Művi meddővé tétel?

Kedves témanyitó évei száma szerint felnőtt, de valójában gyerek!

Én vagyok, aki a 12, 13, 15, 17-es bejegyzést írta Neked. Amikor a 12-13-as bejegyzést írtam, az volt az érzésem, hogy most a "fiatalság bolondság" korszakában vagy, és ez majd elmúlik. Gondoltam írok 1 példát arra, hogy nem kell sokat várnod, és másként fogsz érezni. Aztán az ominózus "te hülye vagy vagy fogyatékos" kérdésed után némileg elbizonytalanodtam, és nem kicsit meg is ütköztem a felnőttekkel, esetleg a tiéddel ellentétes véleményt képviselőkkel való stílusod miatt. Annak ellenére, hogy pontosan értettem, hogy mire gondoltál a kérdéseddel, de így akkor sem nyilatkozunk. Ennek hangot is adtam később, de ahogy olvashattad is, nem haragszom Rád, és ha visszaolvasol, én egyetlen egyszer sem bántottalak. Nem írtam Neked semmi csúnyát, vádlót. Én csak kérdezek és válaszolok. 1 szó olyan nem hangzott el tőlem, amin megsértődhettél volna. Ellentétben veled, aki a veled ellentétes véleményen levőket lehülyézted, lefogyatékosoztad. Engem gyerekként arra (is) tanítottak, hogy ha van egy véleményed, az a tiéd, és jogodban áll, hogy legyen. Ki is nyilváníthatod, ha kérdeznek, de tudnod kell, hogy mivel nem vagyunk egyformák, lesznek akik egyetértenek majd veled, és vannak, akik nem. Aki nem ért egyet, azt is el kell fogadni. Mindenkit megillet a tisztelet. Ha semmit nem találsz benne, amit tisztelhetnél, akkor tiszteld azt, hogy felnőtt, hogy tapasztaltabb nálad, és többet tett már le az asztalra, mint Te. Én ezt mindig szem előtt tartottam eddigi életem folyamán, és így teszek most is. Nem vagyok egy hű de valaki, de úgy gondolom, hogy én megadtam neked a tiszteletet, akkor viszont is várnám. Sokat kérek? Szerintem nem.

Aztán most, hogy olvastam a későbbi bejegyzéseidet inkább úgy gondolom, hogy Téged nem megszidni kell. Neked komoly pszichiáteri, de minimum pszichológusi segítségre van szükséged, mert beteg vagy. Ezt nem bántásként mondom, félre ne értsd!! Jót akarok Neked. Hogy miért gondolom ezt? Mindjárt leírom.

Azt írod, Édesanyád Téged jól nevelt. Én inkább azt mondanám, hogy úgy akart nevelni, aztán valami félresiklott. Lehet senki sem hibás, így alakult. Ezer féle külső hatás befolyásolja egy ember életét, nem csak a neveltetése. Vannak amiket egyedül kell megoldani, és nincs rá Édesanyától előre megtanult válasz. Abból látjuk, hogy gyerek vagy, ahogyan nyilatkozol. Mint egy sértődött kisgyerek, aki a vágyott játék helyett egy másikat kapott, az nem tetszik neki, és folyton méltatlankodik.

"undorodom magától a gondolattól is, hogy termékeny vagy, olyan érzést kelt bennem, mintha valamiféle kanca lennék, akinek az a feladata, hogy "gyermeket szüljön". undorodom az anyaságtól, a terhességtől, attól, hogy maga a női nemi szervem erre a feladatra lett hivatva. a gyomrom felkavarodik."

Ez az egyik, ami miatt úgy gondolom, hogy segítségre lenne szükséged, sürgősen. Az, ha egy nő undorodik saját testétől, a tudattól, hogy teherbe is eshet, a várandósságtól, a gyermek felnevelésétől, az valami olyan fokú lelki sérülésre utal, amiből egymagad nem tudsz kimászni. Az, ha egy nőnek ilyen érzései vannak, az valami olyan mélyen gyökerező okra vezethető vissza, ami megmérgezi a későbbi életedet, tehát jó lenne felkutatni.

