készen állt a kinti világra. Erős, ügyes baba volt, szopizni is egyből tudott és sírni sem sírt egyáltalán, azóta sem volt semmilyen problémánk, még egyszer sem sírt fel éjjel, teljesen egészséges és csak anyatejet papil. Nagyon fáj a szülés de teljesen elfelejted a fájdalmakat! Igaz, hogy ez a mondat már közhellyé vált de amiatt mert maximálisan igaz!! Kívánom hogy mihamarabb átéld az anyaság örömeit! szerintem a titok abban rejlik, hogy lélekben felkészülj!