Írtam már előzőleg, hogy nekem 3 gyerekem van. Nem fogok írni Neked sem a terhességemről, sem az anyaságról, mert annak szépségét csak az értheti meg, aki vagy vevő rá, vagy maga is átélte.

Azt írtad, hogy amíg mi nem írtunk addig Te is alig. Ez nem így van. Mi leírtuk a véleményünket, Te pedig megsértődtél, és hisztisen lehülyéztél fefogyatékosoztál bennünket. Ha visszaolvasol, mi nem néztünk le téged, sőt. Megpróbáltuk elmagyarázni, miért nem lenne helyes, ha a kezetekbe adnának ilyen radikális döntést. Rávilágítottunk, hogy 18 évesen még nem vagy érett egy ilyen döntés meghozatalára, mert nagyon fiatal vagy, és még előtted az élet. Példát írtam arra, hogy egy ismerősöm veled egyidősen hogyan vélekedett, és 10 évvel később hogyan változott meg minden körülötte. Erre te felháborodtál, pedig nem bántottalak.

Azt írod, hogy olyan szüleid vannak, amiket mi csak kívánhatnánk, de ugyanakkor azt is írod, hogy a helyükbe te nem vállaltál volna gyereket. Már nem azért, de normális esetben egy gyerek fejében ilyen fel sem merül. Az én gyerekeimnek eszébe sem jut, hogy "értelmesebben" is eltölthetném az időmet, minthogy őket nevelem. Egy szerető, meghitt család esetében nem kérdés, hogy boldogok-e együtt. Tudom, most arra gondolsz, hogy a gyerekekkel baj van, meg sokba kerülnek. Igen, ez így van. De pl. a "baj van" az egy idővel megszűnő állapot. Nem maradnak mindig pelenkások, nem kell örökké etetni, öltöztetni őket. Pénzbe kerülnek? Igen. De én pl. még soha nem adtam össze mennyit költök el a gyerekeinkre. Nem fontos tényező. Pont annyit, amennyit szükséges.

Ezeknek a dolgoknak a lelki oldaláról nem írok, úgysem értenéd. Nem azért, mert buta vagy, hanem mert nem akarod érteni. Valami miatt bezártad az agyadat, de főleg a szívedet ez előtt a téma előtt, és jó lenne ezen változtatni.

Én drukkolok Neked, és nem akarlak bántani, jót akarok Neked. Kezeltesd magad, kérlek.

Üdv!

Úgy gondolom, hogy érett, felnőtt ember nem ragaszkodik ahhoz, hogy az övé legyen az utolsó szó, nem akarja mindenáron meggyőzni a másikat az igazáról, továbbá nem ad ilyen ingerült és lekezelő válaszokat egy arctalan internetes felületen kapott közlésre (legyen az bármilyen stílusú) - ugyanis túl tud rajta lépni. Elsősorban a "sippara" nevű felhasználóra gondolok, mert a másik visszafogott és kulturált válaszokat adott.

Kérdező, javaslom, hogy a "névtelen" válaszadó egy tanácsát fogadd meg: mélyen nézz magadba, és őszintén gondold át, hogy a gyerekvállalás problémaköre szimplán csak hidegen hagy, vagy félelmet, undort, görcsös ellenállást érzel ezzel kapcsolatban. Ha előbbi, akkor megnyugodhatsz, hogy nem ez a sorsod és kész, ne foglalkozz senki károgásával. (Pl. engem is hidegen hagy a marhatenyésztés, és nem érdekelne, ha valaki elvárná tőlem - egyszerűen továbblépnék). Ha viszont utóbbi, akkor esélyes, hogy tudatalatti konfliktusokkal terhelt a téma, a lelkedben több "hang" vitatkozik egymással ezzel kapcsolatban. Egy kérdéskörre adott görcsös reakció a személyiség egy elnyomott részének szava. Ha így van, akkor tényleg érdemes segítséget kérni - nem azért, mert csökken a népesség, hanem kizárólag magadért: ha az ember önmagával nincs békében, akkor nem lesz soha igazán boldog. A cél legyen az, hogy kiteljesítsd magadat, ehhez viszont legalább önmagadhoz kíméletlenül őszintének kell lenned.

" az a baj a magadfajta 'tapasztalt' egyedekkel, hogy lenéztek mindenkit aki fiatalabb, ennélfogva úgy gondoljátok, hogy nem is lehetnek érett gondolatai, döntései, nem érhették olyan benyomások, amik által súlyos döntéseket hozhatnátok."

Senki nem nézett le senkit. Annyit mondtunk, hogy egyrészt a korod, másrészt a későbbi hozzászólásaid alapján gyerek vagy. Ott - is - van a probléma, hogy ezt te lenézésként értékeled, miközben mi csupán arról beszélünk, hogy mivel soha nem voltál még igazán felelős senkiért - még magadért sem! -, nem is tudhatod, mit jelent, így arról sem lehet fogalmad, akarsz-e felelősséget vállalni egy másik ember iránt.

"ezt így látatlanban is megtudom állapítani, mert látom neked nemhogy gyerekszobád nem volt, de megfelelő példa sem volt előtted."

18 éves vagy, mi alapján állapítasz te meg bárkiről bármit? Kérlek, konkrétan idézd, mi alapján állapítottad ezt meg - ha kéred, én szívesen idézgetem be, mi alapján látom, hogy gyerek vagy még.

"én a helyükben nem vállaltam volna gyereket, mert sokkal hasznosabban és értékesebben eltölthették volna idejüket ,energiájukat, pénzüket."

Ezzel tényleg fordulj pszichológushoz, amiért és ahogyan a másik válaszadó már ezt leírta.

"ha a kommunizmusban élnénk, és valami kápó lennél, te lennél az, aki miatt én már börtönben ülnék, mert nem akarok gyermeket áldani :("

Nagyon-nagyon-nagyon nagy szavakkal dobálózol nulla szövegértés, vagy háttérismeret alapján, főleg olyan céllal, hogy "odaszúrj" nekem. Többek közt ez sem a legfelnőttebb viselkedés ;)

"de eddigi megnyilvánulásaid alapján szerintem te megerőszakoltatnál valakivel, csakhogy legyen gyerMekem."

IDÉZZ tőlem BÁRMIT, ami arról szól, hogy egy nőnek gyermeket KELL szülnie - nem fogsz ilyet találni, de még ha találnál is, az sem lenne egyenlő azzal, hogy bárkit megerőszakoltatnék (jézusom...).

"ha ennyire sulinál tartunk: a város egyik legjobb gimijébe járok :DDD de gondolom erre is lesz valami velős kommented."

Megint csak szövegértés egyes. Szó nem volt róla, hogy milyen iskolában tanulsz, a szövegértési, értelmezési képességeidet kérdőjeleztem meg, semmi mást.

"ennek a nagy beöntésnek a lényege: vesszen az individuum, éljen a nagy család, a nagy közösség, hülye aki nem akar gyereket."

Ezt akár a "miért vagy még gyerek" halmazba is másolhatnám rögtön, de eggyel feljebb (szövegértés) is illene. Olvasd el újra, és értelmezd mindazt, amit írtunk. Nem kell minden nőnek szülnie, mindenkinek szíve joga, hogy szeretne-e gyermeket, DE ezt ne gyerekként dönthesse el. A jelenlegi szabályozással szerintem semmi gond nincs, X éves kor, vagy X gyerek után teszi lehetővé a meddővé tételt.

"hát akkor én nagyon átkozott vagyok :\ de szar is nekem, hogy nem követem a nagy ösztönös tömegnézetet :S új célom van: addig potyogni a gyerekeket, ameddig szét nem szakad a nunám, és ameddig bele nem döglök. köszönöm, új értelmet adtál az életemnek."

Hiszti, hiszti, HISZTI. Szerinted amíg egy a tiéddel ellentétes véleményre így reagálsz, mennyire vagy képes hosszútávú döntéseket hozni? Nem nagyon.

"az én szövegértésemmel nincs semmi gond, sőt, épp felfedezni vélek elég sok mindent a mondandódban, ezért is forgatom ki"

Az a baj, hogy semmit nem tudsz idézni, amivel közvetlenül, vagy közvetve arra utaltam volna, hogy elítélek bárkit bármilyen döntésért.

"nem dobálózok én nagy szavakkal"

De, nagy szavakkal dobálózol, amiket ráadásul nem is értesz. Kicsit figyelj oda abban a hűdejó gimiben, hátha ragad rád némi intelligencia. Hátha.

"így azt sem, hogy minden nőnek gyereket kell szülnie, de eléggé azt a benyomást kelted. szó mi szó: gyökér vagy"

Na akkor most idézek én, kicsilány, ugyanis egyetlen egy helyen írtam a FELNŐTTEK művi meddővé tételéről, ott pedig ezt:

"Persze, nagyon sokan vannak, akik 30-40 éves korukra sem akarnak gyereket, ezzel nincs is semmi baj, hiszen ez mindenkinek a maga döntése."

"bár tényleg nem szeretnék gyereket, és a meddővé tételről is ezt gondolom, de azt majd csak elintézem magamról."

Újabb se füle, se farka mondat, sőt, az első fele ütközik a másodikkal, hiszen nem szeretnél gyereket, így "a meddővé tételről is ezt gondolom" rész szó szerint azt jelenti, hogy azt sem szeretnél... gondolom most jön majd az, hogy külföldön élsz és elszoktál a magyar nyelvtől, de ez még akkor is botrány lenne, ugyanis nem nyelvtani, hanem logikai, fogalmazási hiba.

"ha szembejönnék veled immáron meddőként gondolom agyba-főbe vernél"

Erre is idézz már bármit, ami alátámasztja, légyszi. Hála az égnek, továbbra sincs olyan orvos az országban, aki meddővé tenne egy gyereket, legyen az akár 5, akár 18 éves.

" vagy akár kergetnél, hogy NEHOGY meddővé tetesd magad."

Ennek a mondatnak sincs értelme. Gyorsan, hisztiből, sértettségből írsz, miközben arra sem figyelsz, mit is jelentenek a saját mondataid. Higgadj le kicsit a következő komment megírása előtt.

"annyira nagy felnőtt vagy, hogy még mindig itt veszekszel velem, GYEREKKEL"

Nem veszekszem. Leírtam a véleményemet, amit te azóta görcsösen próbálsz kiforgatni, és virtuálisan vered magad a földhöz, mint egyszeri óvodás a bevásárlóközpontban a csokik előtt.

"te húgy"

Üzenem anyukádnak, hogy hiányzik neked még egy pár istenes parasztlengős, mert tiszteletet, azt nem sikerült tanulni a 18 év alatt.

Huh...már nem olvastam végig mert hosszú volt, de azért én is leírom a véleményem.

Sokan engem is túl fiatalnak fognak tartani itt a 21 évemmel, de úgy gondolom hogy a kérdezőnek sok helyen igaza van. Én is hasonlóan gondolkodom a témában és biztos vagyok benne ,hogy egy ilyen mértékű ellenérzés nem fog változni az idő múlásával sem. Kiskoromban sem babáztam soha és valami oknál fogva már 4 éves koromban kijelentettem az oviban hogy nekem nem lesz gyerekem. A többi társam csak pislogott mert nem értették még. Nem is kellett felvilágosítás. Úgy gondolom hogy tini koromban sem voltam kiszámíthatatlan. Soha életemben nem gyújtottam rá cigire és soha nem voltam részeg. Mindig mindent átgondolok és mérlegelek de azt vettem észre ,hogy amit egyszer elhatároztam azt úgy is fogom tenni. (Az imént leírtakkal is így volt). Nem tartom magam felelőtlennek. Úgy gondolom hogy jogom van eldönteni akár így fiatal felnőttként is, hogy sterilizáltatom-e magyam avagy sem. Ez nem egy furcsa hevületben felröppent érzés, ez stabil döntés. Ezen senki véleménye nem változtathat még a kései önmagamé sem.